
Keresztes Evelin legújabb kiállítását Bács Béla János nyitotta meg
Fotó: Nagy Lilla
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
2025. november 14., 13:592025. november 14., 13:59
A magyar nyelv napján, november 13-án nyílt meg Keresztes Evelin egyéni kiállítása a Kájoni János Megyei Könyvtárban. A tárlatot Bács Béla János nyitotta meg, kiemelve az intézmény kulturális közösségformáló szerepét, valamint azt a figyelmet és érzékenységet, amely Evelin munkáiban következetesen jelen van.
A csíkszeredai művész képeinek kiemelkedő elemei a szemek ábrázolása
Fotó: Nagy Lilla
A megnyitó gondolati ívét Rabindranath Tagore jól ismert mondata adta: „Az alkotás az isteni lélek kiáradása a földi világba”. Ez a gondolat a művek szemlélése közben alig észrevehetően, de határozottan válik valósággá. Evelin festményeinek legfeltűnőbb ereje ugyanis nem a dekorativitásban, hanem a tekintetekben rejlik. A portrékon megjelenő szemek finoman csillognak – nem túlzó fényekkel, hanem apró jelzésekkel, amelyek személyiséget és történetet hordoznak. Ez a csillogás adja a képek belső dinamizmusát, azt a fajta belső erőt, amely a festményeket élő jelenlétté teszi.
A kiállított portrék közül több is családi megrendelésre készült
Fotó: Nagy Lilla
A tárlat anyaga az elmúlt évek olaj- és akrilmunkáit foglalja össze. Bár a művek témavilága változatos – emberek, állatok, virágok, hangulatok és absztrakt formák váltakoznak –, a kiállítás mögött egy következetes művészi gondolkodás rajzolódik ki.
A tárlat egyik lényeges rétege azonban a portrék megrendelésre készült jellege. A képek többsége családi megbízások eredménye: olyan ábrázolások, amelyek nem csupán esztétikai értéket hordoznak, hanem generációkon átívelő emléktárgyak. Ezek a portrék nem modell–művész viszonyból születnek, hanem személyes történetekből: ajándékokból, évfordulókból, megőrzött pillanatokból. Emiatt különösen fontos szerepet kap a hiteles karakterábrázolás és a tekintetek valósága. A festmények néhány darabja jelenlegi tulajdonosaiktól érkezett vissza a kiállításra – egy rövid időre újra együtt láthatók azok a művek, amelyek a hétköznapokban családi otthonok falain élnek tovább.
A realista festmények mellett Evelin bátran nyúl az absztrakt formákhoz is
Fotó: Nagy Lilla
Bács Béla János beszédében kitért arra is, hogy a portréfestészet jelentősége a digitális képek korában sem csökken. A festett portré – mondta – egyediségével emelkedik ki a tömegtermelt fotók világából: nem csupán másolat, hanem értelmezés, párbeszéd a művész és a modell között. Evelin munkái ezt az egyediséget természetes könnyedséggel közvetítik. A karakterek nemcsak felismerhetők, hanem jelen vannak, mintha a személyiségük egy részét is átörökítenék a vászonra.
Minden festményben ott a szándék, hogy a néző számára legyen értelmezhető – ne pusztán elgondolkodtató, hanem befogadható. A képek így nemcsak művészi lenyomatok, hanem személyes és közösségi történetek hordozói is.
Kedves emlékek megannyi családnak
Fotó: Nagy Lilla
A tárlat rávilágít: a csillogó szemek nem csupán festői részletek. Kapuk azokhoz a történetekhez, amelyekből a portrék születnek – és amelyek a képeket végső soron élő emlékké teszik.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
Absztrakt gesztusok, belső látomások, közösségi alkotás, formabontó performanszok, határokat nem ismerő kísérletezés: Márkos András művészete egyszerre személyes vallomás és világértelmező útkeresés. Munkái pedig ezúttal hazatértek.
A Túl közel csíkszeredai vetítése után nem maradt kényelmes távolság. A film főszereplője élőben mondta ki azt, amit sokan titokként cipelnek. A nézők ráébredtek: a bántalmazás nem mások története, hanem a társadalom közös kudarca.
szóljon hozzá!