Az év nyári vígjátékát Jennifer Lawrence szállította

Főszerepet játszott még Darren Aronofsky: Anyám! (Mother!) című meglehetősen felkavaró thrillerjében (a rendezővel egyébként közel egy éven keresztül járt is), de két X-Men között belefért egy nagyköltségvetésű, sok kérdést felvető sci-fi női főszereplőjének alakítása az Utazókban (Passengers) a szintén A-listás sztárrá avanzsáló Chris Pratt mellett. A halkat pukkanó Vörös veréb (Red Sparrow) kémthrillerben női bájait is felvillantotta, aztán láthattuk még 2021 végének nagy szenzációjában, a társadalomkritikaként elkészült Ne nézz fel!-ben (Don’t Look Up!), hogy aztán anyai örömök elé nézve eltűnjön egy kicsit a rivaldafényből.

Ő az a csaj, aki mellett látszólag egy percig sem unatkozik az ember, mindig jó beszólásai vannak, és a legkínosabb helyzeteket is képes humorral „elkenni”, elég csak az Oscar-díjának átvételekor az emlékezetes esésére gondolni, amit aztán rögtön poénnal reagált le a köszönőbeszédében, de megannyi interjú készült vele, ahol

korábban írtuk

Ne nézz fel, inkább nézd ezt!

Stílusosan azt mondhatnánk, hogy szinte üstökösként tűnt fel a karácsonyi időszakot jellemző punnyadás és semmittevés egén a Ne nézz fel (Don’t Look Up) című szatíra, fekete komédia, mely kicsit visszaadta a Netflixbe vetett bizalmat.

Bár a Ne nézz fel!-ben is üdítő volt látni egy, a színes személyiségétől nem is annyira eltérő szerepben (a hippis beütésű fiatal tudós lány, aki a világ végére figyelmeztet, és senki nem hisz neki), ebben a szerepben azonban nem tudta elvinni a show-t a körülötte levő sztárparádé (Leonardo Dicaprio, Cate Blanchett, Meryl Steep, Timothée Chalamet és a többiek) miatt, így az igazi „visszatérésére” egészen idén nyárig kellett várniuk a rajongóinak egy tavalyi, szintén elsikkadó az A24 filmstúdiónál készült, A kiút (Causeway) főszerepe után, amiben egy poszttraumás stresszel küzdő, a társadalomba visszailleszkedni nem tudó katonanőt alakít.

Barátainak köszönhetően talál rá egy ajánlatra, ami egyenesen őt célozza meg: helikopter-szülők ajánlják fel a régi autójukat annak a fiatal lánynak, aki eljátssza, hogy érdeklődik a teljesen magába zárkózó, kívülről nézve teljesen életképtelen fiúk iránt, mielőtt az egyetemre menne. Maddy jelentkezik is az „állásra”, azonban a tinédzser keményebb diónak bizonyul, mint ahogy az első látásra tűnik. Ez pedig eleinte több kínos, később pedig rengeteg vicces szituációt eredményez.

ugyanakkor társadalmunk nagy problémájáról is közérthetően beszél a komikus tálalás mellett, miszerint mennyire el tud idegenedni a világtól egy képernyők és kütyük között nevelkedő fiatal, akinek a szülei mindent megadnak, holott pont arra lenne szüksége, hogy elengedjék, és ne próbálják irányítani az életét.

Minden közös jelenetük egy élmény, és simán elhisszük, hogy a valóságban is hasonló dinamikával működne egy ilyen kaliberű „kapcsolat”, ha nem is ennyi kínos és vicces szituációval, mint amennyibe a film forgatókönyve rángatja őket.

A társadalmi látleleten túl azonban a film tényleg egy ízig-vérig vígjáték, ami közel két órára úgy kiszippant a valóságból, mintha nem is egy lesötétített teremben lennénk, hanem a nyári Montauk városában. És bár a mozikból már kifutott, de épp az anyagunk publikálásának napján jelenik meg digitálisan,

A Barátnőt felveszünk túlzás nélkül a nyár legjobb vígjátéka, amit ha nem is sikerült moziban látnunk, kitűnő szórakozás lehet az otthoni képernyők valamelyikén is, amikor egy jó vígjátékot néznénk. Jennifer Lawrence-t pedig mindig öröm ilyen szerepekben látni. Reméljük, hogy a jövőben is megtalálják őt az ilyen szerepek, és a Barátnőt felveszünkhöz hasonló szórakoztató vígjátékokban is láthatjuk őt a jövőben is.