
Fotó: Nagy Lilla
Csíkszeredában is bemutatták Zichó Viktor Bhutánról szóló expedíciós dokumentumfilmjét. A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című alkotás vetítése után közönségtalálkozót is tartottak a bringás világjáróval.
2025. november 20., 10:382025. november 20., 10:38
2025. november 20., 14:392025. november 20., 14:39
Ritka az az este, amikor a filmvászon szereplője egyszer csak „kilép” a képből és ott áll előttünk, hús-vér valójában, ugyanazzal a mosollyal, ugyanazzal a napszítta kalandorenergiával. Csíkszeredában, a Csíki Moziban azonban pontosan ez történt: Zichó Viktor, a Kilimandzsáró és a fél világ bringás felfedezője személyesen válaszolt a közönség kérdéseire A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című új filmje bemutatója után. A terem kétszer is megtelt a film vetítése apropóján, ami már önmagában üzenet: ez a fiatal kalandor megmozgat valamit az emberekben.
A vetítés utáni pár perc csendjében mindenki kereste a megfelelő első kérdést – ahogy egy ilyen kaliberű világjárónál illik is. A moderátor végül megtörte a jeget, és elindult a beszélgetés, amelynek sodrása hamar magával vitt mindenkit.
Fotó: Nagy Lilla
Zichó Viktor története már önmagában is filmbe illik: energetikai mérnökként kezdte, három monitoros home office-ban, korrekt fizetéssel és kiszámítható karrierrel. Aztán rájött: ez így nem az igazi. Az energia nemcsak a hálózatban fogyhat, hanem az emberben is, és ő érezte, hogy nála bizony egyre kevesebb marad. Fogta hát magát, kilépett a corporate világból, és azóta negyvenhárom országban járt, több mint harmincban bringával, és olyan utakat teljesített, amiről mások álmodni sem mernének. Csoma útján – ami tizenhatezer kilométer, kilencvenezer méter szintkülönbséggel –, Afganisztán hossza, az Alpok keresztezése Soprontól Monakóig: a lábaiban és a táskájában történetek vannak, nem excel-táblázatok.
Mint mondta, mindig is érdekelték a fenntartható politikát folytató országok, mérnökként, zöld gondolkodóként Bhután „iszonyúan vonzó célpont”. Arról már a filmben is szó volt, hogy eredetileg a teljes Himaláján akart átekerni, de mivel a nagy projekt szponzori támogatása elmaradt, úgy döntöttek: kisebb, ám annál különlegesebb expedíciót valósítanak meg. Ekkor került képbe a Trans-Bhutan Trail, egy több száz éves zarándok és kereskedelmi útvonal, amelyet 2023-ban újítottak fel. Tökéletes terep, és mivel senki nem tekert még végig rajta, tökéletes kihívás is.
Fotó: Nagy Lilla
A közönség egyik fő kérdése az volt: hogy a csudába jutottak be Bhutánba, amikor még gyalog sem egyszerű engedélyeket szerezni, nemhogy bringával végigtekerve egy addig kerékpármentes útvonalon. Viktor elmesélte: a bhutáni fenntarthatósági politika nem vicc. Napi száz dolláros fenntarthatósági díjjal, kötelező túravezetővel, szigorú logisztikával kell számolnia annak, aki idegenként arra jár, és ez még csak a belépő.
A fordulatot végül egy magyar kapcsolattartó jelentette, aki a bhutáni olimpiai bizottsággal hozta össze őket. A projekt megtetszett a bhutániaknak, így elengedték az igen borsos díjak jó részét – ezt Viktor többször is „óriási mázlinak” nevezte. A legkeményebb ügyintézés mégsem a belépés volt, hanem a drónengedély: hetekig tartó levelezés, majd az engedély megérkezése után pár nappal egy imazászló közepébe sikerült belekormányozni a drónt. A gép ripityára tört, de a memóriakártya túlélte, és ez a lényeg, hiszen a film képei ezt őrzik.
A közönség lassan feloldódott, és sorra jöttek a technikával, táplálkozással és lelki megéléssel kapcsolatos kérdések. Érdekes volt hallgatni, mennyire természetesen beszél Viktor a fizikai felkészülésről, számára ez már életforma. Az Alpok kétezer kilométeres átszelése például szinte próbaüzem volt Bhután előtt. Merrick, a film operatőre viszont friss térdműtéttel indult, így a kísérőautó sokszor életmentő volt számára, míg Viktor egyetlen métert sem tett meg autóval. „Ez így volt fair” – mondta, és a teremben sokan bólogattunk.
A bhutáni ételek témájánál Viktor szinte felragyogott. „Az egyik kedvenc konyhám!” – vágta rá. Sajtok, erdei zöldségek, páfrányhajtások, chilivel készített házi fogások, vörös rizs: az ízek egyszerre ismerősek és teljesen idegenek voltak számára, és láthatóan mély benyomást tettek rá. „Rendes szalonnát is esznek, mint mi” – idézte egyik legmeglepőbb élményét a bhutáni gasztronómiáról.
A vallásról feltett kérdésre is megfontolt, mégis könnyed választ adott: „A buddhizmus életfelfogás is. Az emberek boldogok, mert tudnak a jelenben élni. Ez olyan tudás, amit mi is elleshetnénk.”
Fotó: Nagy Lilla
A végén szó esett arról is, milyen gyakran kellett szerelni a bringákat (szpoiler: semennyit, új gépek, ötszázötven kilóméter, semmi baj), milyen magasságban haladtak (közel négyezer méter volt a csúcs), és milyen lenne egy nagyobb csapat. Viktor erre csak annyit mondott:
Ahogy telt az este, egyre inkább az volt az érzésünk, hogy ez a közönségtalálkozó nem a film kísérőrendezvénye volt, hanem egy őszinte vallomás egy expedícióról. Egy újabb szakasz a Lélek Ösvényein, csak ezúttal Csíkszeredán át. Viktor ott állt a vászon előtt, ugyanazzal a nyitottsággal, mint amivel Bhután szerpentinjein haladt. Ezen az estén kiderült: számára a kaland nem cél, hanem út, és mindig hoz magával valami továbbgondolnivalót.
A gyerekkönyv-illusztrálást ajándékba kapta a szakmától, és szereti, amikor reális környezetben valami fantasztikum történik a rajz által – vallja Orosz Annabella grafikus, illusztrátor a Jelenlét legújabb műsorának meghívottja.
Csíkszentsimonban a hit megtartó erejét állította középpontba az a kiállításmegnyitóval és filmbemutatóval egybekötött esemény, amely a 20. századi erdélyi egyházi személyek sorsát idézte meg.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Háború és béke feszültségét idézték meg a versek április 11-én a Csíki Játékszín előtti téren, ahol immár 14. alkalommal szólalt meg a Tizenegy ünnepi műsor.
Szilágyi Enikő előadóestje nemcsak emlékezés, hanem morális tükör: múlt és jelen, hit és identitás találkozik egy személyes, mégis közösségi vallomásban, amely kérdez, szembesít és megtisztít.
Veress Gábor Hunor monumentális és ironikus tárgyai a kettős mérce jelenségét vizsgálják: művészetről, státuszról és értelmezésről szóló kiállítás nyílt Csíkszeredában, ahol a néző is állásfoglalásra kényszerül.
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
szóljon hozzá!