A belső mozi kezdete – hogyan lesz a gyerekből olvasó ember?

A mese – mint kiderült – nem egyszerűen irodalom. A mese szókincs. A mese minőségi együtt töltött idő. A mese az érintés megtapasztalása, amikor együtt lapozzuk a könyvet. És a mese érzelmi biztonság is, ami akkor is hat, amikor nem tudatosul: ott van a ritmusában, a mondatfordulataiban, a hősei túlélésében. Nem véletlen, hogy a múlt század utolsó öt évtizedében kezdtek el komolyabban foglalkozni a kutatók azzal, milyen hatással vannak a mesék a gyerekekre. Hiszen addig nem volt erre tudományos minta, amit tovább lehetett volna adni. De ahogy egyre több vizsgálat született, úgy lett egyre világosabb:

Nem kis tétje van tehát annak, hogy a gyereket már egészen kicsi korától kezdve olvasással vesszük körbe. Kovács Zsanett adatai szerint az intelligenciahányadosnak körülbelül a fele négyéves korig fejlődik ki. Három hónapos babák pedig képesek visszaemlékezni olyan ismétlődő élményekre, amelyeket több napon keresztül tapasztaltak. Ilyen élmény lehet például az esti mese – akkor is, ha a baba még csak kapaszkodik a hangokba és a ritmusba.

Már napi öt-tíz perc olvasás is elég lehet ahhoz, hogy egy gyerek iskolás korára két-három év előnyre tegyen szert.

A valóság és a fikció közti határ nagyjából hatéves korra válik stabillá. Addig a gyerek egy-egy negatívnak megélt élménybe is beleragadhat – és nem biztos, hogy a mese „happy endje” elegendő, hogy felülírja a szorongást. Ezért is kell az olvasásnak, a mesének mindig a gyerek szintjén, az ő ritmusában, az ő nyelvén megszólalnia.

Kétéves kor után indul a szerepjátékok, segítő mesék és az első „valódi” könyvek kora – ezek segítik a hétköznapok megértését, a belső világ formálódását, és lassan-lassan az önálló olvasás vágyát is megalapozzák. Háromévesen már kialakul az ok-okozati összefüggések megértése, ötévesen megerősödik a nemi identitás, hatévesen pedig megtanul különbséget tenni valóság és fantázia között – a mese tehát mindvégig a fejlődés kísérője, tükre és segítője marad.

Kovács Zsanett előadása nemcsak tudományos alapossággal mutatta meg az olvasás fontosságát, hanem emberi mélységgel is: hogyan lehet szeretettel, figyelemmel és mesével gyereket nevelni – és talán ennél többre nincs is szükség ahhoz, hogy a belső mozi egyszer csak kinyíljon, és megszülessen az olvasó ember.