Az olcsó tucatáru kiszorította a helyi gyapjúból készült termékeket

Lassan vége a legeltetési idénynek – amely kinyúlt az enyhe időjárásnak köszönhetően – és elkezdték hazahajtani a juhokat. A gazdák általában évente egyszer, vannak, akik kétszer nyíratják meg az állatokat, a gyapjúval azonban már nem tudnak mit kezdeni.

Romfeld Zsolt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője egy korábbi interjúban ugyanis arról beszélt, hogy

Ugyanez a helyzet a rostlennel, amelyet régen termesztettek, de ma már nem vállalják, mert nem éri meg feldolgozni. Jelenleg a feldolgozása és késztermékké való előállítása, ingek, jó minőségű szövetek előállítása gazdaságilag nem jövedelmező, hiszen gépesített termelési, feldolgozási és előállítási technológiát igényel.

Csiki Endre székelyudvarhelyi juhos gazda szintén megerősítette, hogy a gyapjút a kevés állattal rendelkező gazdák sajnos el kell dobják. Mint magyarázta,

A juhokat egyébként általában egyszer nyírják meg, egy állatról pedig 3-3,5 kilogramm gyapjút nyírnak le.

Fibula László csíkdánfalvi gazda több mint száz juhot tart. A Székelyhon megkeresésére elmondta, hogy

Ő maga elraktározza, ugyanis úgy tudja, hogy készülőben van egy gyár Szeben környékén, amely a gyapjút feldolgozná. Úgy emlékszik, hogy valamikor a 2000-es években még a gyapjút lehetett értékesíteni 15-20 baniért kilogrammonként, aztán annyira lecsökkent az értéke, hogy jelenleg a gazdáknak inkább költséget jelent, mint jövedelmet.

A rendszerváltás után ezek a gyárak leálltak. „Azóta alakult ki ez az áldatlan állapot, hogy nincs ahová leadni a gyapjút” – jegyezte meg. Néhol működik egy-egy kisebb manufaktúra ugyan, de többségében eldobják a drága nyersanyagot. Ugyanez a helyzet a rostlennel is, a lenfeldolgozók is megszűntek, például Kovászna megyében Rétyen működött egy nagy feldolgozó, ott készítették a lenszálat, de ma már nem is nagyon termesztenek lent.

A manufaktúrák is kihívásokkal néznek szembe

Mózes Annamária, a csíkkarcfalvi gyapjúfeldolgozó manufaktúra vezetője a Székelyhon megkeresésére azokról a kihívásokról beszélt, amelyekkel az elmúlt 10-15 évben szembesültek családi vállalkozásként.

Ez ma már nagyon megváltozott, a padlásokról a szövőszékek, a fonókerekek az enyészetté váltak, ma már megrendeljük a ruhaneműket egy webáruházból, vagy megvásároljuk az üzletből.

„Tehát most az van, hogy értékét vesztette a gyapjú. Holott

Aztán a szövést is vállalták és többféle terméket állítottak elő. Végül a változásokra reagálva a manufaktúra visszaszorította a gyapjúfeldolgozást – havonta már csak 500 kilogrammot dolgoznak fel –, és bővítette termékeit, például népviseleteket és terítéket készítenek. Értik az idők szavát, de előre tekintenek.