
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A szép számban összegyűlt pályatársai, barátai, tisztelői, tanítványai és családja körében nyitották meg Siklódy Ferenc közel négyszáz rézkarcot tartalmazó kiállítását a Csíki Székely Múzeumban. A dokumentarista portrék sorát az ábrázolt alkotók eredeti alkotásai, valamint a metszetkészítés technikájának eredeti tárgyakon keresztül való bemutatása teszik megközelíthetőbbé.
2025. október 17., 13:202025. október 17., 13:20
2025. október 17., 20:402025. október 17., 20:40
Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka címmel nyílt kiállítása Siklódy Ferenc grafikusnak csütörtökön Csíkszeredában. A nagy érdeklődésre való tekintettel, a megnyitót a Mikó-vár udvarán tartották.
– hangsúlyozta Karda-Markaly Aranka, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. Elhangzott, Siklódy Ferenc, a gyergyószárhegyi születésű, Csíkszeredában élő alkotó huszonöt évvel ezelőtt egy rendkívüli vállalkozásba fogott: megrajzolni Székelyföld képzőművészeinek arcképcsarnokát. Ennek a nagyszabású munkának a gyümölcse ma már közel négyszáz rézkarc, melyek nem csupán portrék, hanem egy egész kulturális régió vizuális történelme. Arcok, tekintetek, gesztusok, amelyek mögött ott lüktet a múlt, a hely, a közösség és a szellemi erő, amely a székelyföldi művészetet mindig is éltette.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
„A mostani kiállítás a Szent László-legenda falképeitől napjainkig kalauzol bennünket. Nemcsak a közismert mesterek, hanem a kevésbé ismert, de meghatározó alkotók is helyet kapnak benne, hiszen a művészet története sosem egyetlen név története, hanem egy közösségnek az emlékezete. A dokumentarista portrék mellett az itt látható eredeti alkotások és grafikai eljárások bemutatása betekintést enged az alkotás folyamatába, a műhelymunka csendes, meditatív világába is. Ez a kiállítás nemcsak látvány, hanem találkozás. Találkozás a múlttal, a mesterséggel, emberi sorsokkal és a művészet időtlen nyelvével. Kívánom, hogy mindannyian fedezzük fel ebben a tárlatban önmagunkat, és közös múltunkat, és hogy Siklódy Ferenc alkotásai által megerősödjön bennünk a hit: a művészet nemcsak ábrázol, hanem összeköt és megőriz.”
Képiró Ágnes, Karda-Markaly Aranka, Siklódy Ferenc, Korodi Attila, Részegh Botond
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere örömét fejezte ki, hogy ezzel a kiállítással egy új fejezet kezdődik: kortárs csíkszeredai művészek kapnak kiállítási platformot és teret a város legpatinásabb kiállítóterében, és ez folytatódik a következő években is. „Így nemcsak múltunkat ünnepeljük, hanem jövőnket is építjük, teret adunk az új alkotói hangoknak, látásmódoknak és inspirációknak.” Rámutatott, ez a tárlat tiszteletadás, emlékezés és történet, amelynek minden képe és tárgya egy életet, egy alkotót őriz.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
„Ez a kiállítás a mi közös székelyföldi kulturális örökségünket képviseli. Az itt bemutatott alkotók mind Székelyföldhöz kötődnek, volt, aki itt élt, más itt alkotott, de mindenki munkássága valamilyen módon gazdagította régiónk kulturális életét. Így ez a kiállítás úgy állít emléket a múltnak és hajt fejet előtte, hogy közben a jelenre is reflektál, hiszen a munkáik állandó inspiráció a ma és a jövő művészei számára.” Hozzátette, ez a kiállítás emlékeztessen minket arra, hogy milyen gazdag az a kulturális közeg, amelyhez tartozunk.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Részegh Botond, a kiállítás egyik kurátora úgy fogalmazott, hogy azt az embert, „akit egy gyutacs állít röppályára, azt nagyon nehéz lerúgni onnan, és az egy nagyon különleges perspektívából szemléli a világot, egy nagyon különleges életművet hoz létre. Amit itt látnak önök, eléggé tanúbizonysága lesz annak, amiről beszéltem.”
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A kiállítást megnyitó Képiró Ágnes, a szolnoki Damjanich János Múzeum művészettörténész-muzeológusa elmesélte, amikor Siklódy Ferenc megmutatta a saját készítésű képmásgyűjteményét, a folyamatosan bővülő székelyföldi képzőművészek arcképcsarnokát, ezt a mondatot jegyezte fel magának: „Micsoda memento!” Kiemelte,
Rézkarceljárással készült, mintegy 400 elemből álló portrésorozata a megörökítésen túl a hiteles ábrázolásról szól, ezért ezek a grafikák dokumentumfunkcióval is bírnak.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A kiállításon Siklódy arcképcsarnoka társalkotásokkal egészül ki: a múlt neves székelyföldi képzőművészeinek hagyományos, a szó szoros értelmében vett portréi és önportréi, valamint metaforikus önarcképei – Erdély múzeumi gyűjteményeiből kölcsönözve.
mely az arcképcsarnokok hagyományosan tablószerű tálalása helyett a plasztikák, táblaképek, a grafikai és könyvnyomtatási technikákat bemutató eszközök és a szellemes keretek dinamikusan lüktető egységével szemlélteti a tradícionális művészeti alkotásokat – egy izgalmasan megmozgatott, dinamikusan rendezett térbe helyezve. A tárlat ritmikája, letisztultsága és léptéke nagyon is a napjaink jellemző, a világ bármely pontján érvényesíthető kortárs vizualitással fogadja és viszi a látogatót teremről teremre.”
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Végezetül hangsúlyozta: a kiállítás nemcsak a székelyföldi képzőművészet történetének mementója is, hanem annak az élő, alázatos grafikusművész páratlan munkásságának a sajátos, egyszerre metaforikus és szimbolikus, őszinte hittel és lelkesedéssel teli „önportréja” és egyben elhivatottságának tükre is.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A megnyitó végén Siklódy Ferenc köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez. Beszédét így zárta: „Igazán nagy köszönettel tartozom feleségemnek. Kati, szombaton, vasárnap nem kell műterembe mennem.”
Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka
Kurátorok: Ferencz Zoltán és Részegh Botond képzőművészek.
Partnerek: Haáz Rezső Múzeum, Maros Megyei Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum, Tarisznyás Márton Múzeum.
A kiállítás november 20-áig látogatható.

Siklódy Ferenc csíkszeredai grafikus több mint húsz éve kezdte el monumentális vállalkozását: közel 400 rézkarcon örökítette meg Székelyföld művészeit, mestereit és alkotóit, létrehozva a vidék gazdag kulturális örökségének arcképcsarnokát.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A menopauza minden nő életének természetes, de sokszor kihívásokkal teli szakasza.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
szóljon hozzá!