Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A szép számban összegyűlt pályatársai, barátai, tisztelői, tanítványai és családja körében nyitották meg Siklódy Ferenc közel négyszáz rézkarcot tartalmazó kiállítását a Csíki Székely Múzeumban. A dokumentarista portrék sorát az ábrázolt alkotók eredeti alkotásai, valamint a metszetkészítés technikájának eredeti tárgyakon keresztül való bemutatása teszik megközelíthetőbbé.
2025. október 17., 13:202025. október 17., 13:20
2025. október 17., 20:402025. október 17., 20:40
Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka címmel nyílt kiállítása Siklódy Ferenc grafikusnak csütörtökön Csíkszeredában. A nagy érdeklődésre való tekintettel, a megnyitót a Mikó-vár udvarán tartották.
– hangsúlyozta Karda-Markaly Aranka, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. Elhangzott, Siklódy Ferenc, a gyergyószárhegyi születésű, Csíkszeredában élő alkotó huszonöt évvel ezelőtt egy rendkívüli vállalkozásba fogott: megrajzolni Székelyföld képzőművészeinek arcképcsarnokát. Ennek a nagyszabású munkának a gyümölcse ma már közel négyszáz rézkarc, melyek nem csupán portrék, hanem egy egész kulturális régió vizuális történelme. Arcok, tekintetek, gesztusok, amelyek mögött ott lüktet a múlt, a hely, a közösség és a szellemi erő, amely a székelyföldi művészetet mindig is éltette.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
„A mostani kiállítás a Szent László-legenda falképeitől napjainkig kalauzol bennünket. Nemcsak a közismert mesterek, hanem a kevésbé ismert, de meghatározó alkotók is helyet kapnak benne, hiszen a művészet története sosem egyetlen név története, hanem egy közösségnek az emlékezete. A dokumentarista portrék mellett az itt látható eredeti alkotások és grafikai eljárások bemutatása betekintést enged az alkotás folyamatába, a műhelymunka csendes, meditatív világába is. Ez a kiállítás nemcsak látvány, hanem találkozás. Találkozás a múlttal, a mesterséggel, emberi sorsokkal és a művészet időtlen nyelvével. Kívánom, hogy mindannyian fedezzük fel ebben a tárlatban önmagunkat, és közös múltunkat, és hogy Siklódy Ferenc alkotásai által megerősödjön bennünk a hit: a művészet nemcsak ábrázol, hanem összeköt és megőriz.”
Képiró Ágnes, Karda-Markaly Aranka, Siklódy Ferenc, Korodi Attila, Részegh Botond
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere örömét fejezte ki, hogy ezzel a kiállítással egy új fejezet kezdődik: kortárs csíkszeredai művészek kapnak kiállítási platformot és teret a város legpatinásabb kiállítóterében, és ez folytatódik a következő években is. „Így nemcsak múltunkat ünnepeljük, hanem jövőnket is építjük, teret adunk az új alkotói hangoknak, látásmódoknak és inspirációknak.” Rámutatott, ez a tárlat tiszteletadás, emlékezés és történet, amelynek minden képe és tárgya egy életet, egy alkotót őriz.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
„Ez a kiállítás a mi közös székelyföldi kulturális örökségünket képviseli. Az itt bemutatott alkotók mind Székelyföldhöz kötődnek, volt, aki itt élt, más itt alkotott, de mindenki munkássága valamilyen módon gazdagította régiónk kulturális életét. Így ez a kiállítás úgy állít emléket a múltnak és hajt fejet előtte, hogy közben a jelenre is reflektál, hiszen a munkáik állandó inspiráció a ma és a jövő művészei számára.” Hozzátette, ez a kiállítás emlékeztessen minket arra, hogy milyen gazdag az a kulturális közeg, amelyhez tartozunk.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Részegh Botond, a kiállítás egyik kurátora úgy fogalmazott, hogy azt az embert, „akit egy gyutacs állít röppályára, azt nagyon nehéz lerúgni onnan, és az egy nagyon különleges perspektívából szemléli a világot, egy nagyon különleges életművet hoz létre. Amit itt látnak önök, eléggé tanúbizonysága lesz annak, amiről beszéltem.”
