
A zene a csendből születik, és a szívünkben él tovább
Fotó: forrás: Pixabay
Október 1-jén ünnepeljük a zene világnapját. Ez a nap a dallamok erejét hirdeti: képes összekötni embereket, áthidalni időt és teret, gyógyítani, felemelni, és mindenki számára elérhetővé tenni a lélek nyelvét.
2025. október 01., 15:052025. október 01., 15:05
2025. október 02., 09:412025. október 02., 09:41
A zene nemcsak művészet, hanem hidat épít kultúrák, emberek és nemzedékek között. Ezt ünnepeljük minden évben október 1-jén, a zene világnapján, amelyet Yehudi Menuhin hegedűművész és karmester kezdeményezésére az UNESCO hirdetett meg 1975-ben. Az üzenete egyszerű és időtálló: a zene a közös nyelvünk, amely mindenkihez szól, bárhol és bármikor. Ünnep, gyász, öröm vagy csend – a dallamokban mindig ott rezdül az emberi lélek.
Minden hang egy történet, minden dallam egy érzés
Fotó: forrás: Pixabay
A zene ott van mindenben: a fák susogásában, a madarak énekében, a hegyek csendjében. Ott van a szívünk dobbanásában, a kimondott és ki nem mondott szavak mögött, a tekintetekben és az érintésekben.
Amikor zenét hallgatunk, valójában saját lelkünk visszhangját halljuk. Erről vallanak azok is, akik életüket, mindennapjaikat a zenével élik meg.
A zene hidat épít a szavakon túl, emberek és generációk között
Fotó: forrás: Pixabay
Szilágyi Nóra énekesnő, a Csíki Játékszín közönségszervezője, a Csíki Jazz Fesztivál főszervezője számára a zene „majdnem minden”. Gyermekkora óta kíséri, és már a várandóssága idején is három zenekar próbáin és koncertjein „vitte magával” kisfiát: „Ő élőben érezte, tanulta, sőt a táplálék mellett szívta magába a ritmust, a zenei stílusokat”. Nóra számára a zene egyszerre gyógyír és erőforrás: „A legnehezebb időszakaimban az ad energiát, hogy kiállok a közönség elé, és teljes szívből énekelek. Amikor a nézőktől megérzem a választ, az feltölt. Köszönöm nekik! És köszönöm a zenének, hogy megélhetem ezt.”
Lukács Márton zeneszerző és zongorista a zenét „az élet megfoghatatlan dimenziójának” nevezi, amely kitölti a szavak közötti teret és menedéket nyújt a mindennapok káoszában.
Demeter Arnold író számára a zene „olyan kötőanyag, amely univerzális volta révén képes korokat és távolságokat átívelni – maga a csoda, amit a világ minden zajából létre lehet hozni”.
Keresztes Zsolt, a Josh Moograine együttes frontembere úgy látja, a zene egy kis ablak, amelyen keresztül a világot olyannak láthatja, amiben otthon érezheti magát.
Nagy Tivadar, a Role zenekar vezetője Kodály szavait idézi:
Hozzáteszi: számára zenészként aligha létezne élet zene nélkül, de a mai átlagember számára is nehezen elképzelhető. „Gondoljunk csak bele mindennapjainkba: zene nélkül a filmek, a reklámok, a templomok, a focimeccsek, az óvodai énekek – és talán a költészet sem – nem lennének ugyanazok”.
Hallgatni, érezni, átélni – a zene nyelvén mindannyian értünk
Fotó: forrás: Pixabay
A zene tehát mindennapi kísérőnk és az emberi lét legmélyebb rétegeinek kifejezője. Van, akinek menedék, másnak erő, ablak vagy kötőanyag – mindannyiunk számára a legközvetlenebb út önmagunkhoz és egymáshoz. És talán éppen ez a legnagyobb ajándéka: hogy miközben hallgatunk egy dalt, egy dallamot, nem vagyunk többé egyedül. Ahogy Yehudi Menuhin mondta, a zene az emberiség közös nyelve.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
Absztrakt gesztusok, belső látomások, közösségi alkotás, formabontó performanszok, határokat nem ismerő kísérletezés: Márkos András művészete egyszerre személyes vallomás és világértelmező útkeresés. Munkái pedig ezúttal hazatértek.
A Túl közel csíkszeredai vetítése után nem maradt kényelmes távolság. A film főszereplője élőben mondta ki azt, amit sokan titokként cipelnek. A nézők ráébredtek: a bántalmazás nem mások története, hanem a társadalom közös kudarca.
A hosszú éveken át tartó csend után ismét közös kiállítással jelentkeztek a csíki alkotók: az Őszi szalon nem nosztalgia, hanem új kezdet. Kijelentés arról, hogy a helyi művészetnek van mondanivalója, lendülete és jövőképe.
Iratok, nevek, árnyékok: egy megye a célkeresztben. A Securitate figyel, mindent, mindenkit. Magyar szó? Jelentés. Kapcsolat? Kockázat. Hétköznapból dosszié lesz. A rendszer szemében egy egész közösség a gyanú oka. És ez csak a kezdet.
Szenvedélyesen megy a szépség után, és megadja a nőknek azt, amire valójában vágynak. De miért, vagy mi ellen küzd Don Juan? És mi az ő tragédiája? Kiliti Krisztián rendezővel beszélgettünk a közelgő donjuan bemutatója apropóján.
Bemutatóra készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: november 26-án a donjuan című stúdióelőadást tekinthetik meg a nézők a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. A produkció alkotói sajtótájékoztatón számoltak be a részletekről.
Telt házas színházi előadások, kiállítás és könyvbemutató – a miskolci Határtalan Napok rendezvénysorozat meghívottja ezúttal Csíkszereda volt.
Nyolcadik alkalommal szervezte meg Csíkszeredában a Grafirka Egyesület a Textil Biennálét, amelyen a Nagy István Művészeti Középiskola tehetséges diákjai mutatkoznak be. Ismét láthatóvá vált: micsoda erőt hordoznak a fiatal alkotók munkái!
szóljon hozzá!