Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy 2023 egyik legnagyobb filmes szenzációja és jelensége a a múlt század közepétől gyártott, rózsaszín, sztereotíp játéknak indult, rengeteg kislány gyerekszobájában helyet kapó Barbie élőszereplős adaptációja lesz? Elemzés.
2023. július 27., 22:052023. július 27., 22:05
Fotó: Warner Bros. Pictures
Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy 2023 egyik legnagyobb filmes szenzációja és jelensége a a múlt század közepétől gyártott, rózsaszín, sztereotíp játéknak indult, rengeteg kislány gyerekszobájában helyet kapó Barbie élőszereplős adaptációja lesz? Elemzés.
2023. július 27., 22:052023. július 27., 22:05
Fotó: Warner Bros. Pictures
Nagyon sokáig csak találgatások tárgya volt, hogy akkor most a függetlenfilmes, és igencsak tehetséges, már három oscarra jelölt Greta Gerwig (A Lady Bird és a Kisasszonyok 2019-es adaptációjának rendezője) milyen filmet fog készíteni a Barbie-ról, arról a szexualizált babáról, ami a világ szerencsésebb kislányainak legalább egy „példányban” megvolt, és amiről mindenkinek van legalább egy sztorija a gyerekkorából.
Nem is nagyon követtem a Barbie-filmről szóló előzetes híreket mindaddig, amíg meg nem jelent az első forgatási fotó, amin
Az első kedvcsináló pedig rendhagyóbb nem is lehetett volna: a klasszikus Stanley Kubrick-film, a 2001: Űrodusszeia legendás képsorait parafrazálva láthattuk Barbie-t, ahogy hat méteres monolit helyett ő kacsint le a babázó kislányokra, akik ettől teljesen megőrülnek, és szétzúzzák a játékbabáikat, ahogy aztán átváltson a kép egy totálisan rózsaszín Barbie-világra, felfedve a cselekmény egyik nagy helyszínét.
Fotó: Warner Bros. Pictures
Fotó: Warner Bros. Pictures
Tényleg nem volt egyértelmű, hogy akkor Greta Gerwig és férje, a szintén egyedi hangulatú filmjeivel (A tintahal és a bálna, Frances Ha, Házassági történet) magának különleges filmesként hírnevet szerző Noah Baumbach most akkor egy agyatlan blockbustert készítenek a Warnernek, amit aztán siker esetén franchise-osítani lehet? Hogy két ilyen egyedi filmes képes egy nagy stúdiónak dolgozni, ahol az elmúlt évek blockbusterjeit elnézve, hatalmas a kontroll az alkotók, és a kezeik közül kikerülő végeredmény fölött? A válasz, hogy

A Barbie és az Oppenheimer június 21-i premierje jelenséggé nőtte ki magát az interneten, az alábbiakban pedig összefoglaljuk azt, hogy mi is ez a Barbenheimer, és miért vannak megőrülve érte a filmrajongók. Képbehozó.
Már eleve a Barbenheimer jelenség is példátlan volt, ahogy az ugyanaznap bemutatkozó Oppenheimerrel húzta egyre magasabbra az érdeklődést a Barbie az interneten, ám arra, hogy a premier napján egy teltházas vetítésre szaladok be a Csíki Moziba (rózsaszín pólóban természetesen, hiszen filmrajongóként részese akartam lenni a Barbenheimer-trendnek), egyáltalán nem számítottam. A közönség 80-90 százaléka fiatal lányokból állt (pasik csak elvétve voltak a közönség soraiban), akik velem együtt mind kíváncsiak voltak rá, hogy mit sikerült kihozni a gyerekkor egyik szexualizált és tárgyiasított, világszerte ismert játékfigurájából.
Fotó: Warner Bros. Pictures
A tökéletes műanyagvilágban élő, egy átlagos, boldog – és egyébként mindig ismétlődő napot – átélő Barbie egy adott ponton felteszi a kérdést a legnagyobb buli közepette a többi Barbie-nak:
– ami általános megrökönyödést vált ki mindenkiből, a nézők pedig hangosan elröhögik magukat, miután már rengeteget derültek a korábbi, a Barbie-világ műviességét kikarikírozó poénokon, a film pedig innen indul csak be igazán.
Fotó: Warner Bros. Pictures
Szőke hajú és tökéletes megjelenésű Barbienknál valami végérvényesen elromlik, a következő reggelen slamposan, büdös lehelettel ébred, nem működik már a „varázslat”, ami mindent tökéletessé tesz, sőt még a talpa is kiegyenesedik a lábujjhegyen tipegés után, amit a többi Barbie és az egyik Ken nemhogy undorral, hanem egyenesen öklendezve fogadnak.
