A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok

A Szármány International Art Colony & Residency nem kívánja helyettesíteni a hagyományossá vált nyári táborokat, ugyanakkor, méltó párját képezi azoknak a kortársiság igényével. Míg az új nevet kapott, hagyományos nemzetközi művésztelep elsősorban a romániai fiatal képzőművész-generációt célozza meg, addig a Maművésztelep–Szárhegy a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és a MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület közös szervezésében, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének támogatásával valósult meg. A művésztelep résztvevői a MAMŰ Társaság tagjai, valamint az MMA–MMKI ösztöndíjprogramjának jelenlegi vagy volt ösztöndíjasai és akadémikusai.

A kiállítás olyan alkotók munkáit vonultatja fel, akik különböző anyagokból, gondolatokból, időkből építenek világokat, mégis egy közös fogalmi térben találkoznak. A fa, az agyag, a fém, a vászon: mind hasznos vonalak.

Ez a sokféleség a kiállítótérben is érzékelhető. A néző előbb csak a formát látja, majd észreveszi mögötte a beszélgetést. A dialógust anyag és gondolat, ember és idő között. A szobrok, rajzok, installációk nem csupán művek, hanem beszélgetések lenyomatai.

Ott van például Baráth Fábián márványszobra, amely sosem készült el teljesen, és éppen ezzel vált befejezetté. Egy konceptuális gesztus, ami a lezáratlanságot teszi főtémává: azt a pillanatot, amikor az alkotás még gondolat, de már anyag. Tasnádi József konceptuális kísérletei, Gulyás Andrea finom, női vonalvezetései, vagy Erőss István természetművészeti reflexiói mind-mind ugyanahhoz a kérdéshez térnek vissza: hogyan lehet mérni a jelen pulzusát a művészeten keresztül?

Ferencz Zoltán kurátor szerint a konceptualitás nem távolságtartás, hanem empátia: „A konceptuális művészet sokszor hidegnek tűnik, pedig épp az ellenkezője. Az emberi gondolkodás legmelegebb pontjaira mutat. A vonal itt nem dísz, hanem határ, amit újra és újra átlépünk.”

A Szárhegy 2025 kiállítás éppen ebben az átlépésben válik fontossá. Nem akar megfelelni sem a múlt művészeti hagyományainak, sem a jelen trendjeinek, inkább kérdez: mi az, ami ma még elmondható képpel, anyaggal, vonallal? Hol kezdődik a mű, és mikor lesz belőle elmélkedés?

A mozi kiállítóterében, ahol a tárlat helyet kapott, minden fal más ritmust diktál. Az egyik szobor feszes, mint egy leütött akkord, a másik festmény szétfolyik. A kurátor szavai szerint ez a sokféleség tudatos döntés volt:

A Szárhegy 2025 nem csupán egy kiállítás, inkább egy folytatás, egy visszhang, egy újrafogalmazott hagyomány. Egy hely, ahol a konceptualitás nem elvont, hanem emberi, ahol a mesteri vonal nem a távolságtartás jele, hanem az összekapcsolódásé. A pontok itt nem lezárnak, hanem továbbvezetnek.

A kiállítás november 25-ig tekinthető meg.