Pedig csak a térségünkben rendkívül sok olyan intézmény van (Csíki Vállalkozók Egyesülete, Arbor Vállalkozók Szövetsége, Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége, Székelyudvarhelyi Magánvállalkozók Szövetsége), amelyeknek most kellene megszólalniuk, legalább egy tiltakozó közlemény erejéig, nem pedig akkor, amikor rendezvényeikről szeretnének bölcselkedni a sajtón keresztül.

A magánszférát érintő rész

A kis cégek tekintetében – az eredeti tervezet szerint – amelyik nyereséges(ebb), azt profitadóssá tennék, hogy több adót fizessen. Továbbá az étkezési utalványokat tíz százalék egészségbiztosítással terhelnék, amit a tervezet szerint a kormány próbál különböző eszközökkel (például minimálbér-növeléssel) kompenzálni, hogy ne az alkalmazott érezze meg, hanem a cég, ahol dolgozik. Összességében

mert többletkiadásokkal és áremeléssel járna – a részletekről a fentebb említett szervezetektől várunk részletes elemzést.

Egy dolgot azonban érdemes tudni: mind a magánszférát, mind pedig a közszférát érintő módosításcsomag csak egy elképzelés egyelőre, tehát a végleges szöveg még nincs közvitára bocsátva – épp ezért most kell hallatnia mindenkinek a hangját.

Ami biztos: augusztus 20-a körül a kormány egyeztet az Európai Unióval, és ennek függvényében a hónap végéig fogadnák el a máris vitatott dokumentumot. A kiszivárogtatott információk szerint már szeptembertől életbe kéne lépjenek bizonyos intézkedések.

Közszférás lefaragások

Az egyik fontos javaslat az üres, tehát betöltetlen közszférai állások megszüntetése. Itt fontos megérteni: eddig, ha egy állami hivatalban,

tehát nem lesz lehetőség arra, hogy alkalmazzanak oda embereket. Ez esetben tehát inkább egyfajta „plafonálás” a lényeg, mintsem költségcsökkentés.

Egy másik érdekes fejezet az alkalmazottak egyéb juttatásaival kapcsolatos, konkrétan a mobiltefelonok vásárlására és használatára vonatkozik. Azt írták a jogszabálytervezetben, hogy az állami alkalmazottak egyszeri alkalommal kaphatnak 500 lejes térítést mobiltefonvásárlásra, emellett pedig a havi bérlet költségéből 50 lejt számolnak el – eddig nem volt semmilyen korlátozás.

A kisebb településekre vonatkozó fontos elképzelés: követni fogják, hogy az adott városnak vagy községnek milyen az éves adó- és illetékbehajtási rátája. Ennek függvényében kapnak majd az államtól is pénzt, itt azonban fordított arányról van szó:

– ez egyébként nem ördögtől való.

A pénzügyminisztérium szintjén ki fognak nevezni egy ellenőrző bizottságot, amelynek több „kritikus költségvetési kategóriára” (például a tanügyre, az egészségügyre vagy a helyi önkormányzatokra) kell majd figyelnie. Különböző mutatókat, beszerzéseket monitorizálnak majd. Például ha az ásványvízbeszerzés országos szinten két lej, akkor ettől nem térhet el nagyobb mértékben egyetlen állami intézmény sem. A tervezet értelmében a pénzügyminisztériumnak nagyobb hatásköre lesz arra, hogy a helyi rendezvények esetében kövesse és elemezze azt, hogy hol és mire megy el több pénz.

Ezt a tervet csak abban az esetben érthetjük meg, ha hazahozzuk a témát; ehhez nézzük meg Székelyudvarhely és Csíkszereda esetét.

Kezdjük az alapoknál: az számít saját jövedelemnek, amit az önkormányzat a helyi adók és illetékek formájában az év alatt beszed; továbbá az a jövedelemadó, ami minden településnek az adófizető lakossága után jár (az áfából visszafejtett összegek már nem tartoznak ide).

