Anonymus rejtélye és a Gesta Hungarorum üzenete – Horváth Gábor új megközelítése

A szerző élettörténetét is röviden bemutatta a közönségnek: 1973-ban született Kecelen, Kecskeméten a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd Szegeden történelem és régészet szakon tanult, Budapesten teológiát, később Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatta tanulmányait egyháztörténelemből, ahol 2010-ben doktori fokozatot szerzett. 2007 és 2009 között az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója volt, 2007 óta pedig a Gál Ferenc Egyetem tanára.

– hangsúlyozta. A könyv betekintést nyújt abba, hogyan formálódott a középkori magyar történetszemlélet és miként kapcsolódott a keresztény üdvtörténeti felfogáshoz, miközben Pannonius arcát is fellebbenti – ahogy Prokopp Mária írja az ajánlásban.

A bemutató során Horváth szívesen mesélt a kutatás nehézségeiről és saját személyes motivációjáról is. Elmondta, hogy a 2007-ben kezdődő kutatásai során számos sztereotípia és tévhit bontakozott ki Anonymus körül. „Alapvetően a fő probléma az, hogy a magyar középkor hiányos forrásanyaggal rendelkezik, így egy olyan puzzle-t próbálunk kirakni, amelynek darabjait sokszor hiába keressük” – magyarázta. A Gesta szövege nem eredeti, hanem másolat, ennek ellenére rendkívül értékes forrás, amely a korabeli szellemi, kulturális és vallási közegbe enged betekintést.

Horváth Gábor hangsúlyozta, hogy a Gesta Hungarorum szórakoztató jellegű is: a középkori lovagregényekhez hasonló, regényes gesztáról van szó, amelynek célja a történetek élményszerű átadása volt, nem pusztán az objektív történeti dokumentálás. Ugyanakkor a műben számos történeti forrás, köztük szentírási idézetek is megtalálhatók, ami bizonyítja a szerző komoly tudományos felkészültségét.

Az előadás során Horváth visszautalt a kutatás nehézségeire, a szakirodalom bőséges és sokszor ellentmondásos anyagára, de kiemelte: minden erőfeszítés megéri, mert a kutatás révén közelebb kerülhetünk a történelem megértéséhez.

A bemutatott könyv tehát nemcsak Anonymus rejtélyét kutatja, hanem lehetőséget ad a középkori magyar történelem, a keresztény kultúra és a nemzeti identitás megértésére. A Gesta Hungarorum, és Horváth új könyve révén, élővé válik a múlt, és a modern olvasó számára is értékes üzenetet hordoz: a múlt ismerete és a gyökerekhez való visszanyúlás segít eligazodni a jelenben.

Egy évvel később, amikor már az emlékpark igazgatója lett, első feladatai között szerepelt a harang felújítása. Bemutatkozott a püspöknek, aki támogatta a tervet, és felhívta Magyarország egyik legnevesebb harangöntő mestere figyelmét. Horváth Gábor elmesélte, hogy a harang elkészítése rendkívüli precizitást igényelt, és legalább fél évnyi munkát. Végül sikerült a harangot a július 21-i ünnepségre elkészíteni, amikor 1100 íjász lőtt íjával az elhunytak emlékére. A harang megszólalása szimbolikusan közelebb hozta a látogatókhoz a középkori gesztákat.

Gábor kiemelte, hogy a harang mellett szervezett események mindig azt az üzenetet hordozták, amit a harang hangja közvetített. A harangöntő mesterrel folytatott beszélgetések során is rámutatott, hogy mennyire fontos a hagyományos tudás tisztelete és a szakértelem. Egy barátja révén derítette ki, hogy a harang Lázár Imre székelyudvarhelyi műhelyében készült. Bár a folyamat során sok nehézség adódott, a sikeres felújítás után Horváth Gábor maga is harangozott, és élvezte az ezzel járó élményt.

A történelmi kutatások során Gábor Koszta László középkor kutatóval dolgozott együtt, aki részletesen ismertette a monostorok történetét és a kegyuraság rendszerét. Kiemelte, hogy Kalán püspök életéről és munkakapcsolatairól rendkívül sok információt tudtak, például hogy a pécsi püspök kormányzóként a Délvidék jelentős területeit irányította. Egy káptalani oklevélben Kalánt „atyának” nevezik, ami különleges és ritka betoldásnak számít.

Elmesélte továbbá, hogy a parkban, valamint más emlékművek kapcsán is mindig a történelmi pontosságot tartotta szem előtt, és igyekezett a látogatók számára is élővé tenni a múltat. Különösen izgalmasnak találta a szerzetesrendek tevékenységét, amelyek a keresztes háborúk során a foglyok kiszabadításában, a keresztény közösség szolgálatában játszottak szerepet.

Horváth Gábor kiemelte a középkori szellemi háttér fontosságát is, különösen a párizsi Szent Viktor iskola és Szentjakabi Hugó munkásságát, amely alapvetően meghatározta a korszak teológiai gondolkodását. Megjegyezte, hogy ezek a kutatások nem csupán történelmi adatok, hanem a keresztény közösség és a kultúra szempontjából is jelentőséggel bírnak.

Horváth Gábor munkája rávilágít arra, hogy a Gesta Hungarorum nem csupán történeti krónika, hanem a középkori magyar társadalom, a keresztény hit és a nemzeti identitás összefonódásának lenyomata. A mű üzenete ma is aktuális: a múlt ismerete és a gyökerekhez való visszanyúlás segít eligazodni a jelen kihívásai között.