„Micsoda memento!” – megnyílt Siklódy Ferenc nagyszabású kiállítása

„A mostani kiállítás a Szent László-legenda falképeitől napjainkig kalauzol bennünket. Nemcsak a közismert mesterek, hanem a kevésbé ismert, de meghatározó alkotók is helyet kapnak benne, hiszen a művészet története sosem egyetlen név története, hanem egy közösségnek az emlékezete. A dokumentarista portrék mellett az itt látható eredeti alkotások és grafikai eljárások bemutatása betekintést enged az alkotás folyamatába, a műhelymunka csendes, meditatív világába is. Ez a kiállítás nemcsak látvány, hanem találkozás. Találkozás a múlttal, a mesterséggel, emberi sorsokkal és a művészet időtlen nyelvével. Kívánom, hogy mindannyian fedezzük fel ebben a tárlatban önmagunkat, és közös múltunkat, és hogy Siklódy Ferenc alkotásai által megerősödjön bennünk a hit: a művészet nemcsak ábrázol, hanem összeköt és megőriz.”

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere örömét fejezte ki, hogy ezzel a kiállítással egy új fejezet kezdődik: kortárs csíkszeredai művészek kapnak kiállítási platformot és teret a város legpatinásabb kiállítóterében, és ez folytatódik a következő években is. „Így nemcsak múltunkat ünnepeljük, hanem jövőnket is építjük, teret adunk az új alkotói hangoknak, látásmódoknak és inspirációknak.” Rámutatott, ez a tárlat tiszteletadás, emlékezés és történet, amelynek minden képe és tárgya egy életet, egy alkotót őriz.

„Ez a kiállítás a mi közös székelyföldi kulturális örökségünket képviseli. Az itt bemutatott alkotók mind Székelyföldhöz kötődnek, volt, aki itt élt, más itt alkotott, de mindenki munkássága valamilyen módon gazdagította régiónk kulturális életét. Így ez a kiállítás úgy állít emléket a múltnak és hajt fejet előtte, hogy közben a jelenre is reflektál, hiszen a munkáik állandó inspiráció a ma és a jövő művészei számára.” Hozzátette, ez a kiállítás emlékeztessen minket arra, hogy milyen gazdag az a kulturális közeg, amelyhez tartozunk.

Részegh Botond, a kiállítás egyik kurátora úgy fogalmazott, hogy azt az embert, „akit egy gyutacs állít röppályára, azt nagyon nehéz lerúgni onnan, és az egy nagyon különleges perspektívából szemléli a világot, egy nagyon különleges életművet hoz létre. Amit itt látnak önök, eléggé tanúbizonysága lesz annak, amiről beszéltem.”

A kiállítást megnyitó Képiró Ágnes, a szolnoki Damjanich János Múzeum művészettörténész-muzeológusa elmesélte, amikor Siklódy Ferenc megmutatta a saját készítésű képmásgyűjteményét, a folyamatosan bővülő székelyföldi képzőművészek arcképcsarnokát, ezt a mondatot jegyezte fel magának: „Micsoda memento!” Kiemelte,

A kiállításon Siklódy arcképcsarnoka társalkotásokkal egészül ki: a múlt neves székelyföldi képzőművészeinek hagyományos, a szó szoros értelmében vett portréi és önportréi, valamint metaforikus önarcképei – Erdély múzeumi gyűjteményeiből kölcsönözve.

Végezetül hangsúlyozta: a kiállítás nemcsak a székelyföldi képzőművészet történetének mementója is, hanem annak az élő, alázatos grafikusművész páratlan munkásságának a sajátos, egyszerre metaforikus és szimbolikus, őszinte hittel és lelkesedéssel teli „önportréja” és egyben elhivatottságának tükre is.

A megnyitó végén Siklódy Ferenc köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez. Beszédét így zárta: „Igazán nagy köszönettel tartozom feleségemnek. Kati, szombaton, vasárnap nem kell műterembe mennem.”