
Miklóssi Szabó István és Kalocsai Andrea a könyvbemutatón
Fotó: Magyari Lukács
A budapesti Magyarság Háza Irodalmi Szalonban mutatták be február 19-én Miklóssi Szabó István sepsiszentgyörgyi író a Holdanya unokája és az Apja fia című könyveit. A szerzőt – aki törpeszindrómás világként látja és láttatja a jelenünket, és aki a beszélgetés során több kulisszatitkot is elárult a művek keletkezéstörténetéről – Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész kérdezte.
2025. február 20., 11:222025. február 20., 11:22
2025. november 12., 17:272025. november 12., 17:27
Muszka Sándor biztatására, 2013-ban jelent meg Miklóssi Szabó István első, Purgatórium című könyve, melyben először jelent meg az a Démenotar nevű figura, aki később – többféle változatban – több könyvének főszereplőjévé is vált. A 2023-ban olvasók kezébe kerülő Holdanya unokája című regény három történelmi síkon és időben játszódik, melyben a Démenotar gyerek- és felnőttkori életútjait leíró szövegrészeket a történettől különálló szerelmeslevelek szakítják meg. Ezek a levelek valódi, 1946-ban kezdődő üzenetváltásokat tartalmaznak: az írásokat a szerző – az akkor még tizenhat éves – édesanyjának az ukrán haláltáborból kezdte küldözgetni egy katona.
„Mennyi esélye van annak, hogy pont mi ülünk itt ma?” – tette fel a kérdést Miklóssi Szabó István. „A végtelen sok mindenen át a kozmosz visszacsodálkozik önmagára. Az én csodálatom, az univerzum csodálata” – magyarázta az író.
Fotó: Magyari Lukács
A kommunizmus és diktatúra idejét megidéző regény a könyveknek (és az olvasásnak) is nagy szerepet tulajdonít. „Azt is jelképezi, de nemcsak a műben, hanem a történelem folyamán mindannyiunk életében is, hogy a könyvekkel mindig egy kicsit el tudunk menekülni a valóságból. A könyvek a túlélést jelentik” – fogalmazott Kalocsai Andrea.
Fotó: Magyari Lukács
„Meddig leszünk törpeszindrómások?” – hangzott el az est kulcskérdése. A kisregény egy apokaliptikus világban, a Föld pusztulásával kezdődik. „Van egy hatalmas probléma a bolygónkkal, amit mi, emberek nem veszünk észre. Nagyjából 3,8 milliárd éve jött létre az a bolygó, amit most Földnek hívunk, és ezután ötszáz millió év, amíg kialakul rajta az élet. Mi, emberi fajként alig kétszázezer éve vagyunk jelen. Mit számítunk mi egyáltalán? Semmik vagyunk. Ez a bolygó önmagát újra fogja teremteni. De abból, amit mi a jelenlegi civilizációnkban csinálunk, semmi nem fog megmaradni. Az egyedüli megmentője az emberi fajnak az embersége, a humanizmusa lehetne” – hangsúlyozta az irodalmi szalon vendége.
Fotó: Magyari Lukács
A történetben egy olyan világot látunk kirajzolódni, ahol már „nincs erkölcs, nincs morál, itt minden és mindenki feláldozható. Amikor a párokat arra kényszerítik, hogy élelemért gyermekeket hozzanak világra, hogy azok is feláldozhatók legyenek. Ez a primitív, állati ösztönök netovábbja” – állapította meg a műsorvezető.
Fotó: Magyari Lukács
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Megidézem föléd a napot,
bolyongó árnyad a rózsatövek közt.
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
Bálint Tibor öregjei mellé ülve mindannyian tudnánk sorolni, hogy „régen mennyi minden volt jobb”.
szóljon hozzá!