
Tatár Attila, Bagossy Norbert, Jonica Xénia, Daczó Katalin, Laczkó-Albert Elemér és Juhász Anna
Fotó: Magyari Lukács
Átfogó, emberi értékekre hívja fel a figyelmet ez a kötet, különös emberekről mesél egy kivételes ember – fogalmazott Juhász Anna irodalmár Puskás Ferenc Hugolin ferences szerzetes négy kisregényét tartalmazó Különös emberek című kötete kapcsán, amelyet a budapesti közönség is megismerhetett.
2024. december 11., 19:342024. december 11., 19:34
2025. november 12., 17:412025. november 12., 17:41
Meghitt hangulatú, zenés irodalmi estet tartottak november 9-én az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek keretében a gyergyóremetei származású, az 1993-ban elhunyt ferences szerzetes, író Puskás Ferenc Hugolin (írói álnevén Remetei Ferenc) Különös emberek című kötetét mutatták be. A személyes történekkel megtűzdelt, Juhász Anna irodalmár vezette beszélgetésen részt vett Jonica Xénia, az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár levéltárosa, Daczó Katalin szerkesztő-újságíró, a kötet szerkesztője, Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere, valamint a Bagossy Brothers Company zenekar két tagja, Bagossy Norbert és Tatár Attila.
Daczó Katalin, Laczkó-Albert Elemér és Juhász Anna
Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács
75 éve annak, hogy 1949-ben az akkor megalakuló Román Kommunista Párt államosította az erdélyi ferencesek vagyonát és a személyeket is próbálta ellehetetleníteni, ami a szolgálatot illeti. 1949. szeptember 23-án az akkori tartományfőnökséget, Kolozsvár helyszínnel, államosították. 1954-ben kényszerlakhelyre vitték Erdély ferenceseit, több mint kétszáz testvért, és 1989-ig, a változásokig, nem működhettek nyilvánosan a ferencesek és nem élhettek közösségben.”
De mivel nem dolgozták fel, nem készítettek leltárt róluk, ezért hivatalosan nem is léteziknek – és nem is kutathatók.
Fotó: Magyari Lukács
2016-ban, amikor elkezdődtek a kolozsvári ferences kolostor felújítási munkálatai, előkerült néhány iratanyag – magyarázta a levéltáros. „Jött az ötlet – az akkori tartományfőnök atya és az erdélyi ferences vezetés kezdeményezésére –, hogy jó lenne szétnézni Erdély egykori kolostoraiban is, mert ha a tartományfőnökségen megmaradt néhány doboznyi irat, akkor lehet, hogy máshol is találunk. 1949-ig 26 helyen szolgáltak ferencesek, úgyhogy 26 helyszínt kerestünk fel és kezdtünk ott gyűjteni.
Kiderült, így találtak rá több helyszínen Hugolin atya hagyatékára is, amely ötdoboznyi iratot – személyes aktákat, kéziratokat, fényképeket – tartalmazott.
Fotó: Magyari Lukács
„A tehetséges gyermeket a huszas években szerették volna az előljárói kiküldeni Rómába tanulni, hogy tanár lehessen, és mit ad Isten, kiderült, hogy nincs állampolgársága. Az első világháborút követően ugyanis 1924-ig kellett igényelni a román állampolgárságot, de azt az édesanyja ezt elmulasztotta. Így, amikor tanulni akarták küldeni, nem kaphatott útlevelet. És ezen múlott, hogy végül nem tanár lett. Több rendházban is élt, de tanított Székelyudvarhelyen és különböző ferences kolostorokban.
Daczó Katalin azt is elmesélte, hogy Hugolin atya több helyen is feljegyezte, hogy mennyire vágyik egy írógépre, és különböző rendházakhoz fordult segélyért. Végül 1935-ben sikerült vásárolnia – többek támogatásával – egy saját írógépet, és olyan óriási élmény lehetett ez számára, hogy még vers is született róla.
Fotó: Magyari Lukács
Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere úgy fogalmazott, figyelnek a szóra, megtartják, becsülik, megőrzik és továbbadják ezeket a szavakat, gondolatokat, amelyeket a község szülötte papírra vetett.
Ugyanakkor, a nyelv annyi bájjal, annyi érzékenységgel forog az ő tollán, amiből érdemes lehet tanulni.”
Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács
Bagossy Norbert hozzátette, az a legfontosabb, hogy a saját lelkünkben, önmagunkban tudjunk otthon lenni. „Nagy szerepe van annak is, hogy honnan tud jönni az ember. Én kifejezetten hálás vagyok, hogy Gyergyóban nőttem fel, gyalog tudtam az óvodába elmenni, lent játszottam sötétedésig, és egy nagyon aktív és vagány gyerekkorom volt.
Az is nagyon érdekes, hogy amikor az ember újra hazatalál, akkor egy picit más emberként talál haza. Mindig egy kicsit másképp kapcsolódunk bele ugyanabba a történetszálba. Talán ezért is történik meg, hogy ahogy telnek az évek, egyre inkább fontosak azok a dolgok, amik az otthonhoz kötnek.”
Fotó: Magyari Lukács
Az est további részében a négy kisregényben felsorakoztatott szereplők is szóba kerültek. Daczó Katalin elmondta, Remetei Ferenc szereplői kimennek a világba. S noha vallásos ihletésű írások ezek, de tele vannak világi szereplőkkel.
Olyan személyként, mint aki akárki lehetne közülünk, egy falusi emberként vagy egy szolgaemberként, aki a kolostorban szolgál. Remetei Ferenc hagyta a fantáziáját szállni, és amit ő gondolt, tapasztalt, mert nemcsak ferencesként működött, hanem plébánosként is és sokat volt az emberek között, hát beépítette önmagát is ezekbe a figurákba.”
Kiemelte, noha több helyszín is megjelenik, nem túl cselekménydúsak ezek az írások, nem kalandos történetekre kell gondolni.
Nemcsak szeretettel, hanem humoral is, vidámsággal és ez a könnyedség is nevel, sugároz, amivel az ő szereplői megközelítik a világot.”
Fotó: Magyari Lukács
Elhangzott, a ‘30-as, ’40-es években született írások szereplőinek a vívódásai ma is aktuálisak, a ma embere is ezekkel a kérdésekkel, gondokkal küzd. És amint azt Juhász Anna megfogalmazta: átfogó, emberi értékekre hívja fel a figyelmet ez a kötet – különös emberekről mesél egy kivételes ember, P. Hugolin atya.
Amire Hugolin atya tanít bennünket a legnagyobb szeretettel – hogy igen, erre törekedjünk.”
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
Hét év után új kötettel jelentkezett a kézdivásárhelyi Borcsa Imola. A Majd megérted cím alatt egybefűzött, egymással szoros tartalmi kapcsolatban álló novellákból egy székelyföldi kisvárosi család története bontakozik ki.
Kié a kulcs
az emlékek tárházán,
Kié a rozsdás lakat?
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
szóljon hozzá!