
Fotó: Borbély Fanni
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
2025. november 13., 11:032025. november 13., 11:03
Messenger-hangok és pulzusjelek között állunk. A Szárhegy 2025 kiállítás képei, szobrai, tárgyai valahonnan a jelen és a képzelet határáról érkeztek. Egyszerre rezzennek bele a mindennapi valóságba és az álomszerű terekbe. A pontok és vonalak, amelyek mindenütt jelen vannak, mintha egy titkos nyelv jeleit kódolnák, amelyben az emberi gondolkodás és alkotás egyszerre mértani és érzelmi síkú.
Hargita Megyei Kulturális Központ, Megyeháza Galéria, Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Köpont által szervezett, a Csíki Moziban megnyitott kiállítás két művésztelep és egy rezidenciaprogram gyümölcse.
Fotó: Borbély Fanni
A Szármány International Art Colony & Residency nem kívánja helyettesíteni a hagyományossá vált nyári táborokat, ugyanakkor, méltó párját képezi azoknak a kortársiság igényével. Míg az új nevet kapott, hagyományos nemzetközi művésztelep elsősorban a romániai fiatal képzőművész-generációt célozza meg, addig a Maművésztelep–Szárhegy a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és a MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület közös szervezésében, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének támogatásával valósult meg. A művésztelep résztvevői a MAMŰ Társaság tagjai, valamint az MMA–MMKI ösztöndíjprogramjának jelenlegi vagy volt ösztöndíjasai és akadémikusai.
Fülöp József és Ferencz Zoltán
Fotó: Borbély Fanni
A kiállítás olyan alkotók munkáit vonultatja fel, akik különböző anyagokból, gondolatokból, időkből építenek világokat, mégis egy közös fogalmi térben találkoznak. A fa, az agyag, a fém, a vászon: mind hasznos vonalak.
Ferencz Zoltán, a kiállítás kurátora így mesélt a koncepcióról: „Most egy picivel másabb lett minden, mint az előző években. Nemcsak a művésztelepek számát, de a hangsúlyokat is átgondoltuk. A fiatalabb generációra koncentráltunk, és arra, hogy a romániai képzőművészet kortárs arcát mutassuk meg a maga természetes sokféleségében.”
Fotó: Borbély Fanni
Ez a sokféleség a kiállítótérben is érzékelhető. A néző előbb csak a formát látja, majd észreveszi mögötte a beszélgetést. A dialógust anyag és gondolat, ember és idő között. A szobrok, rajzok, installációk nem csupán művek, hanem beszélgetések lenyomatai.
„A művészek itt nemcsak dolgoznak, hanem élnek is egymás gondolataiban” – mutatott rá Ferencz. Az idei rezidens program hosszabb időt biztosított erre a mélymerülésre: a háromhetes, olykor egy hónapos munkafolyamatok során a koncepció nem csupán a fejben, hanem a térben és a testben is alakul.
Fotó: Borbély Fanni
Ott van például Baráth Fábián márványszobra, amely sosem készült el teljesen, és éppen ezzel vált befejezetté. Egy konceptuális gesztus, ami a lezáratlanságot teszi főtémává: azt a pillanatot, amikor az alkotás még gondolat, de már anyag. Tasnádi József konceptuális kísérletei, Gulyás Andrea finom, női vonalvezetései, vagy Erőss István természetművészeti reflexiói mind-mind ugyanahhoz a kérdéshez térnek vissza: hogyan lehet mérni a jelen pulzusát a művészeten keresztül?
A politikai hovatartozás, de a belső emigráció is. Lépcsők, amelyek a semmibe tartanak, foltok, amelyek mégis arcokká formálódnak. Filmkockák, amelyek egy nemzet, egy generáció, vagy talán egy közös álom szilánkjai.
Fotó: Borbély Fanni
Ferencz Zoltán kurátor szerint a konceptualitás nem távolságtartás, hanem empátia: „A konceptuális művészet sokszor hidegnek tűnik, pedig épp az ellenkezője. Az emberi gondolkodás legmelegebb pontjaira mutat. A vonal itt nem dísz, hanem határ, amit újra és újra átlépünk.”
