Film, kaland, valóság: Zichó Viktor Bhutánon át vezető útja

Mint mondta, mindig is érdekelték a fenntartható politikát folytató országok, mérnökként, zöld gondolkodóként Bhután „iszonyúan vonzó célpont”. Arról már a filmben is szó volt, hogy eredetileg a teljes Himaláján akart átekerni, de mivel a nagy projekt szponzori támogatása elmaradt, úgy döntöttek: kisebb, ám annál különlegesebb expedíciót valósítanak meg. Ekkor került képbe a Trans-Bhutan Trail, egy több száz éves zarándok és kereskedelmi útvonal, amelyet 2023-ban újítottak fel. Tökéletes terep, és mivel senki nem tekert még végig rajta, tökéletes kihívás is.

A fordulatot végül egy magyar kapcsolattartó jelentette, aki a bhutáni olimpiai bizottsággal hozta össze őket. A projekt megtetszett a bhutániaknak, így elengedték az igen borsos díjak jó részét – ezt Viktor többször is „óriási mázlinak” nevezte. A legkeményebb ügyintézés mégsem a belépés volt, hanem a drónengedély: hetekig tartó levelezés, majd az engedély megérkezése után pár nappal egy imazászló közepébe sikerült belekormányozni a drónt. A gép ripityára tört, de a memóriakártya túlélte, és ez a lényeg, hiszen a film képei ezt őrzik.

A közönség lassan feloldódott, és sorra jöttek a technikával, táplálkozással és lelki megéléssel kapcsolatos kérdések. Érdekes volt hallgatni, mennyire természetesen beszél Viktor a fizikai felkészülésről, számára ez már életforma. Az Alpok kétezer kilométeres átszelése például szinte próbaüzem volt Bhután előtt. Merrick, a film operatőre viszont friss térdműtéttel indult, így a kísérőautó sokszor életmentő volt számára, míg Viktor egyetlen métert sem tett meg autóval. „Ez így volt fair” – mondta, és a teremben sokan bólogattunk.

A bhutáni ételek témájánál Viktor szinte felragyogott. „Az egyik kedvenc konyhám!” – vágta rá. Sajtok, erdei zöldségek, páfrányhajtások, chilivel készített házi fogások, vörös rizs: az ízek egyszerre ismerősek és teljesen idegenek voltak számára, és láthatóan mély benyomást tettek rá. „Rendes szalonnát is esznek, mint mi” – idézte egyik legmeglepőbb élményét a bhutáni gasztronómiáról.

A vallásról feltett kérdésre is megfontolt, mégis könnyed választ adott: „A buddhizmus életfelfogás is. Az emberek boldogok, mert tudnak a jelenben élni. Ez olyan tudás, amit mi is elleshetnénk.”

Ahogy telt az este, egyre inkább az volt az érzésünk, hogy ez a közönségtalálkozó nem a film kísérőrendezvénye volt, hanem egy őszinte vallomás egy expedícióról. Egy újabb szakasz a Lélek Ösvényein, csak ezúttal Csíkszeredán át. Viktor ott állt a vászon előtt, ugyanazzal a nyitottsággal, mint amivel Bhután szerpentinjein haladt. Ezen az estén kiderült: számára a kaland nem cél, hanem út, és mindig hoz magával valami továbbgondolnivalót.