Múzeumi sztorik: Amikor a farkas szája nem tát

Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum

Miért kötözték össze régen a háztartásban lévő ollók éleit spárgával? Milyen hiedelem társult hozzá? A Csíki Székely Múzeum e havi kiemelt tárgya erre nyújt magyarázatot.

Péter Beáta

2025. december 20., 14:422025. december 20., 14:42

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az óév búcsúztatásához és az új év köszöntéséhez számos népi szokás, hagyomány, hiedelem és babona kötődik, melyek célja, hogy biztosítsák a következő esztendőre az emberek egészségét, szerencséjét, a bő termést, az állatállomány szaporaságát. Ezek közé tartozik az ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, a hagymakalendárium – a következő év időjárásának jóslata – vagy az étkezéssel kapcsolatos hiedelmek. Ilyen például az, hogy az év utolsó napján tilos a (szerencsét visszafelé) kapirgáló szárnyasok fogyasztása, és inkább lencsét, kölest és halat (az érmeszerű pikkelyek miatt) célszerű fogyasztani, mivel ezek anyagi bőséget hoznak az új évben – magyarázta Málnási Levente néprajzkutató, muzeológus.

Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum

A Csíki Székely Múzeumban a decemberi hónap tárgya egy összekötözött juhnyíró olló a néprajzi gyűjteményéből, és azon csíki hiedelemcsomagból választották ki, amely az állatállomány megőrzésével kapcsolatos, hisz

az állattartás, és azon belül a juhtartás, a csíki székely egyik legfontosabb megélhetési lehetősége volt.

Például, annak érdekében, hogy a juhok ősszel majd szerencsésen hazatérjenek a legelőről, tavasszal láncon átléptetve hajtották ki a téli szálláshelyükről. Ugyanakkor, Szent György napján füstölést gyakoroltak, hogy a juhokat a nyári legeltetés idején ne érje betegség vagy vadállat támadása.

Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum

Ugyanilyen hiedelmen alapuló régi babonás szokás volt az, hogy Ádám és Éva napján, azaz december 24-én, a karácsony böjtjén, a háztájon és háztartásban lévő mindegyik ollónak a két élét spárgával szorosan összekötötték és csak újév első napján oldották ki. Ezalatt az idő alatt mindent csak késsel vagy bicskával vágtak. Úgy tartották, hogy eképpen a „farkas szája nem tát”, „nem tudja megfogni a bárányt” és a legelőn tartózkodó juhok a következő évben nem fognak farkas áldozatául esni.