Hirdetés
Hirdetés

Ecuadori rajznapló: irány Székelyföld!

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája

Fotó: Széles Ferenc grafikája

Hetedik, utolsó rész, amelyben az univerzum megpróbálja a hősünk fülébe suttogni, hogy maradjon még Ecuadorban, ám ő rendíthetetlenül kitart amellett, hogy ideje visszazökkenni a székelyföldi hétköznapokba. S hogy mit hoz magával szuvenírként, kiderül az alábbiakban.

Liget

2024. szeptember 04., 21:052024. szeptember 04., 21:05

2024. szeptember 04., 21:492024. szeptember 04., 21:49

Ecuadorban töltött néhány hetet Széles Ferenc, hogy egy ott élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja. A székelyudvarhelyi grafikus a rajznapló fejezeteivel itt, a Ligeten jelentkezett. Köszönjük, hogy követték az ecuadori kalandozásait!

Amikor hirtelen indíttatásból úgy döntöttem hogy megnézem magamnak Ecuadort, az egy hónapnyi idő, ami aztán kinyúlt másfél hónapra, nagyon sok időnek tűnt. Most, hogy a szuvenírekkel megpakolt bőröndömet nézegetem, nehéz elhinni, hogy ennyi időt töltöttem távol a családomtól. Az egész utazás egy másodpercnek tűnik: lehunytam a szemem egy pillantra, és amikor kinyitottam, már átfűzték a filmet és a hazafelé tartó repülőúton gondolkozom.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: egy székelyföldi grafikus kalandozásai
Ecuadori rajznapló: egy székelyföldi grafikus kalandozásai

Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.

Hirdetés

Először el kell jussak a fővárosba, Quitoba, mert onnan indul a repülőgép, ami hazavisz. Mivel az idő szűkös, egy belföldi járattal szándékszom megtenni ezt az utat.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája


Lojához közel, Catamayoban van egy reptér, amelyet a Quitoba tartó helyi járat foglal le teljesen. Itt nyoma sincs a nagy repterekre jellemző nyüzsgésnek, technikai ellenőrzésnek. A földi személyzet és a nagyérdemű utazóközösség is a saját jól bevált lábán sétál el a kissé gyanús repülőgéphez. Mikor leszáll a gép, a helyiek rutinosan mozgolódni kezdenek.

A kedélyek gyorsan megváltoznak, amikor kiderül, hogy nem férünk fel mindnyájan a gépre. Önkéteseket keresnek, akik hajlandóak lemondani a repülésről, de nem sok sikerrel.

Azon gondolkodom, hogy ezzel a jelenettel az univerzum a fülembe próbálja suttogni, hogy maradjak még, de sajna már meg van véve a repjegyem a nagy gépre, ami majd átrepít az óceánon és visszacuppant a megszokott hétköznapokba.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: pálmák, lámák, jelzőlámpák és a piros cipő
Ecuadori rajznapló: pálmák, lámák, jelzőlámpák és a piros cipő

Első rész, avagy hősünk elbúcsúzik a családjától és útra kel. Miért megy bárki is Ecuadorba, amikor otthon is jó? – töpreng el, miközben az első benyomásait felskicceli a rajzlapokra. S hogy Loja felé miket látott, kiderül az alábbi képsorokból.


Felszuszakodunk a gépre, a kedélyek is megnyugszanak, mindenki kész az utazásra. Nem vacakolnak az utasok okításával, de én azért alaposan átolvasom a vészhelyzeti kártyát, és mivel a menekülő ajtó mellett ülök, fejben pontosan végigjátszom azt, hogy hogyan fogom feltépni az ajtót szükség esetén. Az utastársaim is hasonló dolgokon gondolkozhatnak, mivel mindenki feszülten hallgat.

Általában élvezem a repülést és nem zavarnak az apróbb turbulenciák, de amikor a repülő felülemelkedik a Catamayot körülvevő hegyeken, az egész szerkezet őrületesen elkezd rángatózni és az összes fizikaórán összeszedett aerodinamikai tudásomra szükségem van, hogy megnyugtassam magam.

A helyiek se nagyon élvezik ezt a döcögést, amit apróbb sikkantásokkkal és nyögésekkel fejeznek ki. Mindenkin napszemüveg van, hogy ne látszodjón rajtuk a félelem, de a karfákat szorongató kezek elfehéredő öklei egész mást mutatnak. Az ablakon kinézve a szárnyakon díszelgő javítószallagok látványa szintén nem segít abban, hogy elmerülhessek a gondolataimban.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája


Hirtelen felvillan a fejemben egy olyan forgatókönyv, ami szerint, ha lezuhan a repülőgép, a roncsokat átkutató szakemberek megtalálják azt a kis alumíniumdarabkát, amelyet még a paramóban látott repülőroncsról hurcolok magammal.

