
Fotó: Borbély Fanni
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
2025. november 13., 11:032025. november 13., 11:03
2025. november 13., 17:032025. november 13., 17:03
Messenger-hangok és pulzusjelek között állunk. A Szárhegy 2025 kiállítás képei, szobrai, tárgyai valahonnan a jelen és a képzelet határáról érkeztek. Egyszerre rezzennek bele a mindennapi valóságba és az álomszerű terekbe. A pontok és vonalak, amelyek mindenütt jelen vannak, mintha egy titkos nyelv jeleit kódolnák, amelyben az emberi gondolkodás és alkotás egyszerre mértani és érzelmi síkú.
Hargita Megyei Kulturális Központ, Megyeháza Galéria, Hargita Megye Tanácsa és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Köpont által szervezett, a Csíki Moziban megnyitott kiállítás két művésztelep és egy rezidenciaprogram gyümölcse.
Fotó: Borbély Fanni
A Szármány International Art Colony & Residency nem kívánja helyettesíteni a hagyományossá vált nyári táborokat, ugyanakkor, méltó párját képezi azoknak a kortársiság igényével. Míg az új nevet kapott, hagyományos nemzetközi művésztelep elsősorban a romániai fiatal képzőművész-generációt célozza meg, addig a Maművésztelep–Szárhegy a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és a MAMŰ Társaság Kulturális Egyesület közös szervezésében, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének támogatásával valósult meg. A művésztelep résztvevői a MAMŰ Társaság tagjai, valamint az MMA–MMKI ösztöndíjprogramjának jelenlegi vagy volt ösztöndíjasai és akadémikusai.
Fülöp József és Ferencz Zoltán
Fotó: Borbély Fanni
A kiállítás olyan alkotók munkáit vonultatja fel, akik különböző anyagokból, gondolatokból, időkből építenek világokat, mégis egy közös fogalmi térben találkoznak. A fa, az agyag, a fém, a vászon: mind hasznos vonalak.
Ferencz Zoltán, a kiállítás kurátora így mesélt a koncepcióról: „Most egy picivel másabb lett minden, mint az előző években. Nemcsak a művésztelepek számát, de a hangsúlyokat is átgondoltuk. A fiatalabb generációra koncentráltunk, és arra, hogy a romániai képzőművészet kortárs arcát mutassuk meg a maga természetes sokféleségében.”
Fotó: Borbély Fanni
Ez a sokféleség a kiállítótérben is érzékelhető. A néző előbb csak a formát látja, majd észreveszi mögötte a beszélgetést. A dialógust anyag és gondolat, ember és idő között. A szobrok, rajzok, installációk nem csupán művek, hanem beszélgetések lenyomatai.
„A művészek itt nemcsak dolgoznak, hanem élnek is egymás gondolataiban” – mutatott rá Ferencz. Az idei rezidens program hosszabb időt biztosított erre a mélymerülésre: a háromhetes, olykor egy hónapos munkafolyamatok során a koncepció nem csupán a fejben, hanem a térben és a testben is alakul.
Fotó: Borbély Fanni
Ott van például Baráth Fábián márványszobra, amely sosem készült el teljesen, és éppen ezzel vált befejezetté. Egy konceptuális gesztus, ami a lezáratlanságot teszi főtémává: azt a pillanatot, amikor az alkotás még gondolat, de már anyag. Tasnádi József konceptuális kísérletei, Gulyás Andrea finom, női vonalvezetései, vagy Erőss István természetművészeti reflexiói mind-mind ugyanahhoz a kérdéshez térnek vissza: hogyan lehet mérni a jelen pulzusát a művészeten keresztül?
A politikai hovatartozás, de a belső emigráció is. Lépcsők, amelyek a semmibe tartanak, foltok, amelyek mégis arcokká formálódnak. Filmkockák, amelyek egy nemzet, egy generáció, vagy talán egy közös álom szilánkjai.
Fotó: Borbély Fanni
Ferencz Zoltán kurátor szerint a konceptualitás nem távolságtartás, hanem empátia: „A konceptuális művészet sokszor hidegnek tűnik, pedig épp az ellenkezője. Az emberi gondolkodás legmelegebb pontjaira mutat. A vonal itt nem dísz, hanem határ, amit újra és újra átlépünk.”
A Szárhegy 2025 kiállítás éppen ebben az átlépésben válik fontossá. Nem akar megfelelni sem a múlt művészeti hagyományainak, sem a jelen trendjeinek, inkább kérdez: mi az, ami ma még elmondható képpel, anyaggal, vonallal? Hol kezdődik a mű, és mikor lesz belőle elmélkedés?
Fotó: Borbély Fanni
A mozi kiállítóterében, ahol a tárlat helyet kapott, minden fal más ritmust diktál. Az egyik szobor feszes, mint egy leütött akkord, a másik festmény szétfolyik. A kurátor szavai szerint ez a sokféleség tudatos döntés volt:
A látogató így nemcsak nézője, hanem részese is lesz a tábori folyamatnak. A pontok és vonalak a tekintet mozgását vezetik, a szem eszköz és résztvevő egyszerre. Ahogy egy messenger-üzenet pontjai jelzik a gondolkodás ritmusát, úgy jelzik ezek a művek a közös jelenlétet: hogy itt és most is beszélünk egymáshoz, még ha nem is szavakkal.
Fotó: Borbély Fanni
A Szárhegy 2025 nem csupán egy kiállítás, inkább egy folytatás, egy visszhang, egy újrafogalmazott hagyomány. Egy hely, ahol a konceptualitás nem elvont, hanem emberi, ahol a mesteri vonal nem a távolságtartás jele, hanem az összekapcsolódásé. A pontok itt nem lezárnak, hanem továbbvezetnek.
A kiállítás november 25-ig tekinthető meg.
Kiállító alkotók
Asztalos Zsolt, Baráth Fábián, Bartus Ferenc, Csóka Szilárd Zsolt, Domokos Orsolya, Erdélyi Gábor, Erőss István, Ferencz S. Apor, Ferencz Zoltán, Gaál József, Gálhidy Péter, Gulyás Andrea, Horváth Levente, Huszár Andrea, Ionel Mihai, Kotormán Norbert, Könyv Kata, Lantos Nóri, Livia Moldovan, Lőrinczi Inez, Makkai István, Méry Beáta, Nagy Zopán, Orosz Annabella, Siklódy Fruzsina, Szabó Ábel, Szász Sándor, Szunyog Júlia Mici, Tasnádi József, Ungvári-Zrínyi Kata, W. Horváth Tibor, Zakariás István.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Különleges koncerttel zárja az évet a 4S Street zenekar: december 27-én a fiúk hazatérnek Gyergyószentmiklósra, hogy a Basilides Tibor Sportcsarnokban tartsák meg az OTTHON című koncertjüket. A zenekar gitárosával, Fülöp Loránddal beszélgettünk.
Még pár nap, és itt a karácsony. Amikor már nincs idő tökéletesre, előkerülnek a legegyszerűbb eszközök: filc, fonal, linóleum. Kézzel készített díszek, amelyek nemcsak a fát, hanem az ünnepet is felöltöztetik.
Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
szóljon hozzá!