
Fotó: Nagy Lilla
Csíkszeredában is bemutatták Zichó Viktor Bhutánról szóló expedíciós dokumentumfilmjét. A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című alkotás vetítése után közönségtalálkozót is tartottak a bringás világjáróval.
2025. november 20., 10:382025. november 20., 10:38
2025. november 20., 14:392025. november 20., 14:39
Ritka az az este, amikor a filmvászon szereplője egyszer csak „kilép” a képből és ott áll előttünk, hús-vér valójában, ugyanazzal a mosollyal, ugyanazzal a napszítta kalandorenergiával. Csíkszeredában, a Csíki Moziban azonban pontosan ez történt: Zichó Viktor, a Kilimandzsáró és a fél világ bringás felfedezője személyesen válaszolt a közönség kérdéseire A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című új filmje bemutatója után. A terem kétszer is megtelt a film vetítése apropóján, ami már önmagában üzenet: ez a fiatal kalandor megmozgat valamit az emberekben.
A vetítés utáni pár perc csendjében mindenki kereste a megfelelő első kérdést – ahogy egy ilyen kaliberű világjárónál illik is. A moderátor végül megtörte a jeget, és elindult a beszélgetés, amelynek sodrása hamar magával vitt mindenkit.
Fotó: Nagy Lilla
Zichó Viktor története már önmagában is filmbe illik: energetikai mérnökként kezdte, három monitoros home office-ban, korrekt fizetéssel és kiszámítható karrierrel. Aztán rájött: ez így nem az igazi. Az energia nemcsak a hálózatban fogyhat, hanem az emberben is, és ő érezte, hogy nála bizony egyre kevesebb marad. Fogta hát magát, kilépett a corporate világból, és azóta negyvenhárom országban járt, több mint harmincban bringával, és olyan utakat teljesített, amiről mások álmodni sem mernének. Csoma útján – ami tizenhatezer kilométer, kilencvenezer méter szintkülönbséggel –, Afganisztán hossza, az Alpok keresztezése Soprontól Monakóig: a lábaiban és a táskájában történetek vannak, nem excel-táblázatok.
Mint mondta, mindig is érdekelték a fenntartható politikát folytató országok, mérnökként, zöld gondolkodóként Bhután „iszonyúan vonzó célpont”. Arról már a filmben is szó volt, hogy eredetileg a teljes Himaláján akart átekerni, de mivel a nagy projekt szponzori támogatása elmaradt, úgy döntöttek: kisebb, ám annál különlegesebb expedíciót valósítanak meg. Ekkor került képbe a Trans-Bhutan Trail, egy több száz éves zarándok és kereskedelmi útvonal, amelyet 2023-ban újítottak fel. Tökéletes terep, és mivel senki nem tekert még végig rajta, tökéletes kihívás is.
Fotó: Nagy Lilla
A közönség egyik fő kérdése az volt: hogy a csudába jutottak be Bhutánba, amikor még gyalog sem egyszerű engedélyeket szerezni, nemhogy bringával végigtekerve egy addig kerékpármentes útvonalon. Viktor elmesélte: a bhutáni fenntarthatósági politika nem vicc. Napi száz dolláros fenntarthatósági díjjal, kötelező túravezetővel, szigorú logisztikával kell számolnia annak, aki idegenként arra jár, és ez még csak a belépő.
A fordulatot végül egy magyar kapcsolattartó jelentette, aki a bhutáni olimpiai bizottsággal hozta össze őket. A projekt megtetszett a bhutániaknak, így elengedték az igen borsos díjak jó részét – ezt Viktor többször is „óriási mázlinak” nevezte. A legkeményebb ügyintézés mégsem a belépés volt, hanem a drónengedély: hetekig tartó levelezés, majd az engedély megérkezése után pár nappal egy imazászló közepébe sikerült belekormányozni a drónt. A gép ripityára tört, de a memóriakártya túlélte, és ez a lényeg, hiszen a film képei ezt őrzik.
A közönség lassan feloldódott, és sorra jöttek a technikával, táplálkozással és lelki megéléssel kapcsolatos kérdések. Érdekes volt hallgatni, mennyire természetesen beszél Viktor a fizikai felkészülésről, számára ez már életforma. Az Alpok kétezer kilométeres átszelése például szinte próbaüzem volt Bhután előtt. Merrick, a film operatőre viszont friss térdműtéttel indult, így a kísérőautó sokszor életmentő volt számára, míg Viktor egyetlen métert sem tett meg autóval. „Ez így volt fair” – mondta, és a teremben sokan bólogattunk.
A bhutáni ételek témájánál Viktor szinte felragyogott. „Az egyik kedvenc konyhám!” – vágta rá. Sajtok, erdei zöldségek, páfrányhajtások, chilivel készített házi fogások, vörös rizs: az ízek egyszerre ismerősek és teljesen idegenek voltak számára, és láthatóan mély benyomást tettek rá. „Rendes szalonnát is esznek, mint mi” – idézte egyik legmeglepőbb élményét a bhutáni gasztronómiáról.
A vallásról feltett kérdésre is megfontolt, mégis könnyed választ adott: „A buddhizmus életfelfogás is. Az emberek boldogok, mert tudnak a jelenben élni. Ez olyan tudás, amit mi is elleshetnénk.”
Fotó: Nagy Lilla
A végén szó esett arról is, milyen gyakran kellett szerelni a bringákat (szpoiler: semennyit, új gépek, ötszázötven kilóméter, semmi baj), milyen magasságban haladtak (közel négyezer méter volt a csúcs), és milyen lenne egy nagyobb csapat. Viktor erre csak annyit mondott:
Ahogy telt az este, egyre inkább az volt az érzésünk, hogy ez a közönségtalálkozó nem a film kísérőrendezvénye volt, hanem egy őszinte vallomás egy expedícióról. Egy újabb szakasz a Lélek Ösvényein, csak ezúttal Csíkszeredán át. Viktor ott állt a vászon előtt, ugyanazzal a nyitottsággal, mint amivel Bhután szerpentinjein haladt. Ezen az estén kiderült: számára a kaland nem cél, hanem út, és mindig hoz magával valami továbbgondolnivalót.
Mi történik akkor, amikor egy könyvbemutatón nem az a kérdés, hogy „miről szól a kötet”, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a világgal, amelyben megszületett? Király Zoltán új kötetének csíkszeredai bemutatója az irodalom határain túl vezetett.
Új fejezetet nyit a NÉKED: megjelent a Sodor a szél, a zenekar első nagylemeze. A címadó dal videóklipje már látható, ami előrevetíti azt az irányt, amerre az erdélyi zenekar a következő időszakban halad.
Mit tehetnek azok a szülők, akik napi szinten azzal szembesülnek, hogy nem ismerik a gyermekük online világát? És mit tehetnekEgy új, rövidfilmes sorozat erre keres gyakorlati, ítélkezésmentes válaszokat.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
1926-ban Nikola Tesla úgy beszélt a jövőről, mintha már járt volna benne. Száz évvel később, 2026-ban újraolvasva interjúját, meglepően sok jóslata vált valóra.
Mit kezd az ember az új évvel? A 19. század magyar alkotói naplóban, levélben, emlékiratban válaszoltak: Széchenyi számot vetett, Arany mérlegelt, Petőfi elrugaszkodott, Jókai új történetet írt. Az idő fordulópontjai négy hangon.
Egy év, amelyben művészek, gondolkodók, zenészek, tanárok, alkotók és közösségépítők szólaltak meg. Hagyományról és jelenről, hitről és kételyről, személyes sorsokról és közös élményekről – a Liget interjúinak esszenciája.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
szóljon hozzá!