
Fotó: Széles Ferenc grafikája
Hetedik, utolsó rész, amelyben az univerzum megpróbálja a hősünk fülébe suttogni, hogy maradjon még Ecuadorban, ám ő rendíthetetlenül kitart amellett, hogy ideje visszazökkenni a székelyföldi hétköznapokba. S hogy mit hoz magával szuvenírként, kiderül az alábbiakban.
2024. szeptember 04., 21:052024. szeptember 04., 21:05
2024. szeptember 04., 21:492024. szeptember 04., 21:49
Ecuadorban töltött néhány hetet Széles Ferenc, hogy egy ott élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja. A székelyudvarhelyi grafikus a rajznapló fejezeteivel itt, a Ligeten jelentkezett. Köszönjük, hogy követték az ecuadori kalandozásait!
Amikor hirtelen indíttatásból úgy döntöttem hogy megnézem magamnak Ecuadort, az egy hónapnyi idő, ami aztán kinyúlt másfél hónapra, nagyon sok időnek tűnt. Most, hogy a szuvenírekkel megpakolt bőröndömet nézegetem, nehéz elhinni, hogy ennyi időt töltöttem távol a családomtól. Az egész utazás egy másodpercnek tűnik: lehunytam a szemem egy pillantra, és amikor kinyitottam, már átfűzték a filmet és a hazafelé tartó repülőúton gondolkozom.

Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.
Először el kell jussak a fővárosba, Quitoba, mert onnan indul a repülőgép, ami hazavisz. Mivel az idő szűkös, egy belföldi járattal szándékszom megtenni ezt az utat.
Fotó: Széles Ferenc grafikája
Azon gondolkodom, hogy ezzel a jelenettel az univerzum a fülembe próbálja suttogni, hogy maradjak még, de sajna már meg van véve a repjegyem a nagy gépre, ami majd átrepít az óceánon és visszacuppant a megszokott hétköznapokba.

Első rész, avagy hősünk elbúcsúzik a családjától és útra kel. Miért megy bárki is Ecuadorba, amikor otthon is jó? – töpreng el, miközben az első benyomásait felskicceli a rajzlapokra. S hogy Loja felé miket látott, kiderül az alábbi képsorokból.
A helyiek se nagyon élvezik ezt a döcögést, amit apróbb sikkantásokkkal és nyögésekkel fejeznek ki. Mindenkin napszemüveg van, hogy ne látszodjón rajtuk a félelem, de a karfákat szorongató kezek elfehéredő öklei egész mást mutatnak. Az ablakon kinézve a szárnyakon díszelgő javítószallagok látványa szintén nem segít abban, hogy elmerülhessek a gondolataimban.
Fotó: Széles Ferenc grafikája
Ez egyértelművé tette számomra, hogy nem fogunk lezuhanni, mivel az univerzum szeret vicceskedni, de ennyire talán mégse.

Második rész, avagy hősünk rácsodálkozik mindarra, amire rá lehet csodálkozni: a biodiverzitásra, a földrajzi adottságokra, a mezei zöld poloska és a koriander hasonlóságára, és az is kiderül, miért ajánlott hűtőmágnest vásárolni. Ecuadori gyorstalpaló.
Mintha pokrócra kiöntött csecsebecséket próbálnék egy szabályos batyuba összefogni, de valamelyik fele folyonosan kiszabadul és kiömlenek a gondolatok.

Harmadik rész, amelyből megtudhatjuk, mi vár a gyanútlan székelyre a lojai piacon, és miben hasonlít az egyetem múzeuma nagymama kamrájához. Előkerül a gumicsizma is, hősünk a susnyásban botorkálva beleveti magát az ecuadori éjszakába.
Fotó: Széles Ferenc grafikája

Negyedik rész, amelyben az eső mesét duruzsol a hősünk fülébe, és azt is megtudjuk, hogy milyen – a katonai ellenőrzőpontokon túl – a terepezés útjának felén egy sötétlő erdőbe jutni. S hogy meglelé-e az igaz utat, vagy a békákat, kiderül az alábbiakban.

Ötödik rész, amelyben hősünk bozótvágó késsel hadonászik az őserdőben. Kiderül, hogy az aranymosás nem egy aranyos dolog, és a kígyókon kívül a pókokra is érdemes figyelmet fordítani, amennyiben további kalandokat szeretne megosztani a nagyérdeművel.
Ha nem konfrontálódunk az életterünkkel és körbefalazzuk magunkat a hétköznapi rutin tégláival, előbb-utóbb mi magunk is ennek a falnak a részévé válunk: kvázi „megkőműveskelemenkedjük” saját magunkat (ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés). Ez nyilván nem azt jelenti, hogy csak egzotikus uticélokkal tudjuk kirángatni magunkat a hétköznapok rutinjából.
Ha egy udvarhelyit áthelyezünk Ecuadorba (vagy bármilyen más egzotikus helyszínre) és ugyanakkor egy ecuadori embert Udvarhelyre hozunk, elkerülhetetlen, hogy a kezdeti kulturális sokk után kialakuljanak azok a szokások, amelyek folytonosan ismétlődve beszürkítik az életüket. Számomra az a kérdés, hogy létezik-e valami ezen a lélekkoptató körforgáson túl? A válaszom pedig az, hogy igen: olyan szerencsések vagyunk, hogy a környezetünk folyamatosan csodákkal traktál, csak el és be kell fogadjuk ezeket.

Hatodik, utolsó előtti rész, amelyben hősünk belecsöppen a Száz év magány díszletébe. Szúnyogokkal harcol, szárazerdőben bolyong, és hirtelen spanyolul kezd beszélni. Az élmények dzsungelében azonban a honvágy is szép lassan utat tör magának.
Tisztában vagyok vele, hogy ez egy hatalmas klisé, coelhós érzelgősséggel átitatva, de amikor a saját életünkben történik meg egy ilyen klisé, akkor sokkal nagyobbat üt a közhely igazságtartalma, mint amikor mástól halljuk.
Ecuadorban
Fotó: Széles Ferenc magánarchívuma
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
szóljon hozzá!