Székelyudvarhely esetében ez az összeg évi 82 millió lej, ennek a 7,5 százaléka 6,2 millió lej. Csíkszeredában 119 millió lej az éves saját bevétel, aminek a 7,5 százaléka közel 9 millió lej. Ezzel szemben Székelyudvarhely közel 33 millió lejt költ évente kultúrára, szabadidőre, vallásra, sportra; Csíkszereda költségvetéséből 40 millió lejt fordít kultúrára, szabadidőre, vallásra, sportra. A szóban forgó kategóriákra szánt pénzek egyébként a települések költségvetésének egyik nagy fejezetében, a 67-es számúban vannak összefoglalva – ez jelképesen egy nagy zsák, amibe sok minden van beleborítva.

– nem lenne pénz például zöldövezetre (kertészetre), sportra (VSK, sportpályázatok...), civilszervezeteknek pályázatokra.

Még egy érdekes adalék: a csíkszeredai költségvetésben a városi kertészetre 12 millió lej van elkülönítve, ugyancsak a 67-es fejezeten belül – ami önmagában nagyobb, mint amennyi a tervek szerint az egész fejezetre szánható lenne, vagyis 9 millió lej. Ez egyet jelent:

Maradjunk még egy kicsit a 67-es úton, azaz a 67-es fejezetnél! Ha a sportot nézzük, a következőt láthatjuk: Csíkszeredában 12 millió lejt szánnak sportra; Székelyudvarhelyen 7 milliót: 4 milliót kap a VSK, további 1,5 milliót kiosztanak pályázatokra, és ugyancsak 1,5 milliót sportberuházásokra. A sport esetében is látszik, csak erre több pénz megy el, mint amennyit a teljes 67-es fejezetre megengedne a kormány.

Beszélni kell az éves rendezvényekről is. Udvarhelyen 3 millió lej rendezvényekre megy el. Csíkszeredában a 67-es fejezeteben a kultúrán belül van egy alrész 6 millió lejjel (románul: Alte servicii în domeniile culturii, recreerii si religiei); meglátásunk szerint ebből szervezik többek között a városnapokat.

korábban írtuk

A polgármester szerint gyilkosság, amit Bukarestben terveznek

„Lakatot tehetünk minden kulturális és sportintézményünkre és programra, amely Csíkszereda város életnek a sava-borsát adta” – mondta Korodi Attila városvezető arra a kormányrendelet-tervezetre reagálva, amely a közigazgatásban hozna megszorításokat.

Mindenképp pontosítania kell a kormánynak, hogy ebbe a 67-es fejezetbe bele fognak-e tartozni a beruházások vagy sem. Mi a nagyságrendeket mutattuk meg, amiből kitűnik, hogy amennyiben a kormány korlátozni próbálja a saját bevételek elköltését, akkor nem a legjobb formáját választotta erre. A napokban nyilván a kulturális intézmények hallatták a hangjukat, de ugyanúgy

Még miért van felbolydulás?

Mindezek mellett még miért van felbolydulás? Például azért, mert a tervezett jogszabály szerint januártól össze kell olvasztani azokat az intézményeket, amelyeknek kevesebb mint ötven alkalmazottjuk („elfoglalt állás”) van. Tudomásunk szerint Székelyföldön nem lehet túl sok olyan városi vagy községi alárendelt közintézmény, amelynek legalább ötven alkalmazottja lenne.

A tervezet idevágó passzusa értelmében azok az alárendelt közintézmények (legyen az kertészet, helyi rendőrség, színház...), amelyek nem teljesítik az ötvenes számot, összeolvadhatnak (románul: comasa), megszűnhetnek (desființa), vagy egyszerűen új intézménnyé alakulhatnak (reorganiza/fuziona sau transfera activitatea și personalul încadrat către alte structuri organizatorice).

