Töréspontok emlékezete – misztikum és valóság a Pokoltó körül

Az est hangulata egyszerre volt személyes és szakmai. A Hargita Megyei Kulturális központ képviseletében Imre Krisztina már a köszöntőjében jelezte: a regény címéhez most nem a „szűz olvasás” módszerével közelített, hanem tudatosan beleolvasott a könyvbe, és így már előzetesen is felfedezett benne személyes és helyi utalásokat. Rámutatott arra is, hogy a Pokoltó olvasása – akárcsak a róla szóló beszélgetés – mindig a személyes tapasztalat és a történelmi tudás határán mozog.

Történetek a töréspontok mentén

A regény két idősíkban játszódik: az egyik az 1977-es bukaresti földrengés ideje, a másik a második világháború éveibe, az 1940-es évek Észak-Erdélyébe vezet. A kettős időkezelés már önmagában is jelzi a mű egyik alapvető szerkezeti elvét: a történetek nem lineárisan, hanem egymást tükrözve bontakoznak ki.

A beszélgetés során Szabó Róbert Csaba hangsúlyozta, hogy a történetek legtöbbször nem a mindennapok nyugalmában születnek, hanem éppen azokon a pontokon, ahol a történelem hirtelen „kitüremkedik”. A földrengés, a háború vagy akár egy személyes tragédia olyan események, amelyek köré a közösség emlékezete is történeteket szervez. Ez a felismerés a regény egyik kulcsa: a történetmesélés nem pusztán narratív technika, hanem túlélési stratégia. Amikor a világ összeomlik, az emberek történetekkel próbálják megőrizni azt, ami még értelmezhető.

Egy eltűnt világ topográfiája

A regény másik jelentős térbeli központja Szilágysomlyó és környéke. A szerző számára ez a hely nemcsak földrajzi, hanem kulturális és személyes tér is. Szilágysomlyó a két világháború között gazdasági és kulturális központ volt, amelynek fejlődésében jelentős szerepet játszott a város zsidó közössége. A regény azonban egy már eltűnt világot mutat meg. A holokauszt, a háború és a későbbi történelmi változások után a város társadalmi szerkezete radikálisan átalakult. A korábbi centrum perifériává vált, és a történetek is egyfajta emlékezeti rommezőn születnek újjá. Ez az eltűnt világ a beszélgetés során is fontos téma volt. A szerző szerint a regény tulajdonképpen egy olyan múlt rekonstrukciója, amely már nem létezik, és amelyet csak az emlékezet és az irodalom képes újra láthatóvá tenni.

A fikció és a történeti anyag határán

A Pokoltó egyik legérdekesebb vonása a történeti tények és a fikció közötti folyamatos játék. A regényben valódi történelmi események és létező személyek jelennek meg, ugyanakkor a narráció tudatosan épít a képzelet és a történetalkotás szabadságára.

A beszélgetés során a szerző elmondta:

Az elbeszélés mint túlélési forma

A regény narrátora egy női elbeszélő, Ila, aki gyermekkorában kerül kapcsolatba a történet központi figuráival. A női perspektíva nemcsak dramaturgiai választás, hanem a történet egyik alapvető jelentéshordozója is. A beszélgetés során szóba került, hogy a női narráció lehetővé teszi egy különleges, anya–lánya jellegű kapcsolat megjelenítését. Egy férfi elbeszélő esetében ugyanez a viszony egészen más jelentésrétegeket hozott volna létre.

Idő és mítosz

A beszélgetés egyik legérdekesebb pontja az idő problematikája volt. Bár a regény konkrét történelmi időpontokhoz kötődik, a narráció gyakran időtlen dimenziókat nyit meg. A pusztítás – legyen az bombázás vagy földrengés – mintha felfüggesztené az időt, és egyfajta mitikus térbe helyezné a történetet. Ebben a kontextusban válik kulcsfontosságúvá maga a Pokoltó is, amely egyszerre valós földrajzi hely és mitikus szimbólum.

Irodalom és közösségi emlékezet

A csíkszeredai könyvbemutató egyik legfontosabb tanulsága talán az volt, hogy az irodalom nem pusztán esztétikai élmény, hanem a közösségi emlékezet egyik formája is. Egy regény képes olyan történeteket felszínre hozni, amelyek a történelemkönyvekben gyakran nem jelennek meg. A Pokoltó ilyen értelemben nemcsak egy történelmi regény, hanem az emlékezés irodalma. A múlt traumái nem lezárt fejezetek, hanem olyan tapasztalatok, amelyek tovább élnek a történetekben.

A csíkszeredai bemutató beszélgetése éppen ezt a folyamatot tette láthatóvá: azt, ahogyan egy regény körül új történetek születnek, és ahogyan az olvasás maga is a közösségi emlékezet részévé válik.