
Gere Nóra Éva
Fotó: Magyari Lukács
Milyen az élet Prágában egy erdélyi fiatal számára? Hogyan lehet feldolgozni és túllendülni a gyerekkori traumákon? Miként lehet beépíteni egy verseskötetbe a környezetünk tapasztalatait, élményeit? A csíkszeredai származású Gere Nóra Éva és Repedések című debütkötete voltak a vendégei a budapesti Magyarság Háza Irodalmi Szalonnak. A pályakezdő fiatallal Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész beszélgetett.
2025. január 30., 14:282025. január 30., 14:28
2025. november 12., 17:252025. november 12., 17:25
„Piszokul fiatal” költő debütkötetének bemutatóján vehettünk részt január 29-én a Magyarság Háza Irodalmi Szalonján. Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész már a beszélgetés elején – majd közben többször is – kiemelte, hogy Gere Nóra Éva a Repedések című első verseskötetével magas lépcsőfokokat lépett meg irodalmi pályakezdése során, versei érettségről és rengeteg élettapasztalatról árulkodnak.
Gere Nóra Éva és Kalocsai Andrea a könyvbemutatón
Fotó: Magyari Lukács
Kalocsai Andrea
Fotó: Magyari Lukács
– mesélt Gere Nóra Éva (művész- és becenevén Genovéva) a kötet címének részleteiről.
Fotó: Magyari Lukács
A Repedésekben szereplő versek legtöbbje traumafeldolgozásként is funkcionál, a negatív és megrázó élmények kiírása és csatornázása különösen sok hasonló élménytapasztalattal rendelkező olvasót vonz magához. A kötetben viszont szembetalálkozhatunk olyan írásokkal, verssorokkal, amelyek nem a költő impresszióhalmazából származnak, a költő sok esetben a környezetében lévők tapasztalatait és élményeit is megverselte.
– foglalta össze Kalocsai Andrea. A fiatal költő szerint az ő generációja nyelvi szinten is figyel ezekre a problémákra, beszélnek róluk. Éppen ezért lát esélyt arra is, hogy sikerül megtörni a felvetett problémák mintázatait, hogy ne ismétlődhessenek meg újra ezek a hibák.
Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács
A verseskönyv hét alfejezetén keresztül látunk rá a felnőtté válás különböző szakaszaira, és ismerjük meg azokat a leküzdeni való akadályokat, amelyekben folyamatosan ott lebeg egyfajta haláltapasztalat, az otthontól való elszakadás, a pandémia okozta bizonytalanságok.
Fotó: Magyari Lukács
Ez számomra nagyon szimpatikus ötlet – elfogadni és felmutatni azt, amin átmentünk, hogy mindaz, ami az életben megkarcolt, az hozzánk is adott, azzal is csak szebbek lettünk.” Persze a japán művészet a tárgyakhoz köthető, viszont mindennek a filozófiai része már az emberi lélekre is vonatkoztatható. Gere Nóra Éva Repedések című verseskötete pedig éppen ezt igazolja. A kötetbemutató, az elhangzott versek és történetek is mind erről tanúskodtak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
Antal Béláné minden reggel megöntözte a gyönyörű virágait. Irigykedtek is a szomszédasszonyok.
kék-piros esővízben állok,
szememre ég a napkorong.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A Magyar boszorkánykönyv – Maleficiarium Hungaricum nem csupán hiedelmeket gyűjt egybe: élő kapcsolatot teremt múlt és jelen között. A boszorkányok, szépasszonyok és sárkányok világa most magyar vonatkozásban kel életre.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
szóljon hozzá!