November a vízimalmokat is képes jégbilincsbe szorítani

Többek között 1634-ben, amikor „nagy hó esett, és utána elviselhetetlen hideg volt, amilyen csak januárban és februárban szokott lenni.” De ugyanígy 1695 is hideggel, havazásokkal, hófúvásokkal szerepel egyes naplóbejegyzésekben, 1742-ben ez ráadásul rímbe szedve:

Ötödik novembris erőssen havaza,

Szeben táján mégis nagy mennydörgő vala…

Amikor az utak a hótól nem látszottak

1789-ben november végén köszöntött be a szerfelett hideg idő. „A hó mindenfelé igen nagy. Oláhország felé igen nehéz a közlekedés, szekerekkel lehetetlen. A Vöröstoronyi-szoroson túl 30 hadiszekér akadt el a hóban, az emberek beásták magukat a földbe, s jó időn át kenyéren és vízen éltek” – így a krónikás.

Mifelénk egész hónapban csak 3–4 nap borították felhők az eget, miközben az ország legnagyobb részén 10–15 teljesen napfénymentes napot jegyeztek. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének hónapját is inkább hideg idő jellemezte, többször havazott.

Folyóárasztó üstökös

A túl korai havazás, fagy mellett olykor egyéb csapások is sanyargatták az embereket, leginkább áradások. 1569. november 6-án Erdélyben

Sajnos, nem tudtam kideríteni, hogy ez mi lehetett, mint ahogy az 1878 novemberében Sepsiszentgyörgyön észlelt „északi fény” forrása is rejtély maradt előttem. 1636-ban „...ebben a hónapban általában Erdélyben és Magyarországon nagy árvizek és vízáradások voltak, a vizek mellett fekvő épületekben, valamint az állatokban nagy károkat tettek.” 1699-ben is „a vizek annyira megáradtak az egész országban, hogy emberemlékezet óta ilyen nagy áradások még nem voltak.”

Ezenkívül egész Erdélyben marhavész pusztított”, akárcsak 1849 novemberében, amikor „a marhavész járvány sok helyen még mindig oly erős, hogy egyes megyékben a marhákat letaglózzák, s az állatokat tilos az utakon hajtani.”

Sáskák, pestis, egerek

És akkor még nem esett szó a sáskákról, amelyek irtóztató tömege 1731-ben „3 vagy 4 mértföldnyire sok helyen a földet bé boritotta”, 1780-ben pedig igen „elszaporodván az Orbaiszékben… Sok esztendőktől fogva nem történt az, amit most látunk, hogy a bővgabona termő Háromszékről sűrűen mennek szekerek búzáért és tengeriért a Maros és Kis-Küküllő mellyékére.” A sáskák 1784-ben is „roppant nagy mennyiségben ellepték Erdélyt”, míg 1798-ben „csak keveseknek sikerült az őszi vetés, sokaknak az elvetett magot az egerek és madarak pusztitották.”

No és a pestisről se feledkezzünk meg! Ez például 1742-ben „annyira dühöngött, hogy Kolozsvár városával együtt mintegy 130 községet fertőzött már meg, mivel pedig azok,

ha pedig egy ház megfertőződött, annak lakói csaknem egy szálig kipusztultak: ezért az országgyülést, amelynek munkáját november 15-én kellett volna folytatnia, egészségesebb, alkalmasabb időre kellett halasztani.” 1812-ben is novemberben jelentkezett a fekete halál: „valószínűleg a Felsőtömösön a vesztegzár épületén dolgozott kőmüves hozta be; ő is, de még 16 ember halt meg eddig” – jegyezte fel a korabeli naplóíró.

A hónap időjárása

Romániában a hónap legmagasabb hőmérsékletét, 30,5 °C-ot 1926. november 1-jén mérték a Duna-parti Călărași városban. A legalacsonyabb havi hőmérséklet is majdnem ennyi, csak ellenkező előjellel: –30,8 °C-ot rögzítettek 1957. november 30-án az Omu-csúcson.

1937. november 6-án a Duna-parti Szörénytornyán (Drobeta Turnu Severin) 24 óra alatt 146,8 liternyi csapadék hullott négyzetméterenként – ezt a rekord azóta is tartja magát. Csapadékból 1966-ban 93,7 literes, 2004-ben 80,3 literes, 1985-ben 72,8 literes átlagot mértek négyzetméterenként. Legszárazabb novemberek: 2011-ben 1 literes átlag, 1986-ban 5,1 liter, 1994-ben 16,3 liter négyzetméterenként.

Nem eszi meg a kutya a telet

Mivel túlélés szempontjából egyáltalán nem volt mindegy, milyen tél vár rájuk, eleink minden jelből, jelenségből igyekeztek kipuhatolni a bekövetkezendő időjárást.

Ha túl száraz és enyhe volt, rendkívül hideg télre számítottak, de ezt egyébként már a mindenszentek-napi száraz idő is elővetítette. Ha aznap eső esik, lágy telet várhatunk, viszont ha lehavaz, akkor állítólag nem olvad el márciusig.

Márton napján a levágott és megevésre előkészített lúd mellcsontja árulja el, mire számíthatunk: amennyiben véres, nagy hideg lesz a télen, ha fehér, úgy sok hóban lesz részünk, ha fekete, esős ősz és rossz tél következik. Ha nem akarunk ludat vágni (bár jó lenne, hogy ne éhezzünk egész évben!), elég megfigyelni, jégen áll-e, mert ha igen, akkor karácsonykor minden bizonnyal sárban botorkál. A nap időjárásából azonban lúd nélkül is lehet jósolni:

Jónás napjával (nov. 12.) kapcsolatos rigmus: borús idő – enyhe tél, fényes idő – kemény tél. Aztán amilyen az idő Erzsébetkor (nov. 19.), olyan lesz decemberben is, és amilyen Katalin napja (nov. 25.), olyan január esedékes; a következő nap a februári időjárásról árulkodik. Katalinra még azt is mondják, ha locsog, karácsony kopog – de ez fordítva is igaz, akárcsak András (nov. 30.) esetében. Ez utóbbi éjszakájának fényes hajnalcsillaga nagyon kemény telet ígér, ha nem látjuk a ködtől, az vastag hótakarót jövendöl, napjának szeles, zimankós időjárása ugyancsak hosszan tartó télre figyelmeztet.