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A kiállítást megnyitó Képiró Ágnes, a szolnoki Damjanich János Múzeum művészettörténész-muzeológusa elmesélte, amikor Siklódy Ferenc megmutatta a saját készítésű képmásgyűjteményét, a folyamatosan bővülő székelyföldi képzőművészek arcképcsarnokát, ezt a mondatot jegyezte fel magának: „Micsoda memento!” Kiemelte,
Rézkarceljárással készült, mintegy 400 elemből álló portrésorozata a megörökítésen túl a hiteles ábrázolásról szól, ezért ezek a grafikák dokumentumfunkcióval is bírnak.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A kiállításon Siklódy arcképcsarnoka társalkotásokkal egészül ki: a múlt neves székelyföldi képzőművészeinek hagyományos, a szó szoros értelmében vett portréi és önportréi, valamint metaforikus önarcképei – Erdély múzeumi gyűjteményeiből kölcsönözve.
mely az arcképcsarnokok hagyományosan tablószerű tálalása helyett a plasztikák, táblaképek, a grafikai és könyvnyomtatási technikákat bemutató eszközök és a szellemes keretek dinamikusan lüktető egységével szemlélteti a tradícionális művészeti alkotásokat – egy izgalmasan megmozgatott, dinamikusan rendezett térbe helyezve. A tárlat ritmikája, letisztultsága és léptéke nagyon is a napjaink jellemző, a világ bármely pontján érvényesíthető kortárs vizualitással fogadja és viszi a látogatót teremről teremre.”
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Végezetül hangsúlyozta: a kiállítás nemcsak a székelyföldi képzőművészet történetének mementója is, hanem annak az élő, alázatos grafikusművész páratlan munkásságának a sajátos, egyszerre metaforikus és szimbolikus, őszinte hittel és lelkesedéssel teli „önportréja” és egyben elhivatottságának tükre is.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A megnyitó végén Siklódy Ferenc köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez. Beszédét így zárta: „Igazán nagy köszönettel tartozom feleségemnek. Kati, szombaton, vasárnap nem kell műterembe mennem.”
Székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka
Kurátorok: Ferencz Zoltán és Részegh Botond képzőművészek.
Partnerek: Haáz Rezső Múzeum, Maros Megyei Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum, Tarisznyás Márton Múzeum.
A kiállítás november 20-áig látogatható.
Siklódy Ferenc csíkszeredai grafikus több mint húsz éve kezdte el monumentális vállalkozását: közel 400 rézkarcon örökítette meg Székelyföld művészeit, mestereit és alkotóit, létrehozva a vidék gazdag kulturális örökségének arcképcsarnokát.
„Hazahoztam önöknek valakit, aki gondolatban egyébként innen soha nem szakadt el” – ezzel indította könyvbemutatóját és előadását Fráter Olivér történész, aki Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának meghívására érkezett Csíkszeredába.
A közösségi média ma már a kamaszok mindennapjainak a természetes része. A megosztott tartalmak azonban nem csupán szórakozást nyújthatnak, hanem szorongást is kiválthatnak, amely hatással lehet az önértékelésükre és az önbecsülésükre.
A csíkszeredai Mikó-vár falai között nyílik kiállítás Siklódy Ferenc grafikus 26 éven át formálódó monumentális sorozatából: a székelyföldi képzőművészek arcképcsarnoka. A közel négyszáz portré a régió művészeit és kulturális örökségét idézi meg.
Szabó T. Anna új novelláskötete, az Erősebb nálam egyszerre szól a vágyról és a belső erőről. A Margó Irodalmi Fesztiválon Nyáry Krisztiánnal beszélgetve a szerző kimondta: minden vágyban ott rejtőzik a szégyen, a félelem és az isteni szikra.
Két zseni, akik ugyanazon korszak gyermekei, mégis teljesen más szemlélettel írták át a 20. század tudományát. Albert Einstein és Niels Bohr állt Nagy Péter Óriások vállán című előadás-sorozata negyedik részének fókuszában.
Emlékeim fiókjai – ezzel a címmel jelent meg 85. születésnapjára Márton Árpád festőművész önéletrajzi kötete, amely egy korszak lenyomata is, emberi hangon, a művész saját mesélőstílusában. A kötetet október 7-én mutatták be Csíkszeredában.
A Piros. Produkció újra bebizonyítja: értéket teremteni és értékelni közösségi élmény. Október 8-án a Haberstumpf-villában mutatják be az ÉRTÉKelünk 4.0 összművészeti előadást, ahol képzőművészet, irodalom, zene és színház találkozik.
Az aradi vértanúk nem csak tizenhárom név – mind külön egyéniség volt, saját sorssal, politikai nézetekkel. Hermann Róbert történész szerint a kutatások ma már feltárják a csoport mögött rejlő arcokat, személyes sorsokat és az új részleteket is.
Márton Árpád festőművész október 6-án tölti 85. életévét. A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgya tehát nem véletlenül egy festészeti alkotás.
Elekes Gyula Quo vadis? című kiállítása a tűzzománc technikáit ötvözve vall az emberi lét kérdéseiről. A csíkszeredai tárlat egyszerre személyes és egyetemes, földi és transzcendens: a művész zománcba égetett létkeresése mindenkit megszólít.
szóljon hozzá!