
Fülöp József, Bánffy Barnabás, Sarány István és Labancz István a megnyitón
Fotó: Nagy Lilla
A gyulai Székely Aladár Fotóklub negyvenéves jubileumi tárlata a Csíki Moziban nemcsak a fotográfia művészetét ünnepli, hanem egy évtizedeken át tartó barátság történetét is, amelyben a fény az összetartozás szimbólumává válik.
2025. október 25., 20:042025. október 25., 20:04
2025. október 26., 12:432025. október 26., 12:43
40 év – 40 kép címmel nyílt meg október 24-én a gyulai Székely Aladár Fotóklub jubileumi kiállítása a Csíki Moziban. A gyulai és csíkszeredai fotós közösségek találkozása nemcsak a fényképezés művészetét ünnepelte, hanem a negyvenéves barátságot, a közös múltat és az egymásra figyelés emberi gesztusát is.
A kiállítást – amely a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Megyeháza Galéria, a Hargita Megye Tanácsa és a Prisma Fotóklub szervezésében valósult meg – Sarány István szerkesztő nyitotta meg.
Pillanat, amelyben a látvány és az érzelem egyensúlyba kerül
Fotó: Nagy Lilla
A megnyitón elsőként Labancz István, a Prisma Fotóklub vezetője köszöntötte a vendégeket. Szavaiból egyszerre áradt a tisztelet és a közvetlenség: „Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat! Amit most látunk, az nem csupán képek sora, hanem egy negyvenéves történet – fényben, emlékben, emberi pillanatokban elmesélve”.
Fotó: Nagy Lilla
A két fotóklub közötti kapcsolat nem új keletű: évtizedek óta tartó együttműködés és barátság fűzi össze a csíkszeredai és gyulai alkotókat. Labancz erről is őszintén szólt: „Az évek során nemcsak szakmai közösségként találtunk egymásra, hanem barátokként is. Ezt a kapcsolatot szeretnénk tovább ápolni, mert a fotó – mint a barátság – csak addig él, amíg hat, amíg megosztjuk másokkal.”
A fotográfiáról beszélve a lényegre tapintott, szerinte egy kép nem attól jó, hogy hibátlan technikával készült. Akkor él igazán, ha megmozdít bennünk valamit, akár egy emléket, egy érzést, egy gondolatot.
Fotó: Nagy Lilla
A gyulai klub elnöke, Bánffy Barnabás meghatottan idézte fel a közös múltat: „Negyven év sok mindenre elég – Magyarországon ennyi munka után már nyugdíjba is lehetne menni. De mi nem akarunk nyugdíjba menni. Mi tovább akarunk fotózni, alkotni”. Ezután felidézte az első csíkszeredai látogatásuk emlékét. Több mint harminc éve jöttek először ide, amikor Gyula testvérvárost keresett. Csíkszereda volt az egyik első partnerük, és már akkor fotókiállítással érkeztek. Innen indult minden – az ismeretségek, a barátságok, a közös kiállítások. A gyulai fotóklub elnöke szerint azóta is hívogatják egymást, újra és újra. Majd így zárta gondolatait: „A testvérvárosi kapcsolat néha hullámzik, de a mi barátságunk ettől független. Mert a barátság nem hivatalos dolog – ez a mi fényünk, amit negyven éve őrzünk.”
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítást Sarány István újságíró és szerkesztő nyitotta meg, aki a fotográfia eredetéről és szellemiségéről beszélt, finom irodalmi érzékkel. Egy 1908-as újságcikket idézve tette fel a kérdést: „Mi is a fotográfia?” Majd maga válaszolta meg: „A fotográfia a fény hatásának megrögzítése – egy pillanat, amit a fényképész szerencsésen elles, s amiben a fény és az árnyék játéka egyszerre válik láthatóvá és titokká”. Párhuzamot vont a klub névadója, Székely Aladár, és a gyulai alkotók között. Elmondása szerint,
Ugyanez a hit él ma is ezekben a képekben – hogy a fotó képes megérinteni a lelket. Végül a tárlatra pillantva így fogalmazott: „A falakon emberi tulajdonságok, hangulatok, történetek elevenednek meg: a szeretet, a hit, a vágy, a magány és a természet ereje. Ezek a képek nem pusztán látványok – pillanatok, amelyekben ott a lélek is”.
Negyven év története – fényben elbeszélve
Fotó: Nagy Lilla
A Csíki Moziban nyílt tárlat így nemcsak egy kerek évforduló megünneplése, hanem egyfajta visszanézés és újrakezdés is: bizonyíték arra, hogy a fényképezésben – akárcsak az emberi kapcsolatokban – a lényeg mindig ugyanaz marad. A pillanat megélése, a másikra figyelés, az, hogy a világot egy kicsit más szemmel lássuk.
Fotó: Nagy Lilla
A 40 év – 40 kép című kiállítás november 11-ig látogatható a Csíki Moziban. A belépés ingyenes.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
szóljon hozzá!