Tamási Áron 1962-ben
Fotó: Fortepan/Hunyady József
A szeptember is sok alkalmat nyújt az ünneplésre, emlékezésre: olyan közismert erdélyi származású íróink látták meg ebben a hónapban a napvilágot, akik később a munkásságuk által szebbé és nemesebbé tették az életünket, gazdagabbá a magyar irodalmat.
2024. szeptember 19., 19:032024. szeptember 19., 19:03
2024. szeptember 19., 19:052024. szeptember 19., 19:05
Kemény János, Benedek Elek, Karácsony Benő íróinkat felemlegetve, bizonyára sokunk szíve gyorsabban kezd el dobogni. Persze a sort folytathatnánk, most mégis csupán egyetlen író nevét emeljük a magasba, mégpedig arról a szerzőről van szó, akinek a székely irodalom megtestesülését is köszönhetjük:
Ennek apropóján idézünk fel a népíróként is emlegetett alkotó életművéből és életútjából olyan gondolatokat és időszakokat, amelyek bizonyítják, hogy az íróra való emlékezés nemcsak egy kővé dermedt állapotot jelent, hanem a székely öntudat továbbélésének a folyamatát is.
Bizonyára mind ismerjük Tamási Áron szállóigévé vált mondatát. S mi sem lenne egyszerűbb, mint egyetérteni a székely tollforgatóval, hiszen, mondhatnánk magunk is, hogy életünk egyik kulcsfontosságú – és szinte már kikerülhetetlen – célja: otthonra találni. Tamási Áron pedig nemcsak otthont kínál az otthontalanoknak, de útbaigazításokkal is ellát. Olyan instrukciókra kell itt gondolnunk, amelyek nem pusztán az otthon szűkebb, négy fal közti terület megismerését jelentik. Tamási a megjelent írásaival a magyar és székely öntudat megerősítését tűzte ki célul. És most – születésnapjának 127-ik évfordulóján – többek között erre a csodálatos vállalkozására is emlékezünk.
Tamási Áron síremléke Farkaslakán
Fotó: Erdély Bálint Előd
Tamási Áron olyan fogódzókat tár elénk, amelyek rendre választ adnak azokra a kérdéseinkre is: milyen a magyar ember, illetve mitől lesz magyar (/székely) a magyar irodalom? „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan” – mondja nemes egyszerűséggel Tamási. Azt viszont biztosan állíthatjuk: ő az, aki – novelláival és regényeivel – mai napig összekapcsolja a magyarságot, ennek értelmében pedig újra és újra meg kell ismertetni a jelenünk társadalmával. Ez az ismeretségkötés viszont egy olyan köteléket is jelent, amelyben az író és az olvasó az otthon és a szülőföld jelentésmezőjén együtt, szinte kézen fogva botorkál, keresve a legmegfelelőbb értelmezési lehetőségeket, keresve azt a hazát, amelyik befogad, s amelyben az énképünk valahol megegyezik Tamásiéval.
Tamási Áron a Magyar Rádió stúdiójában az Énekes madár című székely népi játékának rádiófelvételén
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
– írja Tamási. A szerző gondolatai és szavai valahol mindig az otthon fogalma mentén értelmezhetők – számára a valahová tartozás kérdése már a születésének pillanatában eldőlt. Farkaslaka, Székelyföld, Erdély, az ezeket a területeket benépesítő magyarság volt az ő igazi, szeretetteljes családja.
Fotó: Erdély Bálint Előd
A székely író – bárhol is volt épp a nagyvilágban – mindig kereste azokat az eshetőségeket, amelyek a székely, illetve az ősi magyar emberkép megismeréséül szolgáltak. „És rátok bízom az itt maradó kincseket” – mondja ő. Nekünk pedig már nincs egyéb dolgunk, mint észrevenni és védelmezni ezeket a ránk maradt kincseket.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!