
Nagy Szidónia Éva és Túros Eszter a kiállítás megnyitóján
Fotó: Nagy Lilla
A színek, formák és ritmusok belső harmóniájából születő képek világába hív Nagy Szidónia Éva új tárlata a Kájoni János Megyei Könyvtárban. A fegyelmezett játék mögött mély belső béke és az önazonosság keresése rajzolódik ki.
2025. október 22., 20:042025. október 22., 20:04
A harmónia és az önazonosság keresése áll Nagy Szidónia Éva új kiállításának középpontjában, amely a Székelyföld Napok programsorozat keretében nyílt meg október 21-én a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban. A tárlatot Túros Eszter művészettörténész nyitotta meg, aki személyes és elemző hangvételű méltatásában a művész formavilágának sajátos rendjét és végtelen szabadságát emelte ki. A megnyitó zenei hangulatát a Truba-moll együttes két tagja biztosította.
A kiállítás a Székelyföld Napok keretében jött létre
Fotó: Nagy Lilla
„Fegyelmezett játék. Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent” – idézte a megnyitón a művészettörténész József Attilától, és ez a gondolat szinte kulcsként illeszkedik Nagy Szidónia Éva művészetéhez. A geometrikus formák, mandalák, növényi ornamensek és szabad asszociációk szelíd egymásba fonódásából egy biztonságos, megtartó világ bontakozik ki. Olyan világ, ahol a vonal sosem véletlen, a szín sosem puszta dísz, hanem a belső béke keresésének lenyomata.
A Truba-moll együttes két tagja zenélt a megnyitón, finom hangulatot teremtve a képek világa köré
Fotó: Nagy Lilla
A kiállított munkák között találunk Waldorf-képzéshez kötődő formajátékokat, Escher grafikáira emlékeztető végtelenített rajzokat, valamint olyan kompozíciókat, amelyek a rovásírás archaikus jeleit idézik. Mindezekben közös a rendteremtés szándéka: az a csendes, női bölcsességgel áthatott törekvés, hogy a világ kuszaságából egyensúlyt és biztonságot teremtsen.
A rendben ott lüktet a szabadság, a szimmetriában a női lélek szelíd sokszínűsége. Van, amelyik kép színpompában tündököl, más fekete-fehér letisztultságával hat, de egyik sem illusztráció, hanem belső folyamatok lenyomata.
Nagy Szidónia Éva munkái a rend és a szabadság harmóniáját idézik
Fotó: Nagy Lilla
Az alkotások mögött egy erős, döntésre kész alkotó áll. Az erős kontúrvonalak, a néhol szúrós, néhol puhának ható formák azt üzenik: tudja, mit akar, és azt pontosan meg is rajzolja. Képein a káosz sosem hiba, inkább őszinteség. A sokszínűségben ott a női lélek bohósága, a szabályosságban pedig a rend iránti vágy.
Egy látogató figyelmesen szemléli az alkotásokat – mintha a vonalak közé rejtett történeteket keresné
Fotó: Nagy Lilla
Túros Eszter szerint Nagy Szidónia Éva képei „az idő köreit járva” a megértés és az önismeret állomásait jelölik ki. Az alkotás folyamata egyszerre személyes és egyetemes: saját világának feltérképezése közben archaikus távlatokat nyit, miközben a hétköznapok pillanataiból is formát teremt.
Sokan voltak kíváncsiak a tárlat megnyitójára a Kájoni János Megyei Könyvtárban
Fotó: Nagy Lilla
A tárlat két hétig látogatható a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Az itt látható alkotások egyszerre szólnak a rendről és a szabadságról, a női lélek mélységeiről és az emberi lét határtalanságáról. Mert ahogy a művész vallja: a végtelen nem kívül, hanem bennünk kezdődik.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
Absztrakt gesztusok, belső látomások, közösségi alkotás, formabontó performanszok, határokat nem ismerő kísérletezés: Márkos András művészete egyszerre személyes vallomás és világértelmező útkeresés. Munkái pedig ezúttal hazatértek.
A Túl közel csíkszeredai vetítése után nem maradt kényelmes távolság. A film főszereplője élőben mondta ki azt, amit sokan titokként cipelnek. A nézők ráébredtek: a bántalmazás nem mások története, hanem a társadalom közös kudarca.
A hosszú éveken át tartó csend után ismét közös kiállítással jelentkeztek a csíki alkotók: az Őszi szalon nem nosztalgia, hanem új kezdet. Kijelentés arról, hogy a helyi művészetnek van mondanivalója, lendülete és jövőképe.
Iratok, nevek, árnyékok: egy megye a célkeresztben. A Securitate figyel, mindent, mindenkit. Magyar szó? Jelentés. Kapcsolat? Kockázat. Hétköznapból dosszié lesz. A rendszer szemében egy egész közösség a gyanú oka. És ez csak a kezdet.
Szenvedélyesen megy a szépség után, és megadja a nőknek azt, amire valójában vágynak. De miért, vagy mi ellen küzd Don Juan? És mi az ő tragédiája? Kiliti Krisztián rendezővel beszélgettünk a közelgő donjuan bemutatója apropóján.
Bemutatóra készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: november 26-án a donjuan című stúdióelőadást tekinthetik meg a nézők a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. A produkció alkotói sajtótájékoztatón számoltak be a részletekről.
Telt házas színházi előadások, kiállítás és könyvbemutató – a miskolci Határtalan Napok rendezvénysorozat meghívottja ezúttal Csíkszereda volt.
szóljon hozzá!