
Fotó: Sony Pictures Entertainment
Jennifer Lawrence rövid kihagyás után egy nagyon vicces és kellemes nyári vígjátékkal tért vissza a mozivászonra, ami a komikus körítés alatt igencsak valóságos társadalmi látleletet is felvillant a korunk magába zárkózó fiataljairól és a helikopter-szülőkről. Barátnőt felveszünk (No Hard Feelings), kritika.
2023. augusztus 15., 14:152023. augusztus 15., 14:15
2023. augusztus 17., 10:102023. augusztus 17., 10:10
Még mielőtt kitört volna a Barbie és Oppenheimer-láz volt még egy – sajnos nem túl nagyot szóló – kellemes nyári vígjáték a mozik kínálatában, ami olyan ligában versenyzett a nézők figyelméért, mint a Mission Impossible hetedik része, vagy épp a hatalmasat zakózó Indiana Jones és a sors tárcsája, de igazából pont abban az időben jelent meg, amikor majdhogynem a legnagyobb érdektelenség mutatkozott a nyári blocbusterek iránt.
Kár érte, hogy sokak radarjára nem került fel, hiszen a Barátnőt felveszünk (No hard feelings) egy igazi nyári vígjáték, ami nem is a rendezője, a nem túl híres Gene Stupnitsky (Office-epizódok, Rossz tanár, Jó srácok) miatt volt várakozáson felüli alkotás, hanem mert
Fotó: Sony Pictures Entertainment
Lawrence-ről tudni kell, hogy üstökösként robbant be a filmiparba több mint egy évtizeddel ezelőtt, rögtön az első komoly alakításáért, a 2010-es A hallgatás törvényében (Winter's Bone) oscarra jelölték, innen pedig egyenes út vezetett számára az A-listás sztárok és a nagy filmes szerepek közé, hiszen a gyorsan szerzett hírnévnek köszönhetően szerepet kapott az akkor épp új korszakot kezdő, X-Men-franchise filmjeiben az alakváltó Mistique-ként, de ő kapta meg a világhírű bestseller, az Éhezők viadala filmfeldolgozásának főszerepét, és alakíthatta négy filmen keresztül Katniss Everdeen karakterét.
Főszerepet játszott még Darren Aronofsky: Anyám! (Mother!) című meglehetősen felkavaró thrillerjében (a rendezővel egyébként közel egy éven keresztül járt is), de két X-Men között belefért egy nagyköltségvetésű, sok kérdést felvető sci-fi női főszereplőjének alakítása az Utazókban (Passengers) a szintén A-listás sztárrá avanzsáló Chris Pratt mellett. A halkat pukkanó Vörös veréb (Red Sparrow) kémthrillerben női bájait is felvillantotta, aztán láthattuk még 2021 végének nagy szenzációjában, a társadalomkritikaként elkészült Ne nézz fel!-ben (Don’t Look Up!), hogy aztán anyai örömök elé nézve eltűnjön egy kicsit a rivaldafényből.
Fotó: Sony Pictures Entertainment
A nagyon jól, és kevésbé jól megválogatott szerepek és a hirtelen jött sztárság mellett azonban Lawrence attól is lett sokak számára szimpatikus, hogy
Ő az a csaj, aki mellett látszólag egy percig sem unatkozik az ember, mindig jó beszólásai vannak, és a legkínosabb helyzeteket is képes humorral „elkenni”, elég csak az Oscar-díjának átvételekor az emlékezetes esésére gondolni, amit aztán rögtön poénnal reagált le a köszönőbeszédében, de megannyi interjú készült vele, ahol

