
Már napi öt-tíz perc olvasás is elég lehet ahhoz, hogy egy gyerek iskolás korára két-három év előnyre tegyen szert
Fotó: Haáz Vince
Miért olvassunk már újszülött kortól mesét a gyereknek? Mikor milyen könyvet válasszunk? És hogyan segít a mese a félelmek feldolgozásában? Ezekre a kérdésekre adott választ Kovács Zsanett Született olvasó – olvasó született című előadásában.
2025. május 21., 18:562025. május 21., 18:56
2025. november 12., 17:152025. november 12., 17:15
Lehet-e valaki „született olvasó”? Vagy inkább azt kell mondanunk, hogy az olvasóvá válás egy hosszú, érzékeny folyamat, amely már a születés előtt elkezdődik? Kovács Zsanett gyerekirodalom-marketing szakértő szerint igenis lehet valakit olvasóvá szeretgetni, vezetgetni, meséken, versikéken, mondókákon és lapozgatásokon keresztül. A Csíkszeredai Könyvvásáron tartott előadásában a legkisebbeknek szóló olvasás szerepéről, annak szellemi és érzelmi hatásairól, valamint a mese erejéről beszélt – szülőknek, pedagógusoknak és mindenkinek, aki hisz a történetek formáló erejében.
Kovács Zsanett
Fotó: Borbély Fanni
A mese – mint kiderült – nem egyszerűen irodalom. A mese szókincs. A mese minőségi együtt töltött idő. A mese az érintés megtapasztalása, amikor együtt lapozzuk a könyvet. És a mese érzelmi biztonság is, ami akkor is hat, amikor nem tudatosul: ott van a ritmusában, a mondatfordulataiban, a hősei túlélésében. Nem véletlen, hogy a múlt század utolsó öt évtizedében kezdtek el komolyabban foglalkozni a kutatók azzal, milyen hatással vannak a mesék a gyerekekre. Hiszen addig nem volt erre tudományos minta, amit tovább lehetett volna adni. De ahogy egyre több vizsgálat született, úgy lett egyre világosabb:
Az első emlékek nem a megszületés pillanatában kezdődnek. Az agy már az ötödik héten fejlődni kezd az anyaméhben, és ahogy telnek a hetek, az emléknyomok is gyűlnek – még ha ezekre tudatosan nem is emlékszünk. Agysejtek millióival jövünk világra, de hogy ezek között milyen kapcsolatok alakulnak ki, az már nem pusztán adottság kérdése: a külvilág, a nyelv, a gondolkodás, a viselkedésformák – és bizony, a mesék is – mind alakítják ezt a hálózatot.
Fotó: Veres Nándor
Nem kis tétje van tehát annak, hogy a gyereket már egészen kicsi korától kezdve olvasással vesszük körbe. Kovács Zsanett adatai szerint az intelligenciahányadosnak körülbelül a fele négyéves korig fejlődik ki. Három hónapos babák pedig képesek visszaemlékezni olyan ismétlődő élményekre, amelyeket több napon keresztül tapasztaltak. Ilyen élmény lehet például az esti mese – akkor is, ha a baba még csak kapaszkodik a hangokba és a ritmusba.
Már napi öt-tíz perc olvasás is elég lehet ahhoz, hogy egy gyerek iskolás korára két-három év előnyre tegyen szert.
Kovács Zsanett külön kiemelte, mennyire más hatással van az agyra az olvasott mese és a képernyőn látott mese. A különbség nemcsak ritmusban, hanem feldolgozásban is jelentős. A hallott mese esetében a gyerek saját képzeletére hagyatkozik: csak olyan „szörnyeket” képzel el, amilyeneket ismer, nem rémül meg az ismeretlentől. A belső mozi szabályozható – a képernyő viszont kívülről zúdítja rá a képeket, amiket nem tud kontrollálni. Ezért is fontos, hogy a mese élménye ne képekhez, hanem hangokhoz, szavakhoz, öleléshez kapcsolódjon.
A hallott mese esetében a gyerek saját képzeletére hagyatkozik: csak olyan „szörnyeket” képzel el, amit ismer, nem rémül meg az ismeretlentől
Fotó: Haáz Vince
A valóság és a fikció közti határ nagyjából hatéves korra válik stabillá. Addig a gyerek egy-egy negatívnak megélt élménybe is beleragadhat – és nem biztos, hogy a mese „happy endje” elegendő, hogy felülírja a szorongást. Ezért is kell az olvasásnak, a mesének mindig a gyerek szintjén, az ő ritmusában, az ő nyelvén megszólalnia.
Az előadó egy átfogó életkori ajánlót is bemutatott a hallgatóságnak. A születés utáni első hónapokban a fekete-fehér, kontrasztos képek, a dalos- és mondókás könyvek, valamint a textil- és pancsolókönyvek dominálnak – ezek fejlesztik az alapszókincset, a vizuális figyelmet, a taktilis érzékelést. Négyhónapos kortól jöhetnek a verses könyvek, a lapozók, a játékos mozgásos mondókák. Nyolc-tizenkét hónap után már a finommotorika fejlesztése kerül előtérbe: habszivacs könyvek, böngészők, tárgyképes könyvek – mindez játékosan építi a szókincset és a világ megértését.
Fotó: Borbély Fanni
Kétéves kor után indul a szerepjátékok, segítő mesék és az első „valódi” könyvek kora – ezek segítik a hétköznapok megértését, a belső világ formálódását, és lassan-lassan az önálló olvasás vágyát is megalapozzák. Háromévesen már kialakul az ok-okozati összefüggések megértése, ötévesen megerősödik a nemi identitás, hatévesen pedig megtanul különbséget tenni valóság és fantázia között – a mese tehát mindvégig a fejlődés kísérője, tükre és segítője marad.
Kovács Zsanett előadása nemcsak tudományos alapossággal mutatta meg az olvasás fontosságát, hanem emberi mélységgel is: hogyan lehet szeretettel, figyelemmel és mesével gyereket nevelni – és talán ennél többre nincs is szükség ahhoz, hogy a belső mozi egyszer csak kinyíljon, és megszülessen az olvasó ember.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
szóljon hozzá!