Majd azon törik a fejüket, hogy vajon hogyan került egy ’60-as években gyártott gépalkatrész egy mostani repülőroncsba. Hatalmas fejtegetésekbe bocsátkoznak majd és hihetetlen konteók látnak napvilágot.

Ez egyértelművé tette számomra, hogy nem fogunk lezuhanni, mivel az univerzum szeret vicceskedni, de ennyire talán mégse.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: vásároljunk-e vulkánt ábrázoló hűtőmágnest?
Ecuadori rajznapló: vásároljunk-e vulkánt ábrázoló hűtőmágnest?

Második rész, avagy hősünk rácsodálkozik mindarra, amire rá lehet csodálkozni: a biodiverzitásra, a földrajzi adottságokra, a mezei zöld poloska és a koriander hasonlóságára, és az is kiderül, miért ajánlott hűtőmágnest vásárolni. Ecuadori gyorstalpaló.


A Quitoban töltött délután nem volt különösebben szórakoztató és az alvás sem ment túl jól, ezért elég nyúzott fejjel érkeztem meg a Mariscal Sucre reptérre. Csomagellenőrzés és hasonló hercehurcák után végre a KLM hazafelé tartó gépén ücsörögtem.

Miközben a földi személyzet a repüléshez szükséges mindenféle jóságot gyömöszölte be a repülőgépbe, én is megpróbáltam a szanaszét futó gondolataimat összerázni egy standard csomagba, amit legfontosabb szuvenírként hazaviszek magammal.

Mintha pokrócra kiöntött csecsebecséket próbálnék egy szabályos batyuba összefogni, de valamelyik fele folyonosan kiszabadul és kiömlenek a gondolatok.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: parányi kutykuruttyok nyomában
Ecuadori rajznapló: parányi kutykuruttyok nyomában

Harmadik rész, amelyből megtudhatjuk, mi vár a gyanútlan székelyre a lojai piacon, és miben hasonlít az egyetem múzeuma nagymama kamrájához. Előkerül a gumicsizma is, hősünk a susnyásban botorkálva beleveti magát az ecuadori éjszakába.


Amszerdamig sokkal gyorsabban telt az utazás mint errefelé, és mire bedaráltam egy rövid sorozatot a borzasztó hangminőségű kijelzőn, máris holland föld fölött jártunk.
Hihetetlen, de az európaiság, ami a Schiphol reptéren fogadott, nagyon jól esett. Végre minden úgy működik, ahogy megszoktam, és a sör is kiválló minőségű. Még van nyolc órám a következő járatig, ezért városnézésre szánom el magam. Amszterdam belvárosa nagyon kellemes, ha el tudunk vonatkozni a hangoskodó lengyel és brit turistáktól, akik számára ez a hely pusztán az arconpörgést jelenti.

•  Fotó: Széles Ferenc grafikája Galéria

Fotó: Széles Ferenc grafikája


A reptérre visszaérve az európaiság egy másik arca fogad, pontosabban a kelet-európaiság, ami csak úgy árad a Tarom gépére összegyűlt utastársakból. Nyilván, a román légitársaság sem hazudtolja meg magát, laza csuklómozdulattal késik egy órát és nem különösebben fárasztja magát azzal, hogy ezt közölje a tisztes utazóközösséggel. Ezután egy halk “bocsi” már hatalmas elvárás lenne. A „majd megoldja mindenki” alapelve mentén rendeződünk a beszálókapuhoz, aminek a helyszínét nyilván az utolsó percekben változtatják meg. Bejelentés nélkül, mint valami vidéki buszjáraton. Még Hollandiában vagyunk, de viselkedésben és fejben már hazaértünk.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: kosárpályák a világ végén túl
Ecuadori rajznapló: kosárpályák a világ végén túl

Negyedik rész, amelyben az eső mesét duruzsol a hősünk fülébe, és azt is megtudjuk, hogy milyen – a katonai ellenőrzőpontokon túl – a terepezés útjának felén egy sötétlő erdőbe jutni. S hogy meglelé-e az igaz utat, vagy a békákat, kiderül az alábbiakban.


Amikor az Otopeni reptérről kisétáltam, az az érzésem támadt, hogy igazából a mögöttem hagyott másfél hónap meg sem történt. A reptérről kiözönlő honfitársaim árasztották magukból a nyaralás érzését: napbarnított arcok, szuvenírekkel teli tasakok és vidám nevetgélés az emlékek felidézése közben, miközben én hófehér lábaimat bámulom és az agyam továbbra sem hajlandó betölteni az ecuadori emlékeket.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: apró bürokraták zöld mappákkal
Ecuadori rajznapló: apró bürokraták zöld mappákkal

Ötödik rész, amelyben hősünk bozótvágó késsel hadonászik az őserdőben. Kiderül, hogy az aranymosás nem egy aranyos dolog, és a kígyókon kívül a pókokra is érdemes figyelmet fordítani, amennyiben további kalandokat szeretne megosztani a nagyérdeművel.


