
Fülöp József, Bánffy Barnabás, Sarány István és Labancz István a megnyitón
Fotó: Nagy Lilla
A gyulai Székely Aladár Fotóklub negyvenéves jubileumi tárlata a Csíki Moziban nemcsak a fotográfia művészetét ünnepli, hanem egy évtizedeken át tartó barátság történetét is, amelyben a fény az összetartozás szimbólumává válik.
2025. október 25., 20:042025. október 25., 20:04
2025. október 26., 12:432025. október 26., 12:43
40 év – 40 kép címmel nyílt meg október 24-én a gyulai Székely Aladár Fotóklub jubileumi kiállítása a Csíki Moziban. A gyulai és csíkszeredai fotós közösségek találkozása nemcsak a fényképezés művészetét ünnepelte, hanem a negyvenéves barátságot, a közös múltat és az egymásra figyelés emberi gesztusát is.
A kiállítást – amely a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Megyeháza Galéria, a Hargita Megye Tanácsa és a Prisma Fotóklub szervezésében valósult meg – Sarány István szerkesztő nyitotta meg.
Pillanat, amelyben a látvány és az érzelem egyensúlyba kerül
Fotó: Nagy Lilla
A megnyitón elsőként Labancz István, a Prisma Fotóklub vezetője köszöntötte a vendégeket. Szavaiból egyszerre áradt a tisztelet és a közvetlenség: „Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat! Amit most látunk, az nem csupán képek sora, hanem egy negyvenéves történet – fényben, emlékben, emberi pillanatokban elmesélve”.
Fotó: Nagy Lilla
A két fotóklub közötti kapcsolat nem új keletű: évtizedek óta tartó együttműködés és barátság fűzi össze a csíkszeredai és gyulai alkotókat. Labancz erről is őszintén szólt: „Az évek során nemcsak szakmai közösségként találtunk egymásra, hanem barátokként is. Ezt a kapcsolatot szeretnénk tovább ápolni, mert a fotó – mint a barátság – csak addig él, amíg hat, amíg megosztjuk másokkal.”
A fotográfiáról beszélve a lényegre tapintott, szerinte egy kép nem attól jó, hogy hibátlan technikával készült. Akkor él igazán, ha megmozdít bennünk valamit, akár egy emléket, egy érzést, egy gondolatot.
Fotó: Nagy Lilla
A gyulai klub elnöke, Bánffy Barnabás meghatottan idézte fel a közös múltat: „Negyven év sok mindenre elég – Magyarországon ennyi munka után már nyugdíjba is lehetne menni. De mi nem akarunk nyugdíjba menni. Mi tovább akarunk fotózni, alkotni”. Ezután felidézte az első csíkszeredai látogatásuk emlékét. Több mint harminc éve jöttek először ide, amikor Gyula testvérvárost keresett. Csíkszereda volt az egyik első partnerük, és már akkor fotókiállítással érkeztek. Innen indult minden – az ismeretségek, a barátságok, a közös kiállítások. A gyulai fotóklub elnöke szerint azóta is hívogatják egymást, újra és újra. Majd így zárta gondolatait: „A testvérvárosi kapcsolat néha hullámzik, de a mi barátságunk ettől független. Mert a barátság nem hivatalos dolog – ez a mi fényünk, amit negyven éve őrzünk.”
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítást Sarány István újságíró és szerkesztő nyitotta meg, aki a fotográfia eredetéről és szellemiségéről beszélt, finom irodalmi érzékkel. Egy 1908-as újságcikket idézve tette fel a kérdést: „Mi is a fotográfia?” Majd maga válaszolta meg: „A fotográfia a fény hatásának megrögzítése – egy pillanat, amit a fényképész szerencsésen elles, s amiben a fény és az árnyék játéka egyszerre válik láthatóvá és titokká”. Párhuzamot vont a klub névadója, Székely Aladár, és a gyulai alkotók között. Elmondása szerint,
Ugyanez a hit él ma is ezekben a képekben – hogy a fotó képes megérinteni a lelket. Végül a tárlatra pillantva így fogalmazott: „A falakon emberi tulajdonságok, hangulatok, történetek elevenednek meg: a szeretet, a hit, a vágy, a magány és a természet ereje. Ezek a képek nem pusztán látványok – pillanatok, amelyekben ott a lélek is”.
Negyven év története – fényben elbeszélve
Fotó: Nagy Lilla
A Csíki Moziban nyílt tárlat így nemcsak egy kerek évforduló megünneplése, hanem egyfajta visszanézés és újrakezdés is: bizonyíték arra, hogy a fényképezésben – akárcsak az emberi kapcsolatokban – a lényeg mindig ugyanaz marad. A pillanat megélése, a másikra figyelés, az, hogy a világot egy kicsit más szemmel lássuk.
Fotó: Nagy Lilla
A 40 év – 40 kép című kiállítás november 11-ig látogatható a Csíki Moziban. A belépés ingyenes.
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.
Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal beszélgettünk.
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.
szóljon hozzá!