Hirdetés
Hirdetés

Versekbe írt háborús élmények – Benedek Pál naplója

Benedek Pál, napló, vers, könyvbemutató

Fodor Tamás vezető konzul és Préda Barna néprajzkutató, a kötet szerkesztője

Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

Egy idős székely határőr hangja szól a múltból: Benedek Pál naplója nem csatákról, hanem túlélésről, éhségről, bajtársiasságról mesél – egy eltűnt világ utolsó szavai ezek, versekbe rejtve.

Nagy Lilla

2025. április 30., 18:042025. április 30., 18:04

Képzeljünk el egy idős embert, aki életének alkonyán tollat ragad, hogy elmondja, azt, amiről eddig csak hallgatni tudott. Nem a múlt dicsősége, hanem annak terhe szólal meg a soraiban.

Benedek Pál, egykori székely határőr, a második világháború idején kezdte papírra vetni emlékeit – nem hősként, hanem tanúként.

Hirdetés

Naplója nemcsak saját sorsának lenyomata, hanem egy letűnő világ utolsó visszhangja is. Ez a Köpec patakától az Inn folyóig című kötet, amelyet Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán mutattak be kedden. Az est házigazdája Fodor Tamás vezető konzul volt, a kötetet Préda Barna néprajzkutató, a könyv szerkesztője, valamint Magyarosi Sándor hadtörténész mutatta be.

Benedek Pál, napló, vers, könyvbemutató Galéria

Fodor Tamás vezető konzul és Préda Barna néprajzkutató, a kötet szerkesztője és Magyarosi Sándor hadtörténész

Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

Könyvbemutató, élmények, személyesség

Elsőként Fodor Tamás köszöntötte a könyvbemutatón összegyűlteket. Kiemelte, hogy fontos számára és a főkonzulátusnak is, hogy kultúrával töltsék meg helyenként a fontos, de száraz hivatali munkát, éppen ezért megtiszteltetés, hogy Benedek Pál naplója bemutatójának a főkonzulátus adhat otthont. A köszöntő után ízelítőt is nyújtott a kötetből, azt is megosztotta például az érdeklődőkkel, hogy a napló alapjául szolgáló kéziratokat Benedek Pál családja őrizte, majd a lánya adta át Préda Barnának. Magyarosi Sándor hadtörténész elmondta, amikor először találkozott a könyvvel, Benedek Pál dédunokája szavalta el a veterán felmenő egyik versét. Ez számára megható volt, hiszen két generáció találkozásának lehetett szemtanúja, egyazon szellemiségben.

Benedek Pál, napló, vers, könyvbemutató Galéria

Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

Mint kiderült, Magyarosi Sándornak hadtörténészként azok az adatok fontosak, amelyek a csatákat írják le, tényszerűen. „A népdalok és Petőfi a hibás, hogy a csaták körülményeit taglalják ezek a versek, nem azokat a részleteket, hogy hol van a géppuska” – fogalmazott a hadtörténész, hozzátéve, hogy Benedek Pál verseiben ennek ellenére vannak tényszerű leírások is. És habár szentimentális sorai inkább mutatják meg magát az embert, mint a foglyot, rendkívül fontosak a kéziratai. Ez ugyanis egy keveset taglalt korszak. A veteránok nem beszéltek szívesen az élményeikről, de legalábbis kevesen vállalták.

Benedek Pál, napló, vers, könyvbemutató Galéria

Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

Préda Barna felvázolta, hogy mitől olyan fontos ez a kötet, és miért szokatlanul személyes. Alapvetően egy útleírást olvasunk, a határőrök életét a nyugati fogságban. Ebben viszont van egy fordulat:

csak az idős határőrökről esik szó, ugyanis csak őket vitték Ausztriába hadifogolyként.

A naplóból derül ki, hogy az időseket nem hazaengedték – a régi minták szerint –, hanem elvették a fegyverüket, helyébe lapátot és csákányt adtak a kezükbe. Éppen ezért a naplóból kiolvasható egy állandó harag a németek iránt, amiért meghurcolták őket. A másik visszatérő és esszenciális motívuma a kötetnek, az éhség. Benedek Pál hiányolta a székely konyhát, vágyakozva írt a székelykáposztáról, a kolbászról, a kürtőskalácsról. A gyalog megtett többszáz kilométer után a lovaikat is meg kellett egyék.

Benedek Pál, napló, vers, könyvbemutató Galéria

Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

A könyvbemutatón szó volt még arról is, hogy a szerkesztő, a hadtörténész, és a kötetet digitalizáló Incze Katalin milyen élményként élték meg a könyv olvasását. „Helyenként nevetve, helyenként könnyezve olvastam a száznyolcvan oldalt” – fogalmazott Préda Barna. Nem különben Magyarosi Sándor, aki hasonló élményekről számolt be. Incze Katalin szerint egy unikális élmény olvasni a kötetet, hiszen kiolvasható belőle az ember, akit a hit és a humor vezetett.