Fotó: Warner Bros. Pictures
Sztereotíp Barbienk útnak indul tehát a játékvilágból a mi valóságunkba, ám potyautasként a mindenki által háttérbe szorított, folyton csak másodhegedűs szerepébe kényszerült Ken is vele tart, hogy aztán ketten szembesüljenek az emberek – számukra első blikkre igencsak – fura szabályokkal működő világával.
Fotó: Warner Bros. Pictures
Barbienkat itt csapja arcon a patriarchális társadalom valósága, a női test tárgyiasítása, és az a számára felfoghatatlan tény, hogy
Vele ellentétben viszont Kent teljesen lenyűgözi a férfiak uralta világ, a macsóság, és azt a maga számára leegyszerűsítve, „haza is viszi” a rózsaszín Barbie-világba.
Fotó: Warner Bros. Pictures
A Barbie-film tehát lényegében egy rózsaszín csomagolásban érkező társadalom- és márkakritika, aminek a létezése meglehetősen fura a mai hollywoodi filmiparban (ráadásul a Warnernél), ahol nyílt titok, hogy a stúdiók a kelleténél is nagyobb mértékben szólnak bele a produkciókba, és a blockbusterek esetében a rendezők víziója mellett inkább a stúdió nyomása érvényesül (lásd például az Igazság Ligája, vagy bármelyik félresikerült szuperhősfilm, legutóbb például a Flash esetét).
A Barbie esetében feltehetően azért adtak Noah Baumbachnak és Greta Gerwignek viszonylagos szabad kezet, mert itt a profitszerzési vágy vastagon közrejátszott: tudták, hogy ez a két filmes nem kispályás, és nem a gagyi szórakoztatásban érdekelt, és ha a film jó lesz, és pozitív fogadtatásban részesül, akkor az bizony pénzt is fog hozni a konyhára, és a Barbie-t gyártó Mattelnél is csilingelhet a kassza a film révén ismét népszerűvé váló Barbiek és kiegészítőik révén, szóval
Fotó: Warner Bros. Pictures
És, hogy milyen jó lóra tettek ezekkel a döntésekkel, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Barbie nemhogy csak kasszát robbantott a bemutatója első hétvégéjén, hanem rekordot is döntött, ugyanis
(letaszítva ezzel az első Wonder Womant és az azt rendező Patty Jenkinst a trónról, ráadásul házon belül, ugyanis az is a Warnernél készült). A film ráadásul a Barbenheimer-jelenség révén az ugyanaznap bemutatott Oppenheimer szekerét is tolta, hiszen sok filmrajongó vett jegyet mindkettőre, de
(a Hollywood Reporter felmérése szerint az amerikai Barbie-nézők 70 százaléka volt nő, ami feltehetően a világ többi részén is hasonló arányban mozog, ahogy azt az általam látogatott Csíki Mozi premiervetítésének példája is igazolja). Emellett az Oppenheimerrel közösen a történelem negyedik legerősebb nyitóhétvégét eredményezték a mozikban, ami nem kis dolog, hiszen ehhez hasonló bravúr rég nem történt a filmes világban.
Fotó: Warner Bros. Pictures
Margot Robbie és Ryan Gosling ráadásul telitalálatnak bizonyultak Barbie és Ken szerepére, hiszen Margotnál jobb sztereotíp- szőke Barbie-t el sem lehetne képzelni, a macsós szerepeiről elhíresült Gosling pedig a kritikusok zöme szerint „ellopja a show-t”, és ez tényleg így van, hiszen ő és az alakítása a legnagyobb meglepetése és legjobb részei a filmnek.
(már amennyire átvitt értelemben színesíteni lehet egy csuparózsaszín filmet).
Fotó: Warner Bros. Pictures
A jövő évi Oscar-versenyben ha a fontos kategóriákban nem is lesz ott a Barbie (Ryan Gosling alakítása minimum megér egy jelölést a legjobb férfi mellékszereplő-kategóriában), de a rózsaszín Barbie-világ megteremtésén dolgozók minimum aranyszobrot kell hazavigyenek a díszlet- és jelmeztervezésért,
Fotó: Warner Bros. Pictures
Végeredményben a Barbie-mozi egy könnyed kikapcsolódás, ugyanakkor nem egy agyatlan, CGI-jjal feldúsított, olcsó szórakozást nyújtó popcorn-mozi, hanem az év egyik legjobb filmes meglepetése, ami
Fotó: Warner Bros. Pictures
A várakozáson felüli kasszasiker következtében a Barbie várhatóan a franchise-osodás útjára lép az elkövetkező években, a stúdió pedig addig fog új filmeket készíttetni a Barbie-univerzumon belül, amíg lesz irántuk érdeklődés.
Hogy ez Greta Gerwigékhez hasonló filmesekkel, és továbbra is a mostani filmhez hasonló pazar szereposztásokkal fog-e történni, az már a jövő zenéje. De ami a lényeg:
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!