Demeter Ervin: Az alkotások itt élnek velünk

Dolhai István főkonzul köszöntőjében úgy fogalmazott, a magyarság öt táját összefogó erő a nemzet, viszont Erdély ebből az öt tájegységből mindig is kiemelkedett.

A kötet előzménytörténete

A szerző beszélgetőtársaként Túros Eszter rámutatott, a kötet tematikája egységet képez a kiállítótérrel, ahol a könyvbemutató helyet kapott, ugyanis a Barabás Miklós Céh kiállításának terében szervezték az eseményt. Egyébként a könyvben több, a kiállításon láthatót mű szerepel.

Elsőként a kötet előzményeiről kérdezte Túros Eszter a szerzőt. Demeter Ervin a könyv megjelenésének előtörténetét egészen 1988-ig vezette vissza, amikor létrehozták az Erdély Művészetéért Alapítványt. A következő meghatározó dátum 1993, amikor önálló galériájukat is meg tudták nyitni a feleségével. Ez lett a Vármegye galéria, amelynek a megnyitóján egy Nagy Imre-kiállítás volt látható. Közben a szerző a politikai karrierjére fókuszált, egészen 2020-ig, amikor nyugdíjba vonult, és ekkor kezdhetett mélyebben foglalkozni az erdélyi művészettel.

A kötet előzményeként ugyanakkor elengedhetetlen ismerni Demeter Ervin Facebook-oldalát, amely – hasonlóan a kötethez – művészek munkájának a méltatására van fenntartva. Mint mondta, a Facebook a legjobb „lektor”, ugyanis a kiposztolt helytelen adatokat szinte azonnal pontosítják a követők, és ebből rengeteget tanulhatott. A méltatásoknak idővel kialakult egy szerkezete:

A szerző szerint egy nemzetpolitikai megközelítésű kötetről van szó, amelynek célja, „hogy megmutassam, az elszakított nemzetrészben milyen erő van”. Mint mondta, a válogatásnak szigorú határokat kellett szabnia, annak érdekében, hogy a végére tudjon jutni a kötetnek: az 1920 után alkotó művészektől az 1970-ig születettekig. Az utóbbi azért fontos szempont, mert ők azok a szerzők, akik az 1989-es rendszerváltás előtt is jelentőset alkottak – utána ugyanis több lehetősége volt a művészeknek.

Ínyencségek a kötettel kapcsolatban

A kötet egyik érdekessége, hogy végig jelen időben beszél a művészetről, és ennek kapcsán felmerül a kérdés: miért? „Az alkotások itt élnek velünk. Ma élő és létező művészet jelenik meg a kötetben” – fogalmazott Demeter Ervin. A válogatás azonban közel sem volt egyszerű, a kritériumoknak megfelelően 600 művész közül válogatott, végül 456-ról szól a kötetben. Olyan szempontból viszont nem volt szigorú a szerző, hogy csupán képzőművészeket méltat, az iparművészet több ágából, így ötvöst, ékszerészt és textilművészt is említ a könyvében. Érdekesség még, hogy míg a legtöbb szerző egy oldalas méltatást kapott, Kós Károly kettőt. A szerző szerint ez azért van, mert Kós Károly munkássága kiemelkedő Erdély művészettörténetében, továbbá mivel ő nem is képzőművész volt, a többi képzőművész megbocsájtja ezt neki.

A mű elkészült, az alkotó pihen?

Felmerült a kérdés, hogy mi tévő lesz ezután a szerző. Demeter Ervin lezárásként csupán annyit felelt, hogy a kötettel még így is sok dolog van. Például folytatja a könyvbemutató-turnét, majd pedig a támogatóknak kell szétosztani a számozott példányokat, a tiszteletpéldányokat pedig személyesen szeretné átadni az illetékeseknek, galériáknak, múzeumoknak. „Nem fogok unatkozni” – hangsúlyozta.