
Keresztes Evelin legújabb kiállítását Bács Béla János nyitotta meg
Fotó: Nagy Lilla
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
2025. november 14., 13:592025. november 14., 13:59
A magyar nyelv napján, november 13-án nyílt meg Keresztes Evelin egyéni kiállítása a Kájoni János Megyei Könyvtárban. A tárlatot Bács Béla János nyitotta meg, kiemelve az intézmény kulturális közösségformáló szerepét, valamint azt a figyelmet és érzékenységet, amely Evelin munkáiban következetesen jelen van.
A csíkszeredai művész képeinek kiemelkedő elemei a szemek ábrázolása
Fotó: Nagy Lilla
A megnyitó gondolati ívét Rabindranath Tagore jól ismert mondata adta: „Az alkotás az isteni lélek kiáradása a földi világba”. Ez a gondolat a művek szemlélése közben alig észrevehetően, de határozottan válik valósággá. Evelin festményeinek legfeltűnőbb ereje ugyanis nem a dekorativitásban, hanem a tekintetekben rejlik. A portrékon megjelenő szemek finoman csillognak – nem túlzó fényekkel, hanem apró jelzésekkel, amelyek személyiséget és történetet hordoznak. Ez a csillogás adja a képek belső dinamizmusát, azt a fajta belső erőt, amely a festményeket élő jelenlétté teszi.
A kiállított portrék közül több is családi megrendelésre készült
Fotó: Nagy Lilla
A tárlat anyaga az elmúlt évek olaj- és akrilmunkáit foglalja össze. Bár a művek témavilága változatos – emberek, állatok, virágok, hangulatok és absztrakt formák váltakoznak –, a kiállítás mögött egy következetes művészi gondolkodás rajzolódik ki.
A tárlat egyik lényeges rétege azonban a portrék megrendelésre készült jellege. A képek többsége családi megbízások eredménye: olyan ábrázolások, amelyek nem csupán esztétikai értéket hordoznak, hanem generációkon átívelő emléktárgyak. Ezek a portrék nem modell–művész viszonyból születnek, hanem személyes történetekből: ajándékokból, évfordulókból, megőrzött pillanatokból. Emiatt különösen fontos szerepet kap a hiteles karakterábrázolás és a tekintetek valósága. A festmények néhány darabja jelenlegi tulajdonosaiktól érkezett vissza a kiállításra – egy rövid időre újra együtt láthatók azok a művek, amelyek a hétköznapokban családi otthonok falain élnek tovább.
A realista festmények mellett Evelin bátran nyúl az absztrakt formákhoz is
Fotó: Nagy Lilla
Bács Béla János beszédében kitért arra is, hogy a portréfestészet jelentősége a digitális képek korában sem csökken. A festett portré – mondta – egyediségével emelkedik ki a tömegtermelt fotók világából: nem csupán másolat, hanem értelmezés, párbeszéd a művész és a modell között. Evelin munkái ezt az egyediséget természetes könnyedséggel közvetítik. A karakterek nemcsak felismerhetők, hanem jelen vannak, mintha a személyiségük egy részét is átörökítenék a vászonra.
Minden festményben ott a szándék, hogy a néző számára legyen értelmezhető – ne pusztán elgondolkodtató, hanem befogadható. A képek így nemcsak művészi lenyomatok, hanem személyes és közösségi történetek hordozói is.
Kedves emlékek megannyi családnak
Fotó: Nagy Lilla
A tárlat rávilágít: a csillogó szemek nem csupán festői részletek. Kapuk azokhoz a történetekhez, amelyekből a portrék születnek – és amelyek a képeket végső soron élő emlékké teszik.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A menopauza minden nő életének természetes, de sokszor kihívásokkal teli szakasza.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
A gyulai Székely Aladár Fotóklub negyvenéves jubileumi tárlata a Csíki Moziban nemcsak a fotográfia művészetét ünnepli, hanem egy évtizedeken át tartó barátság történetét is, amelyben a fény az összetartozás szimbólumává válik.
szóljon hozzá!