Ugyanakkor a megszűnésnél a tervezet előírja azt, hogy ha valaki átveszi is, a személyzetben legalább 15 százalék személyzeti és 15 százalék anyagi, tehát működési költségcsökkentéssel kell járulnia az összeolvadásnak. Vagyis,

Na, de ha még így se jön össze az ötven ember, akkor mi legyen, olvasszák össze a kertészetet a színházzal, a kultúrházzal és a múzeummal? Nem tudjuk erre a választ.

jelen formában ugyanis inkább ellehetetlenülnek bizonyos tevékenységek, ami miatt a helyi közösségek hátrányt fognak szenvedni”.

korábban írtuk

Petíciót indítottak a kulturális élet megmentéséért

Közel ötezren írták alá eddig azt a petíciót, amelyet Vladimir Anton rendező, a Csíki Játékszín művészeti vezetője kezdeményezett Állítsátok meg a kultúra elpusztítását! címmel. A napokban közzétett sürgősségikormányrendelet-tervezet ellen tiltakoznak.

Venczel Attila véleménye a következő: a sürgősségi kormányrendelet tervezete több esetben bántó és diszkriminatív. „Mondok példát: olyan időszakban akarnak állásokat megszüntetni, amikor európai uniós beruházásokat kell befejezni és újakat elkezdeni – ezekhez emberek kellenek, mert maguktól nem fognak létrejönni. Ha viszont megszüntetik az üres állásokat, akkor egyszerűen nem lesz, amit meghirdetni. Ugyanakkor mostantól

mert azt fogják mondani, hogy »egy ilyen káoszban, ahol kiszámíthatatlan állapotok vannak egyik napról a másikra, nincs értelme dolgozni«. Továbbá véleményem szerint valójában egy országos, mondhatni nemzeti érdeket fog sérteni ez a reform, mert veszélyeztetheti az uniós beruházások megvalósíthatóságát.”

A főjegyző szerint az önkormányzatoknak nincsenek eszközeik védekezni egy ilyen beavatkozás ellen, nekik be kell tartaniuk a törvényeket – a sürgősségi kormányrendeleteket is –, egyszerűen tudomásul kell vegyék a törvényes előírásokat és végre kell hajtaniuk azokat.

korábban írtuk

A székelyudvarhelyi kulturális intézmények vezetői is tiltakoznak a kormány tervezete ellen

Döbbenettel értesültek, és tiltakoznak a Székelyudvarhely Megyei Jogú Város fenntartásában működő kulturális intézmények vezetői a kormány által nyilvánosságra hozott gazdasági megszorításokat tartalmazó kormányhatározat-tervezetről.

Geréb László szerint a költségvetési irányszámokat Bukarest szabja meg, ezt pedig amiatt teheti meg, mert a helyi költségvetések bevételeinek egy jó része a központi költségvetésből érkezik. „A helyi önkormányzatok, annak ellenére, hogy széles körű autonómiával rendelkeznek, mégis állami önkormányzatoknak tekinthetők,

működésük nem valósulhat meg a központi államigazgatással való együttműködés nélkül. A decentralizáció elvének megfelelően a helyi önkormányzatok bizonyos szintű helyi autonómiával rendelkeznek, ennek a szabadságnak azonban ára van: a helyi demokrácia tiszteletben tartása és a helyi választópolgárokkal szembeni politikai felelősség. Azonban az állam részeként alá vannak vetve a törvényesség követelményének is, amely törvények betartásának a felügyeletét és ellenőrzését különböző szerveken keresztül maga az állam látja el.”

Erről is beszélnünk kell, igen…

És végezetül arról is beszélnünk kell – mert más nem fog helyettünk –, hogy azért érinti különösen súlyosan ez a terv a kisebbségi önkormányzatokat, tehát a romániai magyar önkormányzatokat, mert nálunk, nekünk kisebbségi kulturális intézményeink vannak. Ezzel szemben egy román kisvárosnak nem feltétlenül van szüksége külön színházra, különösen nemzetiségi társulatra, elegendő, ha van egy színháza a megyeszékhelynek, amely időnként elmegy vidékre és szórakoztatja a nagyérdeműt. Esetünkben azonban,

Arról azonban lehet(ne) vitát indítani, hogy Székelyföldnek hány magyar színházra van szüksége. Egy dolog azonban nyilvánvaló: a kulturális intézményeink és a sportklubjaink a megmaradásunk biztosítékai. A múzeumainkkal és kertészeteinkkel együtt.