
Fotó: Forrás: Ineffable zenekar
Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution című albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal, a Sapientia EMTE egyetemi docensével beszélgettünk.
2026. március 31., 17:262026. március 31., 17:26
Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, jön az Ineffable újabb nagylemeze. A The Shakespearience Evolution című album április 3-án jelenik meg, ezt követően a zenekar turnéra indul: április 10-én Csíkszeredában ANTderGROUND, Sepsiszentgyörgyön 11-én az Orfeum, míg 12-én Marosszentannán a Republic HUB ad otthont a lemezbemutatónak. A koncertek este nyolc órától kezdődnek.
Az új lemezen tíz megzenésített Shakespeare-szonett hallható, változatos zenei stílusokban. A szonettek kiválasztására Prohászka-RádBorókát kérte fel a zenekar menedzsere, Bodó István, mintegy két évvel ezelőtt – derült ki, amikor az irodalomtudóssal leültünk beszélgetni. „Nem lepődtem meg a felkérésen, valószínű azért sem, mert akkor ért véget a Sinha Róberttel közösen megvalósított Petőfis zene-vers projektünk. A folyamatot nem láttam még világosan, hogy hogy is fog ez történni, arról sem volt elképzelésem, hogy egyáltalán milyen dalok születhetnek. Egy kicsit attól tartottam, hogy meglehetősen hasonlóak lesznek egymással a dalok, de meghallgatva az albumot, rájöttem, hogy bár a szövegek nagyban hasonlítanak egymáshoz, a zenei műfajok nagyon nagy változatosságban jelennek meg.”
Prohászka-Rád Boróka
Fotó: André Zsuzsa
Mint mondta, a válogatást teljes mértékben rá bízták a fiúk, a lemezen ismertebb szonettek és olyanok is hallhatók, amelyek kevésbé tartoznak a fősodorhoz. „Shakespeare nem egy könnyű szerző, az ő szövegeivel megbirkózni nem feltétlenül könnyű. A szöveg hangulatát, egy felszíni rétegét a lehetséges jelentéseknek, értelmeknek első olvasásra egy kevésbé vájtfülű olvasó is felfoghatja, de ahhoz, hogy mély rétegeiben felfejtse az ember ezeket a szövegeket, kell bizonyos szakmai háttér. Itt jöttem én a képbe. Épp akkor a reneszánszról tanítottam az elsőéveseket, és úgy döntöttem, hogy a reneszánsz harmóniára törekvését és az ellentétek egy képbe állítását fogom kiindulópontként kezelni.
Hangsúlyozta, noha nem Shakespeare-kutató, tanítja egy-két színdarabját, és a szonettekre is rá szoktak nézni műfajelmélet órán, de mélyrehatóan nem foglalkozott eddig ezekkel. Így számára is egy tanulási folyamat volt ez az időszak, és sok Shakespeare-szonett elolvasása után kirajzolódott, hogy melyik verseket ajánlja megzenésítésre.
Az Ineffable zenekar
Fotó: Tóth Dorka. Forrás: Ineffable zenekar
A munkafolyamatról elmondta, mivel a zenekar tagjai különböző országokban élnek jelenleg, egy-két havonta tartottak egy online megbeszélést, és minden alkalomra kiválasztott két szonettet, amelyeket átbeszéltek a zenekar tagjaival. „Az első alkalom például arról szólt, hogy mi a szonett, hogy ne csak érzékeljük, hanem értsük is egy versnek a zeneiségét, a ritmizálást, a versnek a hangzásvilágát – gyakorlatilag műfaj- és irodalomelméletórát tartottam nekik azért, hogy könnyebben tudjanak a szövegekkel akár nélkülem is dolgozni majd. Mivel a szonetteknek régi angol nyelvezete van, magát a nyelvet is meg kellett nézni, hogy a különböző archaikus szavak a mai nyelvre lefordítva mit jelentenek, és Shakespeare korában milyen jelentésük volt. De ugyanígy átbeszéltük a költői képeket is. Aztán mindig csak csodálattal hallgattam, amikor megszületett egy-egy dal, hogy mi is lett belőle. Közben az énekeskeresés is nehezítette a srácok helyzetét, örülök, hogy megtalálták azt az embert, Semaj Dee-t, akinek a hangja nagyon passzol ehhez a projekthez.”
Shakespeare szonettjei nagyrészt a szerelemről szólnak, a szerelem különböző válfajairól és lehetséges formáiról, de ő nem ezt emelte ki a zenekar tagjainak – magyarázta Boróka. „Nyilván, benne volt a beszélgetésekben ez is, de igyekeztem azokat az oldalait megragadni Shakespeare-nek és a szonettjeinek, ami kevésbé feltűnő. Például azt, hogy
Ezt kevésbé szokták Shakespeare-rel kapcsolatba hozni, hogy mennyi rejtett humor, irónia és önirónia is van ezekben a szövegekben. Számomra ez volt az érdekesebb, és amikor végighallgattam az albumot, akkor az volt az érzésem, hogy nagyon sok esetben nekik is ez átjött és egy-egy szám zenei világa hozza azt a humort és iróniát is, amit sikerült kibányásznunk a szövegekből.”
Fotó: Tóth Dorka. Forrás: Ineffable zenekar
Lelkesen mesélte, miután meghallgatta az albumot, az első gondolata az volt, hogy ezt bizony be fogja vinni az óráira, mert tanárként mindig keresi azt, hogy hogyan tudná közelebb vinni az adott szöveget, szerzőt a mai generációkhoz. „Még a kortárs versekkel is gondban vannak időnként a fiatalok, nemhogy egy sokszáz évvel ezelőtt írott szöveggel. Azt tapasztaltam – visszatekintve 2020-ig, akkor volt az első ilyen zenés projektem –, hogy a zene szokott segíteni, és nyitottabbá teszi a diákokat a szövegek felé. Egy nagyon változatos album született, teljesen új megvilágításba helyezi azokat a szövegeket, amelyek elhangzanak az albumon. Nagyon ötletes megoldásokat hallok, olyanokat is, amelyek eszembe nem jutottak volna. És ennek az albumnak nemzetközi potenciálja is van, a nemzetközi porondon is megállja majd a helyét” – véli Prohászka-Rád Boróka.
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.
Azok a jó mesék, amelyek megőriztek valamit aktualitásukból, tehát örökérvényű tanulságokkal bírnak – véli Dávid Péter rendező, akivel a bábszínház világnapja és Janikovszky Éva születésének centenáriuma apropóján beszélgettünk.
Nem így kezdődik egy kiállításmegnyitó. Egy mondattal azonban minden megváltozott: Halász Péter aznap reggel meghalt. Csíkszeredában az életmű bemutatása egy időben vált búcsúvá és végleges lezárássá. A kör bezárult.
Képesek vagyunk-e valóban meghallani egymást, mielőtt ítéletet mondunk? Ezt a kérdést állítja a középpontba a Csíki Játékszín legújabb előadása, a 12 dühös ember. A tizenkettők közül két szereplővel, Veress Alberttel és Kitay Leventtel beszélgettünk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
szóljon hozzá!