Antal Lóránt: vannak energiahordozóink, de nem mi döntünk az árakról

Romániának például van gázkitermelési és -tárolási kapacitása is, így ezt a rendszert a határokon belül menedzselhetik. A kereskedés viszont már egy EU-s piacon történik, így a referenciaárakat nem hagyhatják figyelmen kívül.

– Világos. Akkor viszont konkrétan, mire van ráhatása Romániának a határain belül?

– Románia jelenleg képes megtermelni a földgázszükségletének körülbelül 90 százalékát, a többit pedig importból biztosítja. A legnagyobb földgáztermelő vállalat az országban az állami tulajdonban lévő Romgaz, de az utóbbi három évben jelen volt az amerikai tulajdonú Black Sea Oil & Gas (BSOG) cég is, amelynek a Fekete-tengerben van kitermelő egysége. Utóbbi vállalat nagyjából a lakossági igények tíz százalékát biztosítja.

Tudni kell azonban, hogy az orosz–ukrán háború kitörésekor egy rövid ideig nem volt gáztárolási kötelezettség a szolgáltatók számára egyetlen európai országban sem. A szolgáltatók pedig nem jótékonysági szervezetek, így nem feltétlenül hoznak olyan döntéseket, amelyek pluszkiadásokat eredményeznek számukra. Mi viszont

Ennek ellenére volt olyan nehéz tél, amikor jelentősebb mennyiségű földgázt kellett importáljunk, aminek egy banális oka van. A Romgaz tulajdonában lévő Depogaz tárolja az előírt gázmennyiséget, ám az sajnos nem fektetett túl sok energiát az elmúlt húsz évben az újabb technológiákba. Így történhetett meg, hogy a nagy lehűlések idején nem tudta kellő gyorsasággal felhozni az eltárolt mennyiséget. Örömmel hallottam nemrég, hogy végre ez a vállalat is jelentősebb fejlesztésekbe kezdett.

Ennek azonban fontos előzménye az offshore-törvény évekig elhúzódó módosítása, amellyel

Tudni kell, hogy az orosz-ukrán háború miatt a Fekete-tenger térsége kockázatossá vált. Ez kiberbiztonsági és egyéb védelmi kihívások elé állította Romániát. Egyébként a Neptun Deep projekt során nagyjából százmilliárd köbméter földgáz kitermeléséről van szó, ami az ország tízéves fogyasztását fedi le. Az aktuális információk szerint jövő év elején fog megkezdődni a kitermelés.

Romániában jelenleg csak két kőolaj-finomító működik: egyik Ploiești mellett Brazi településen, ami a Petrom tulajdonában van, a másik pedig Năvodari-on, ami a Rompetrol vállalaté. Utóbbiban most karbantartási munkálatok miatt szünetel a munka. Románia a számára szükséges kőolajmennyiség nagyjából 20-25 százalékát tudja helyileg biztosítani, a többihez importra szorul. Ez utóbbit megteheti az északi – Norvégia, Hollandia –, valamint a közel-keleti piacokról.

Vagyis ettől függ a helyi benzin- és gázolajár. Ennek fényében már érzékelhető, hogy nagyon komoly kihívást eredményezett a térségben és az egész világon az, hogy leálltak a kőolajszállítmányok a Hormuzi-szorosban.

A Shell energetikai és petrolkémiai vállalat egyik vezetőjének volt egy nyilatkozata a napokban, miszerint hatalmas hiány lesz a kőolajipari termékek terén, ha az elkövetkező hónapokban is így haladnak a dolgok.

– Muszáj visszatérjek az üzemanyagárak befagyasztására, mert amíg beszélgetünk addig is emelkednek az árak. Miért nem történik ez meg Romániában, amikor azt látjuk, hogy Magyarország azonnal lépett?

– Én nem szoktam is nem is szeretek összehasonlítani államokat, hiszen ahány ház, annyi szokás. Azt viszont figyelembe kell venni esetünkben, hogy egy több pártból álló koalíció vezeti Romániát, amiben az RMDSZ-nek tíz százaléka van. Mi azonban nyilvánosan vállaltuk: mielőbbi lépésekre van szükség, hogy az ország gazdaságát ideig-óráig biztonságba helyezzük.

A kapcsolódó kormányhatározatokat teljes mellszélességgel támogatta az RMDSZ, hiszen úgy gondoltuk, hogy egy háborúban lévő országot segíteni kell, ha van erre lehetőségünk. Ezenkívül kőolaj-végtermékekkel is támogattuk Ukrajnát, ahonnan gabona érkezett Romániába.

Ha egy kitermelt földgázmolekulát rögtön exportálunk, akkor azon csak egyszer keresünk pénzt, de ha felhasználjuk például alumínium vagy műtrágya gyártására, akkor bizony többszörös nyereségről beszélünk. Így munkahelyeket teremthetünk, ami gazdasági jobblétet eredményez.