A Szárhegy 2025 kiállítás éppen ebben az átlépésben válik fontossá. Nem akar megfelelni sem a múlt művészeti hagyományainak, sem a jelen trendjeinek, inkább kérdez: mi az, ami ma még elmondható képpel, anyaggal, vonallal? Hol kezdődik a mű, és mikor lesz belőle elmélkedés?
Fotó: Borbély Fanni
A mozi kiállítóterében, ahol a tárlat helyet kapott, minden fal más ritmust diktál. Az egyik szobor feszes, mint egy leütött akkord, a másik festmény szétfolyik. A kurátor szavai szerint ez a sokféleség tudatos döntés volt:
A látogató így nemcsak nézője, hanem részese is lesz a tábori folyamatnak. A pontok és vonalak a tekintet mozgását vezetik, a szem eszköz és résztvevő egyszerre. Ahogy egy messenger-üzenet pontjai jelzik a gondolkodás ritmusát, úgy jelzik ezek a művek a közös jelenlétet: hogy itt és most is beszélünk egymáshoz, még ha nem is szavakkal.
Fotó: Borbély Fanni
A Szárhegy 2025 nem csupán egy kiállítás, inkább egy folytatás, egy visszhang, egy újrafogalmazott hagyomány. Egy hely, ahol a konceptualitás nem elvont, hanem emberi, ahol a mesteri vonal nem a távolságtartás jele, hanem az összekapcsolódásé. A pontok itt nem lezárnak, hanem továbbvezetnek.
A kiállítás november 25-ig tekinthető meg.
Kiállító alkotók
Asztalos Zsolt, Baráth Fábián, Bartus Ferenc, Csóka Szilárd Zsolt, Domokos Orsolya, Erdélyi Gábor, Erőss István, Ferencz S. Apor, Ferencz Zoltán, Gaál József, Gálhidy Péter, Gulyás Andrea, Horváth Levente, Huszár Andrea, Ionel Mihai, Kotormán Norbert, Könyv Kata, Lantos Nóri, Livia Moldovan, Lőrinczi Inez, Makkai István, Méry Beáta, Nagy Zopán, Orosz Annabella, Siklódy Fruzsina, Szabó Ábel, Szász Sándor, Szunyog Júlia Mici, Tasnádi József, Ungvári-Zrínyi Kata, W. Horváth Tibor, Zakariás István.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
Van egy tanya a Firtos hegyén, ahol egy különleges bábtársulat él: saját készítésű bábokkal, díszlettel, élő népzenével, sajátos meseszövéssel születik itt árnyjáték, a Firtosi Kompániát pedig egy család apraja-nagyja alkotja.
Mindenszentek és halottak napján, a Jókai-emlékévben különös erővel szólal meg A jó öreg asszony: Jókai első találkozása a halállal gyermeki tisztasággal, szelíd emberi mélységgel. Egy történet a hiányról, a jóságról és az emlékezés csendes derűjéről.
A menopauza minden nő életének természetes, de sokszor kihívásokkal teli szakasza.
Ki volt Anonymus, a titokzatos középkori jegyző, és mit üzen a Gesta Hungarorum a magyar történelemről és identitásról? Horváth Gábor egyháztörténész új könyvében a szerző kilétét és művének vallási-kulturális kontextusát tárja fel.
A gyulai Székely Aladár Fotóklub negyvenéves jubileumi tárlata a Csíki Moziban nemcsak a fotográfia művészetét ünnepli, hanem egy évtizedeken át tartó barátság történetét is, amelyben a fény az összetartozás szimbólumává válik.
A kézdivásárhelyi Udvartér Színház egy közkedvelt művet, A kis herceget vitte színpadra. A darab nem a jól ismert mese újrajátszása, hanem egy érzékeny, emberi utazás a gyermeki tisztaság és a felnőtté válás határán.
szóljon hozzá!