Stílusosan azt mondhatnánk, hogy szinte üstökösként tűnt fel a karácsonyi időszakot jellemző punnyadás és semmittevés egén a Ne nézz fel (Don’t Look Up) című szatíra, fekete komédia, mely kicsit visszaadta a Netflixbe vetett bizalmat.
Bár a Ne nézz fel!-ben is üdítő volt látni egy, a színes személyiségétől nem is annyira eltérő szerepben (a hippis beütésű fiatal tudós lány, aki a világ végére figyelmeztet, és senki nem hisz neki), ebben a szerepben azonban nem tudta elvinni a show-t a körülötte levő sztárparádé (Leonardo Dicaprio, Cate Blanchett, Meryl Steep, Timothée Chalamet és a többiek) miatt, így az igazi „visszatérésére” egészen idén nyárig kellett várniuk a rajongóinak egy tavalyi, szintén elsikkadó az A24 filmstúdiónál készült, A kiút (Causeway) főszerepe után, amiben egy poszttraumás stresszel küzdő, a társadalomba visszailleszkedni nem tudó katonanőt alakít.
Fotó: Sony Pictures Entertainment
És akkor eljött 2023 nyara, amikor is minimum szenzációnak kellett volna lennie, hogy ismét a vicces személyiségéhez jobban passzoló vígjáték főszerepében tér vissza sokunk kedvenc komikája, azonban amint tudjuk, ezt a rivaldafényt a Barbenheimer-jelenség, vagyis a Barbie és az Oppenheimer blockbusterek kapták, Lawrence új filmje pedig be kellett érje a visszafogott érdeklődéssel, annak ellenére, hogy egy viszonylag jó, és szerethető vígjáték lett, amiből manapság egyre kevesebb van Hollywood kínálatában.

Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy 2023 egyik legnagyobb filmes szenzációja és jelensége a a múlt század közepétől gyártott, rózsaszín, sztereotíp játéknak indult, rengeteg kislány gyerekszobájában helyet kapó Barbie élőszereplős adaptációja lesz?

Újabb mesterművet tett le az asztalra korunk egyik legegyedibb, különleges víziókkal rendelkező filmese, Christopher Nolan, akinek az évek alatt sikerült felülkerekednie a stúdiók elvárásain, és gyakorlatilag úgy rendez filmet, ahogyan akar.
A film alaphelyzete faék-egyszerűségű: adott a népszerű turistahelyszínen, Montaukban élő Maddy, aki megörökölve a családi házat, nem tudja fizetni a rá kiszabott adót, így félő, hogy elveszítheti azt. Pincérkedésből és uber-sofőrködésből tartja fenn magát, ez azonban nem elég, hogy egyről a kettőre jusson, ráadásul
Barátainak köszönhetően talál rá egy ajánlatra, ami egyenesen őt célozza meg: helikopter-szülők ajánlják fel a régi autójukat annak a fiatal lánynak, aki eljátssza, hogy érdeklődik a teljesen magába zárkózó, kívülről nézve teljesen életképtelen fiúk iránt, mielőtt az egyetemre menne. Maddy jelentkezik is az „állásra”, azonban a tinédzser keményebb diónak bizonyul, mint ahogy az első látásra tűnik. Ez pedig eleinte több kínos, később pedig rengeteg vicces szituációt eredményez.
ugyanakkor társadalmunk nagy problémájáról is közérthetően beszél a komikus tálalás mellett, miszerint mennyire el tud idegenedni a világtól egy képernyők és kütyük között nevelkedő fiatal, akinek a szülei mindent megadnak, holott pont arra lenne szüksége, hogy elengedjék, és ne próbálják irányítani az életét.
Fotó: Sony Pictures Entertainment
A mindössze 21 éves, énekesként és színészként is a szárnyait bontogató Andrew Barth Feldman kitűnő választás volt az életképtelen, kínos szituációkba keveredő tinédzser szerepére,
Minden közös jelenetük egy élmény, és simán elhisszük, hogy a valóságban is hasonló dinamikával működne egy ilyen kaliberű „kapcsolat”, ha nem is ennyi kínos és vicces szituációval, mint amennyibe a film forgatókönyve rángatja őket.
A társadalmi látleleten túl azonban a film tényleg egy ízig-vérig vígjáték, ami közel két órára úgy kiszippant a valóságból, mintha nem is egy lesötétített teremben lennénk, hanem a nyári Montauk városában. És bár a mozikból már kifutott, de épp az anyagunk publikálásának napján jelenik meg digitálisan,
A Barátnőt felveszünk túlzás nélkül a nyár legjobb vígjátéka, amit ha nem is sikerült moziban látnunk, kitűnő szórakozás lehet az otthoni képernyők valamelyikén is, amikor egy jó vígjátékot néznénk. Jennifer Lawrence-t pedig mindig öröm ilyen szerepekben látni. Reméljük, hogy a jövőben is megtalálják őt az ilyen szerepek, és a Barátnőt felveszünkhöz hasonló szórakoztató vígjátékokban is láthatjuk őt a jövőben is.
Fotó: Sony Pictures Entertainment
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
szóljon hozzá!