/ Hagyomány

Ádám és Éva napját, azaz karácsony vigíliáját Székelyföld-szerte, a református vidékeken is karácsony szombatjának nevezik, még akkor is, ha – mint például idén – vasárnapra esik. Ezen az estén hozza az aranyos csitkó, újabban az angyal a karácsonyfát.

Noha az advent böjti időszaknak számít a római katolikusok körében, a disznót azért csak le kell vágni karácsonyig, mert csülök nélkül sem az ünnep, sem a töltött káposzta nem az igazi. A régiek erre Tamás napját találták a legalkalmasabbnak.

„Ha valaki András napján kenyeret pirít, s a bal csizmája kapcájába teszi, s egész nap nem eszik semmit, ha éjjel a feje alá teszi, meglátja álmában, ki veszi el őt feleségül” – okít az Erdély című lap több mint százhúsz évvel ezelőtti száma.

A kortársai közül mind műveltségével, mind szépségével kitűnő egyiptomi királylány Krisztus jegyesének tartotta magát, az őt bálványimádásra felszólító Maxentius császár előtt keresztet vetett, hitéért mártírhalált szenvedett.

A Kárpát-medence eddig több mint ötven szentet és boldogot adott a világnak, illetve a katolikus egyháznak. Szent Márton is Pannóniában látta meg a napvilágot Kr. u. 316-ban vagy 317-ben. Tisztelete a székelység körében is kimutatható.

Az adventi böjtöt megelőző utolsó ünnephez, Szent Márton napjához számos népszokás kötődik, amelyeknek egy részét mai napig tartjuk.

Noha a csillagászati ősz első napja szeptember 23-ra esik az északi féltekén, meteorológiai értelemben tegnappal könyörtelenül véget ért a nyár. Szeptembert Egyed napja vezeti be, amire érdemes odafigyelni.