November: nehéz megmondani, főként megjósolni, hogy inkább őszutó vagy télelő, de az is lehet, mindkettő egyszerre. Egyaránt képes napfényes arcát mutatni és jeges hóval meglepni – többek között ez derül ki a régi krónikákat lapozgatva.
Milyen lehetett a huszártoborzás Kossuth idejében? Hogyan mutathatott több száz délceg huszár a nyeregben, akik a haza védelmében indultak harcba lóháton? Ezt hivatott felidézni az a csaknem két évtizedes hagyományra visszatekintő huszárhadjárat.
Noha úgy tűnt, hogy szakadó esőben zajlik majd a szentegyházi Őszi Hadjárat idei kiadása, a résztvevőkhöz kegyes volt az időjárás a délelőtti és déli órákban, és végül az ég csatornái csak a tábori ebédet követően nyíltak meg.
Az aradi vértanúkra emlékeztek péntek délután Szentegyházán a hagyományőrző Őszi Hadjárat részeként. A megemlékezésen Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára is beszédet mondott.
A legkiszámíthatatlanabb hónapnak ugyan áprilist tartják, de az október is sokféle arcát képes mutatni, bármikor okozhat kellemes és kellemetlen meglepetést, és azt meg is tette az elmúlt századok folyamán – derül ki a régi krónikákból.
A csíkszeredai Szabadság téren gyülekeztek és táncoltak a szombati Ezer Székely Leány Napja népviseletbe öltözött résztvevői, majd kivonultak a csíksomlyói hegynyeregbe, ahol késő délutánig folytatódott a székelység hagyományőrző ünnepe.
Véget ért az idei Ezer Székely Leány Napja találkozó. Az esemény záróakkordjaként átadták az esketőszékeket annak a községnek, amely jövőre házigazdája lehet a rendezvénynek.
Szép számban vonultak ki a csíksomlyói nyeregbe az Ezer Székely Leány Napja népviseletbe öltözött résztvevői, az egészen kicsiktől a szépkorúakig minden korosztály képviselteti magát az eseményen.
Székelyruhában gyűlt össze szép számban szombaton reggel az ezer székely leány és legény, a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott.
Közeleg az Ezer Székely Leány Napja, a hagyományok szerint ezt megelőzi egy nappal a Székely Népviselet Napja. Ami igazán jó hír: az időjárás-előrejelzés szerint szombaton napsütésre számíthat ezer székely leány, és nem csak ők.
Mával véget ér a farsang időszaka, és a katolikusok számára kezdetét veszi a nagyszombat délig tartó, negyvennapos böjt. Addig ugyan egészen pontosan 46 nap van hátra, de az egyház szerencsére nem számolja a vasárnapokat a böjtös napok közé.
Fiatalok, rendkívül tehetségesek, egyedi hangzásviláguk pedig könnyen azonosíthatóvá, felismerhetővé teszi a zenéjüket – a NÉKED próbatermében jártunk, ahol az együttes tagjai a kezdetekről, nyári bulikról, további tervekről beszéltek portálunknak.
A vízkereszttel kezdődő farsangi időszak ugyan farsangvasárnappal (idén február 11-én), de még inkább húshagyókeddel ér véget, Kézdivásárhelyen úgy látták értelmét a télbúcsúztatásnak, amíg még van némi hó.
Ma a kereszténység szerte a világon Jézus születése napját ünnepli. Rövid bepillantást engedünk a naphoz köthető – Székelyföldön többnyire kiveszett, részben élő – népszokások, hagyományok gazdag tárházába.
Ádám és Éva napját, azaz karácsony vigíliáját Székelyföld-szerte, a református vidékeken is karácsony szombatjának nevezik, még akkor is, ha – mint például idén – vasárnapra esik. Ezen az estén hozza az aranyos csitkó, újabban az angyal a karácsonyfát.
Noha az advent böjti időszaknak számít a római katolikusok körében, a disznót azért csak le kell vágni karácsonyig, mert csülök nélkül sem az ünnep, sem a töltött káposzta nem az igazi. A régiek erre Tamás napját találták a legalkalmasabbnak.
„Ha valaki András napján kenyeret pirít, s a bal csizmája kapcájába teszi, s egész nap nem eszik semmit, ha éjjel a feje alá teszi, meglátja álmában, ki veszi el őt feleségül” – okít az Erdély című lap több mint százhúsz évvel ezelőtti száma.
A kortársai közül mind műveltségével, mind szépségével kitűnő egyiptomi királylány Krisztus jegyesének tartotta magát, az őt bálványimádásra felszólító Maxentius császár előtt keresztet vetett, hitéért mártírhalált szenvedett.
A Kárpát-medence eddig több mint ötven szentet és boldogot adott a világnak, illetve a katolikus egyháznak. Szent Márton is Pannóniában látta meg a napvilágot Kr. u. 316-ban vagy 317-ben. Tisztelete a székelység körében is kimutatható.