Hetedik, utolsó rész, amelyben az univerzum megpróbálja a hősünk fülébe suttogni, hogy maradjon még Ecuadorban, ám ő rendíthetetlenül kitart amellett, hogy ideje visszazökkenni a székelyföldi hétköznapokba.
Hatodik, utolsó előtti rész, amelyben hősünk belecsöppen a Száz év magány díszletébe. Szúnyogokkal harcol, szárazerdőben bolyong, és hirtelen spanyolul kezd beszélni. Az élmények dzsungelében azonban a honvágy is szép lassan utat tör magának.
Ötödik rész, amelyben hősünk bozótvágó késsel hadonászik az őserdőben. Kiderül, hogy az aranymosás nem egy aranyos dolog, és a kígyókon kívül a pókokra is érdemes figyelmet fordítani, amennyiben további kalandokat szeretne megosztani a nagyérdeművel.
Negyedik rész, amelyben az eső mesét duruzsol a hősünk fülébe, és azt is megtudjuk, hogy milyen – a katonai ellenőrzőpontokon túl – a terepezés útjának felén egy sötétlő erdőbe jutni. S hogy meglelé-e az igaz utat, vagy a békákat, kiderül az alábbiakban.
Harmadik rész, amelyből megtudhatjuk, mi vár a gyanútlan székelyre a lojai piacon, és miben hasonlít az egyetem múzeuma nagymama kamrájához. Előkerül a gumicsizma is, hősünk a susnyásban botorkálva beleveti magát az ecuadori éjszakába.
Második rész, avagy hősünk rácsodálkozik mindarra, amire rá lehet csodálkozni: a biodiverzitásra, a földrajzi adottságokra, a mezei zöld poloska és a koriander hasonlóságára, és az is kiderül, miért ajánlott hűtőmágnest vásárolni. Ecuadori gyorstalpaló.
Első rész, avagy hősünk elbúcsúzik a családjától és útra kel. Miért megy bárki is Ecuadorba, amikor otthon is jó? – töpreng el, miközben az első benyomásait felskicceli a rajzlapokra. S hogy Loja felé miket látott, kiderül az alábbi képsorokból.
Kell hozzá recept, minőségi alapanyag, és nem utolsósorban a szeretet – ettől lesz ellenállhatatlanul finom a dorongos sütemény.