A családdal való találkozás öröme egy olyan érzés, amely nagyon sok kis darabkából építkezik. Minden kis rezdülés, illat, tapintás, mosoly vagy könnycsepp új értelemmel telik meg, és mélyen lappangó élményeket szabadít fel.

Hazaértem és végigsétáltam a Kisköveden, magamba szívtam Udvarhely illatát, és élveztem, hogy milyen jó újra itthon lenni. Végre választ kaptam magamban a nagy kérdésre: miért kell elmenni néha ebből a városból?

Ha nem konfrontálódunk az életterünkkel és körbefalazzuk magunkat a hétköznapi rutin tégláival, előbb-utóbb mi magunk is ennek a falnak a részévé válunk: kvázi „megkőműveskelemenkedjük” saját magunkat (ha egyáltalán létezik ilyen kifejezés). Ez nyilván nem azt jelenti, hogy csak egzotikus uticélokkal tudjuk kirángatni magunkat a hétköznapok rutinjából.

Itt, Székelyudvarhelyen és a környéken is megtaláljuk mindazt a változatosságot, amire vakok és süketek vagyunk a mindennapokban.

Ha egy udvarhelyit áthelyezünk Ecuadorba (vagy bármilyen más egzotikus helyszínre) és ugyanakkor egy ecuadori embert Udvarhelyre hozunk, elkerülhetetlen, hogy a kezdeti kulturális sokk után kialakuljanak azok a szokások, amelyek folytonosan ismétlődve beszürkítik az életüket. Számomra az a kérdés, hogy létezik-e valami ezen a lélekkoptató körforgáson túl? A válaszom pedig az, hogy igen: olyan szerencsések vagyunk, hogy a környezetünk folyamatosan csodákkal traktál, csak el és be kell fogadjuk ezeket.

korábban írtuk

Ecuadori rajznapló: keselyűk és óriások között
Ecuadori rajznapló: keselyűk és óriások között

Hatodik, utolsó előtti rész, amelyben hősünk belecsöppen a Száz év magány díszletébe. Szúnyogokkal harcol, szárazerdőben bolyong, és hirtelen spanyolul kezd beszélni. Az élmények dzsungelében azonban a honvágy is szép lassan utat tör magának.


Ami engem személyesen érdekelt ebben az utazásban, az az, hogy vajon pislákol-e még parázs bennem, ha megturkálom a lelkem hamuval borított tűzhelyét.

Azért kellett elmenjek, hogy megpróbáljam, mennyire ölt meg az ismétlődések darálója. Szerencsére a válasz megnyugtató: igen, még pislákol bennem valami, és már azt is tudom hogy mivel fogom táplálni ezt a parazsacskát.

Tisztában vagyok vele, hogy ez egy hatalmas klisé, coelhós érzelgősséggel átitatva, de amikor a saját életünkben történik meg egy ilyen klisé, akkor sokkal nagyobbat üt a közhely igazságtartalma, mint amikor mástól halljuk.

Ecuadorban •  Fotó: Széles Ferenc magánarchívuma Galéria

Ecuadorban

Fotó: Széles Ferenc magánarchívuma


Köszönöm kedves olvasóm, hogy eddig követted a kalandozásaimat! Az elkövetkezőkben szeretném bemutatni azokat a kis mindennapi kalandokat, amiket itthon mindennap megélünk. Remélem, majd azokban is társamul szegődsz és eltűröd a néha indokolatlan szóbőségemet.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. november 14., péntek

Gyömbéres erőleves

Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.

Gyömbéres erőleves
Gyömbéres erőleves
2025. november 14., péntek

Gyömbéres erőleves

Hirdetés
2025. november 14., péntek

Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása

A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.

Fény a tekintetben – megnyílt Keresztes Evelin új kiállítása
2025. november 13., csütörtök

Kék a kökény, recece...

A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.

Kék a kökény, recece...
Kék a kökény, recece...
2025. november 13., csütörtök

Kék a kökény, recece...

2025. november 13., csütörtök

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok

A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
2025. november 13., csütörtök

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok

Hirdetés
2025. november 12., szerda

Az elveszett üvegszem

Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.

Az elveszett üvegszem
Az elveszett üvegszem
2025. november 12., szerda

Az elveszett üvegszem

2025. november 11., kedd

Amikor a libák elárulták Mártont

Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.

Amikor a libák elárulták Mártont
Amikor a libák elárulták Mártont
2025. november 11., kedd

Amikor a libák elárulták Mártont

2025. november 10., hétfő

Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok

A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.

Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
Hirdetés
2025. november 09., vasárnap

Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa

A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.

Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
2025. november 08., szombat

A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron

Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”

A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
2025. november 07., péntek

Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”

230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).

Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
Hirdetés