Benedek Pál, a székely határőr

Benedek Pál nem volt történész, nem kereste a stiláris tökéletességet. Nem is akart feltétlenül közölni vagy szerepelni. Amit írt, azt elsősorban magának, és azon keveseknek szánta, akik talán még értik, hogy miről beszél. A napló őszinte, néha nyers, máskor egészen költői.

Olyan forrás, amely nem a háború katonai eseményeire, hanem az emberre összpontosít, a bajtársakra – a férfiakra, akiket besoroztak, akik túlélték a frontot, a hadifogságot, és akik utána is minden nap viselték magukban a háborút.

A napló nemcsak elbeszélés, hanem reflexió is: egy idős ember próbál rendet tenni a fejében és a lelkében. Számot vetni. Megérteni, hogyan történt mindez, és mit jelentett valójában. Ugyanakkor egy összekovácsoló erőként is szolgált közte és fogolytársai között, hiszen esténként körbeadta írásait közöttük.

Benedek Pál, napló, vers, könyvbemutató Galéria

Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

Benedek nem tagadja a saját szerepét, de nem is menti fel magát. Nem hősként írja le magát, hanem emberként, de név szerint említi a bajtársakat is, akik közül páran nem tértek haza, a falubelieket, akiket elhurcoltak vagy megtörtek, és azokat, akik még évtizedek múltán is a front árnyékában éltek. A napló nem moralizál, de mélyen emberi tanulságokat hordoz.

Különösen értékessé teszi a szöveget, hogy a szerző nem csak saját élményeiről ír.

A visszaemlékezés során gyűjtött történetek – más határőrök, sorstársak, túlélők beszámolói – egy mozaikszerű képet rajzolnak ki. Ez nemcsak történeti, hanem néprajzi szempontból is figyelemre méltó. Egy olyan közösség emlékezete bomlik ki, amelynek tagjai azóta jórészt eltűntek, és amelynek kultúráját csak töredékekből ismerjük.

Benedek Pál, napló, vers, könyvbemutató Galéria

Fotó: Incze Katalin / Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda

A napló stílusa egyszerű, de mély gondolatokat tartalmaz. A személyesség nem zárja ki az általános érvényt: a szavak mögött ott húzódik egy egész generáció sorsa, a kisebbségi magyar katona sorsa, aki két nagyhatalom között őrlődött, és akinek a történetét sokáig senki sem kérdezte meg.

Benedek Pál most beszél – és jó volna, ha figyelnénk.

Egy ilyen szöveg olvasása nemcsak történelmi élmény, hanem emberi kötelesség is. Mert ha a háború véget is ér egyszer, a benne élőkben még sokáig tovább él – s talán csak akkor enyhül, ha valaki végre meghallgatja őket.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 19., hétfő

Muszka Sándor: Három

Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.

Muszka Sándor: Három
Muszka Sándor: Három
2026. január 19., hétfő

Muszka Sándor: Három

Hirdetés
2026. január 16., péntek

Matrózok tenger nélkül

Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.

Matrózok tenger nélkül
Matrózok tenger nélkül
2026. január 16., péntek

Matrózok tenger nélkül

2026. január 14., szerda

Fábián Tibor: Kicsinyke fények táncolnak a szoba falán

A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.

Fábián Tibor: Kicsinyke fények táncolnak a szoba falán
2026. január 10., szombat

Irodalom és közösség: Király Zoltán könyvét mutatják be

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.

Irodalom és közösség: Király Zoltán könyvét mutatják be
Hirdetés
2026. január 09., péntek

Emlékezet és örökség – kerek évfordulók, amelyek 2026-ban Erdélyre irányítják a figyelmet

Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.

Emlékezet és örökség – kerek évfordulók, amelyek 2026-ban Erdélyre irányítják a figyelmet
2026. január 08., csütörtök

Az erdélyi magyar irodalmi élet 1989 előtti állambiztonsági vonatkozásait vizsgálják

Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.

Az erdélyi magyar irodalmi élet 1989 előtti állambiztonsági vonatkozásait vizsgálják
2026. január 07., szerda

Szondy-Adorján György: Alapszín

„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,

Szondy-Adorján György: Alapszín
Szondy-Adorján György: Alapszín
2026. január 07., szerda

Szondy-Adorján György: Alapszín

Hirdetés
2026. január 03., szombat

Péter Beáta: Régi gyönyörű havak

Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.

Péter Beáta: Régi gyönyörű havak
Péter Beáta: Régi gyönyörű havak
2026. január 03., szombat

Péter Beáta: Régi gyönyörű havak

2026. január 02., péntek

Kedves naplóm, új év van

Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.

Kedves naplóm, új év van
Kedves naplóm, új év van
2026. január 02., péntek

Kedves naplóm, új év van

2026. január 01., csütörtök

Kérdések és válaszok között: egy év emberközelből

Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.

Kérdések és válaszok között: egy év emberközelből
Hirdetés