
Fotó: Borbély Fanni
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
2025. november 13., 11:032025. november 13., 11:03
2025. november 13., 17:032025. november 13., 17:03
Messenger-hangok és pulzusjelek között állunk. A Szárhegy 2025 kiállítás képei, szobrai, tárgyai valahonnan a jelen és a képzelet határáról érkeztek. Egyszerre rezzennek bele a mindennapi valóságba és az álomszerű terekbe. A pontok és vonalak, amelyek mindenütt jelen vannak, mintha egy titkos nyelv jeleit kódolnák, amelyben az emberi gondolkodás és alkotás egyszerre mértani és érzelmi síkú.
Hargita Megyei Kulturális Központ, Megyeháza Galéria, Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Köpont által szervezett, a Csíki Moziban megnyitott kiállítás két művésztelep és egy rezidenciaprogram gyümölcse.
Fotó: Borbély Fanni
A Szármány International Art Colony & Residency nem kívánja helyettesíteni a hagyományossá vált nyári táborokat, ugyanakkor, méltó párját képezi azoknak a kortársiság igényével. Míg az új nevet kapott, hagyományos nemzetközi művésztelep elsősorban a romániai fiatal képzőművész-generációt célozza meg, addig a Maművésztelep–Szárhegy a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és a MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület közös szervezésében, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének támogatásával valósult meg. A művésztelep résztvevői a MAMŰ Társaság tagjai, valamint az MMA–MMKI ösztöndíjprogramjának jelenlegi vagy volt ösztöndíjasai és akadémikusai.
Fülöp József és Ferencz Zoltán
Fotó: Borbély Fanni
A kiállítás olyan alkotók munkáit vonultatja fel, akik különböző anyagokból, gondolatokból, időkből építenek világokat, mégis egy közös fogalmi térben találkoznak. A fa, az agyag, a fém, a vászon: mind hasznos vonalak.
Ferencz Zoltán, a kiállítás kurátora így mesélt a koncepcióról: „Most egy picivel másabb lett minden, mint az előző években. Nemcsak a művésztelepek számát, de a hangsúlyokat is átgondoltuk. A fiatalabb generációra koncentráltunk, és arra, hogy a romániai képzőművészet kortárs arcát mutassuk meg a maga természetes sokféleségében.”
Fotó: Borbély Fanni
Ez a sokféleség a kiállítótérben is érzékelhető. A néző előbb csak a formát látja, majd észreveszi mögötte a beszélgetést. A dialógust anyag és gondolat, ember és idő között. A szobrok, rajzok, installációk nem csupán művek, hanem beszélgetések lenyomatai.
„A művészek itt nemcsak dolgoznak, hanem élnek is egymás gondolataiban” – mutatott rá Ferencz. Az idei rezidens program hosszabb időt biztosított erre a mélymerülésre: a háromhetes, olykor egy hónapos munkafolyamatok során a koncepció nem csupán a fejben, hanem a térben és a testben is alakul.
Fotó: Borbély Fanni
Ott van például Baráth Fábián márványszobra, amely sosem készült el teljesen, és éppen ezzel vált befejezetté. Egy konceptuális gesztus, ami a lezáratlanságot teszi főtémává: azt a pillanatot, amikor az alkotás még gondolat, de már anyag. Tasnádi József konceptuális kísérletei, Gulyás Andrea finom, női vonalvezetései, vagy Erőss István természetművészeti reflexiói mind-mind ugyanahhoz a kérdéshez térnek vissza: hogyan lehet mérni a jelen pulzusát a művészeten keresztül?
A politikai hovatartozás, de a belső emigráció is. Lépcsők, amelyek a semmibe tartanak, foltok, amelyek mégis arcokká formálódnak. Filmkockák, amelyek egy nemzet, egy generáció, vagy talán egy közös álom szilánkjai.
Fotó: Borbély Fanni
Ferencz Zoltán kurátor szerint a konceptualitás nem távolságtartás, hanem empátia: „A konceptuális művészet sokszor hidegnek tűnik, pedig épp az ellenkezője. Az emberi gondolkodás legmelegebb pontjaira mutat. A vonal itt nem dísz, hanem határ, amit újra és újra átlépünk.”
A Szárhegy 2025 kiállítás éppen ebben az átlépésben válik fontossá. Nem akar megfelelni sem a múlt művészeti hagyományainak, sem a jelen trendjeinek, inkább kérdez: mi az, ami ma még elmondható képpel, anyaggal, vonallal? Hol kezdődik a mű, és mikor lesz belőle elmélkedés?
Fotó: Borbély Fanni
A mozi kiállítóterében, ahol a tárlat helyet kapott, minden fal más ritmust diktál. Az egyik szobor feszes, mint egy leütött akkord, a másik festmény szétfolyik. A kurátor szavai szerint ez a sokféleség tudatos döntés volt:
A látogató így nemcsak nézője, hanem részese is lesz a tábori folyamatnak. A pontok és vonalak a tekintet mozgását vezetik, a szem eszköz és résztvevő egyszerre. Ahogy egy messenger-üzenet pontjai jelzik a gondolkodás ritmusát, úgy jelzik ezek a művek a közös jelenlétet: hogy itt és most is beszélünk egymáshoz, még ha nem is szavakkal.
Fotó: Borbély Fanni
A Szárhegy 2025 nem csupán egy kiállítás, inkább egy folytatás, egy visszhang, egy újrafogalmazott hagyomány. Egy hely, ahol a konceptualitás nem elvont, hanem emberi, ahol a mesteri vonal nem a távolságtartás jele, hanem az összekapcsolódásé. A pontok itt nem lezárnak, hanem továbbvezetnek.
A kiállítás november 25-ig tekinthető meg.
Kiállító alkotók
Asztalos Zsolt, Baráth Fábián, Bartus Ferenc, Csóka Szilárd Zsolt, Domokos Orsolya, Erdélyi Gábor, Erőss István, Ferencz S. Apor, Ferencz Zoltán, Gaál József, Gálhidy Péter, Gulyás Andrea, Horváth Levente, Huszár Andrea, Ionel Mihai, Kotormán Norbert, Könyv Kata, Lantos Nóri, Livia Moldovan, Lőrinczi Inez, Makkai István, Méry Beáta, Nagy Zopán, Orosz Annabella, Siklódy Fruzsina, Szabó Ábel, Szász Sándor, Szunyog Júlia Mici, Tasnádi József, Ungvári-Zrínyi Kata, W. Horváth Tibor, Zakariás István.
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.
Milyen is a szerelem? Vak, bolond, ravasz? És milyen az, amikor több mint négyszáz éves szövegeket modern zenei köntösbe burkolnak? Az Ineffable The Shakespearience Evolution albuma kapcsán Prohászka-Rád Boróka irodalomtudóssal beszélgettünk.
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Sokoldalú művész, művészetszervező, akinek az évek során a figyelme egyre inkább a lényegi kérdések felé fordult. A Jelenlét házigazdája, Túros Eszter művészettörténész vendége ezúttal Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész.
szóljon hozzá!