
Miklóssi Szabó István és Kalocsai Andrea a könyvbemutatón
Fotó: Magyari Lukács
A budapesti Magyarság Háza Irodalmi Szalonban mutatták be február 19-én Miklóssi Szabó István sepsiszentgyörgyi író a Holdanya unokája és az Apja fia című könyveit. A szerzőt – aki törpeszindrómás világként látja és láttatja a jelenünket, és aki a beszélgetés során több kulisszatitkot is elárult a művek keletkezéstörténetéről – Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész kérdezte.
2025. február 20., 11:222025. február 20., 11:22
2025. november 12., 17:272025. november 12., 17:27
Muszka Sándor biztatására, 2013-ban jelent meg Miklóssi Szabó István első, Purgatórium című könyve, melyben először jelent meg az a Démenotar nevű figura, aki később – többféle változatban – több könyvének főszereplőjévé is vált. A 2023-ban olvasók kezébe kerülő Holdanya unokája című regény három történelmi síkon és időben játszódik, melyben a Démenotar gyerek- és felnőttkori életútjait leíró szövegrészeket a történettől különálló szerelmeslevelek szakítják meg. Ezek a levelek valódi, 1946-ban kezdődő üzenetváltásokat tartalmaznak: az írásokat a szerző – az akkor még tizenhat éves – édesanyjának az ukrán haláltáborból kezdte küldözgetni egy katona.
„Mennyi esélye van annak, hogy pont mi ülünk itt ma?” – tette fel a kérdést Miklóssi Szabó István. „A végtelen sok mindenen át a kozmosz visszacsodálkozik önmagára. Az én csodálatom, az univerzum csodálata” – magyarázta az író.
Fotó: Magyari Lukács
A kommunizmus és diktatúra idejét megidéző regény a könyveknek (és az olvasásnak) is nagy szerepet tulajdonít. „Azt is jelképezi, de nemcsak a műben, hanem a történelem folyamán mindannyiunk életében is, hogy a könyvekkel mindig egy kicsit el tudunk menekülni a valóságból. A könyvek a túlélést jelentik” – fogalmazott Kalocsai Andrea.
Fotó: Magyari Lukács
„Meddig leszünk törpeszindrómások?” – hangzott el az est kulcskérdése. A kisregény egy apokaliptikus világban, a Föld pusztulásával kezdődik. „Van egy hatalmas probléma a bolygónkkal, amit mi, emberek nem veszünk észre. Nagyjából 3,8 milliárd éve jött létre az a bolygó, amit most Földnek hívunk, és ezután ötszáz millió év, amíg kialakul rajta az élet. Mi, emberi fajként alig kétszázezer éve vagyunk jelen. Mit számítunk mi egyáltalán? Semmik vagyunk. Ez a bolygó önmagát újra fogja teremteni. De abból, amit mi a jelenlegi civilizációnkban csinálunk, semmi nem fog megmaradni. Az egyedüli megmentője az emberi fajnak az embersége, a humanizmusa lehetne” – hangsúlyozta az irodalmi szalon vendége.
Fotó: Magyari Lukács
A történetben egy olyan világot látunk kirajzolódni, ahol már „nincs erkölcs, nincs morál, itt minden és mindenki feláldozható. Amikor a párokat arra kényszerítik, hogy élelemért gyermekeket hozzanak világra, hogy azok is feláldozhatók legyenek. Ez a primitív, állati ösztönök netovábbja” – állapította meg a műsorvezető.
Fotó: Magyari Lukács
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Nagy-nagy sötétségre emlékszem – ami reánk telepedett, mint valami átláthatatlan és áthatolhatatlan massza. És mégis hazataláltunk benne karácsonyeste.
Varázslatos mesék a gyerekeknek, megható szerelmi történetek és izgalmas krimik a felnőtteknek – az ünnepi időszakban számos tematikus olvasmány közül válogathatunk. Összeállításunkban a székelyföldi könyvtárak karácsonyi ajánlójából mazsolázunk.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!