
Fotó: Széles Ferenc grafikája
Harmadik rész, amelyből megtudhatjuk, mi vár a gyanútlan székelyre a lojai piacon, és miben hasonlít az egyetem múzeuma nagymama kamrájához. Előkerül a gumicsizma is, hősünk a susnyásban botorkálva beleveti magát az ecuadori éjszakába. Csak erős idegzetűeknek!
Miután megérkeztünk Lojába, első reggel meglátogattam a közeli piacot. Szokás szerint, kaotikus kép fogadott: mindenki árult valamit, mindenki meg akart venni valamit, és mindenki a lehető legjobb árat akarta.
Ecuadorban tölt néhány hetet Széles Ferenc, hogy egy ott élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja. A székelyudvarhelyi grafikus a rajznapló fejezeteivel itt, a Ligeten jelentkezik. Kövessük hát az ecuadori kalandozásait!
Nem számítok magasnak a gyönge 178 centiméteremmel, de a helyi átlagmagassághoz képest a felhőket súroltam. Nagyon furcsa érzés, amikor mindenki a szegény székelyudvarhelyi emberfiát bámulja, és nyilván a pénzes gringót látja benne. Ezen viszonylag gyorsan túltettem magam és belevetettem magam a vásári forgatagba, majd hamarosan megvettem Ecuador legéretlenebb ananászát. Kellemes meglepetés, hogy a piacon nem voltak kellemetlen szagok, sem szemét. Nagyon sokan itt is reggeliznek a számos ételstand valamelyikénél. Halomban áll a rengeteg ismeretlen zöldség, gyümölcs, mindenféle feldarabolt állat, számos kisbolt és fodrászat, mivel a helyiek nagyon adnak a megjelenésükre.
Fotó: Széles Ferenc grafikája
Fotó: Széles Ferenc grafikája
A vendéglátóim Dr. Székely József Pál és Dr. Székely Diana Ecuador egyik legrangosabb magánegyetemén, az UTPL (Universitad Technica Particular Loja) tanítanak és végzik kutatásaikat. Mivel főként azért jöttem ide, hogy megnézzem, hogyan folyik a kutatás, milyen a terepmunka és mi a helyezet a leíratlan békafajokkal, mindenképpen látni akartam az egyetemet. Az egyetemi campus európai mércével mérve is nagyon menő, ha röviden akarok fogalmazni, de ami igazán izgalmas, az az egyetem természettudományi múzeuma (MUTPL).
Adatok tömege ömlik rám másodpercek alatt, látszik, hogy Józsefnek igazán szívügye ez a munka, polcok és további polcok vannak megtöltve preparált és alkoholban tárolt hüllőkkel. Az egész kicsit úgy néz ki, mint egy gondos nagymama kamrája egy jól sikerült eltevési szezon után. Azzal az apró különbséggel, hogy ezek az alaposan rendszerezett, cimkézett, befőtesüvegeknek kinéző edények mindenféle kígyót, békát és egyéb kétéltűeket tartalmaznak, és nem az unokák örömére, hanem a jövő kutatói számára vannak elraktározva.
Fotó: Széles Ferenc grafikája
1. Rengeteg utcára nyíló ügyvédi irodát láttam errefelé, mindeféle sallang, titkárnő, stb. nélkül. Abogado, vagyis ügyvéd, aki nem véletlenül még Klever is (okos – angolul, fonetikusan írva).
2. A közlekedési táblák is egy külön rendszert képeznek Ecuadorban, amit amúgy sem szokás figyelembe venni. Csak ügyesen, finoman, mindenki a saját feje szerint. Ez egy kétirányú utat jelző tábla, aminek van egy hasonló párja, ami Una Via, vagyis egyirányú. Ezeket jellemzően a házak falaira, vagy a kerítésekre szerelik fel, ezért nem árt észnél lenni.
3. Az ország bővelkedik működő vulkánokban, ezért nem ritka a menekülési utat jelző tábla vulkánkitörés esetére. Sosem lehet tudni, hogy melyik tűzhányó érzi aktívnak magát a reggeli kávétól. Ehhez még hozzáadódik a jelentős földrengésveszély, amiben volt is részem rögtön az első héten. Gyakorlatlan, kis buta európai fejem eléggé megriadt, de a helyiek fel sem néznek a telefonból az ötös erősségűnél alacsonyabb rengésecskéknél.
4. A szenyvízcsövek orszégszerte alulméretezettek, ezért nem képesek befogadni a toalettpapírt, amit rendkívül elegánsan egy erre a célra elhelyezett szemetesbe gyűjtenek. Finoman szólva is, furcsa az elején, de mint minden, ez a szokás is hamarosan szárba szökken, amennyiben nem felejtjük el a helyes ékezethasználatot.
Fotó: Széles Ferenc grafikája

Második rész, avagy hősünk rácsodálkozik mindarra, amire rá lehet csodálkozni: a biodiverzitásra, a földrajzi adottságokra, a mezei zöld poloska és a koriander hasonlóságára, és az is kiderül, miért ajánlott hűtőmágnest vásárolni. Ecuadori gyorstalpaló.
Ráadásul, ez a másik bolygóról származó táj, mint minden errefelé, borzasztóan meredek. Kezd derengeni a ködös fejemben, hogy békát keresni errefelé nem egyszerű dolog, és ehhez képest a tűkeresés a szénakazalban laza délutáni kikapcsolódás.
Fotó: Széles Ferenc grafikája

Első rész, avagy hősünk elbúcsúzik a családjától és útra kel. Miért megy bárki is Ecuadorba, amikor otthon is jó? – töpreng el, miközben az első benyomásait felskicceli a rajzlapokra. S hogy Loja felé miket látott, kiderül az alábbi képsorokból.
9. Sima olló, amivel a jelölőszalagot vágják.
10. Strapabíró tereptelefon az adatbázishoz.
11. Jelölőszalag, amit rátűznek a broméliákra.
12. Spéci írószer a jelölőszalaghoz.
13. Datalogger, ami rögzít minden környezeti adatot.
És még egy sereg apróság, amelyek nélkül nem lenne teljes a terepezés …
Fotó: Széles Ferenc grafikája
A fejlámpám fényében végre megtalálom az első példányt, amit annak rendje és módja szerint nyilvántartásba vesznek, majd szabadon engedik.
A broméliák levelein ücsörgő parányi kutykuruttyokat nem könnyű megtalálni, de ha megvannak, akkor jöhet a regisztrációs procedúra. A gülüszemű gnómok kapnak egy regisztrációs számot, alaposan lefotózzák őket és feltöltik ezt az adatot egy adatbázisba a koordinátákkal és minden más információval együtt.
Fotó: Széles Ferenc grafikája
A békákon túl megjelölik azt a broméliát is, amelyiken az egyedet találták. Mindezt havonta minél többször kell megfutni, ami, ismerve a paramo körülményeit, egy külön élvezet lehet. Ködben, esőben, hideg szélben mászkálni a susnyásban, néhány hálátlan törpebéka után, olyan igazi elhivatottságot és kiatartást követel meg, ami csak a megszállott emberek sajátja.

Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.
Fotó: Széles Ferenc grafikája
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
szóljon hozzá!