2026. április 03., 16:182026. április 03., 16:21
2026. április 03., 16:212026. április 03., 16:21
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Miért nem tett el hordóban? Miért kell mindig a készre várni, miért várja a sült galambot (mondjuk, a savanyú káposztát)? Vidékünkön egy rendes háziasszony maga savanyít káposztát (noha nem tudni, hogy milyen nemű a kérdező…). Ilyenkor kell elindulni? Miért hagyta utolsó percre? Más konyhájában már javában rotyog a töltött káposzta! – ilyen és ezekhez hasonló kommentek záporoztak rendületlenül.
Egy hölgy jelezte, hogy ő ugyan nem tudja, hogy hol lehet kapni, de azt bizton állítja, hogy egy kutatás szerint a fermentált élelmiszerek csökkentik a szociális fóbia tüneteit. És mivel a bejegyzés írója a névtelenséget választotta, valószínű, hogy szorong és alacsony az önértékelése. Úgyhogy mindenképp ajánlja, hogy fogyasszon minél több savanyú káposztát. „Bizonyára vitaminhiánya van, a vérszegény bejegyzés is ezt hivatott aláhúzni” – írta K. Magdolna és Lajos nevű hozzászóló. És ajánlotta, hogy savanyú káposzta helyett inkább a sokak számára bevált, bizonyos termékcsaládban megtalálható C-vitamint szedje. Igaz, hogy nem olcsó, de hatásos, keresse bizalommal, ő maga is forgalmaz ilyent. Melléje pedig van egy olyan étrend-kiegészítő, amely, ha kell fogyaszt, ha kell, hizlal, sőt, mosogatni és fogat mosni is lehet vele. Volt, aki azt ajánlotta, hogy előbb a lelki életét hozza egyensúlyba, és ezt a legjobb módon úgy teheti meg, hogy „háncs meg egy cik foghatymát Ted a parnad allá samikor fekelsz mongyad hogy pűpű szerencse!” Mindenképp hatásos. „Babaagy elado” – próbálkozott gyermeke kinőtt ágyán továbbadni egy anyuka, ha már ilyen népes társaság gyűlt össze a bejegyzés alatt.
Néhányan azon kezdtek vitatkozni, hogy a szárhegyi, a szépvízi, a csicsói vagy a háromszéki káposzta a legjobb eltevésre, melyiknek vékonyabb a levele, finomabb az íze, melyik érik be hamarabb – a lényeg ugyanaz volt: a miénk a legjobb, a többi nem ér semmit!
Mások afelől érdeklődtek szegény Név nélküli tagtól, hogy ha még a nevét sem meri felvállalni, akkor hogyan akar savanyú káposztát találni, egyáltalán enni? „Hát olyan nehéz felvállalni ezt?” – kérdezte a szintén Név nélküli tag (2425).
Aztán olyanok is voltak, akik maguk is érdeklődtek valamiről, és így betüremkedtek kérdésükkel a bejegyzés alá. „Szép jó estét valaki tugy hónap lesz bolha piasz”. Vagy hogy a Femina alatti turkáló hová költözött? S hogy mikor nyitják meg a nagy bevásárlóközpontot? De oda pénz is kell – jutott eszébe valakinek, s rögtön érdeklődött is, hogy vajon a „gyerekpénszt” mikor utalják: „Jo Napot kivánok, valaki Tugya é hogy Ma lessz sejej segej sergej”. Jött is a kérdés-válasz: „Mejik megye?” S hogy valaki a „magyar pénzt” kapta-e már meg, de azt nem is úgy hívják, illene tudni – javította ki egy következő hozzászóló az előzőt, mert az a „szülőföldem magyarul” pénz. „Érdekel” – nyomatékosította csak úgy a Betti Bettici nevű kommentelő.
De mivel aznap épp nem utaltak semmit – meg egyébként is –, rögtön előkerült, hogy ki is a hibás ezért: a politikusok, a hazug média, a tanárok, az orvosok, az ügyvédek, azok, akik nem ügyvédek, az eladók, a vásárlók, a házmesterek, a hoppmesterek, a drótostótok, a húsevők, a vegánok, a beoltottak, a beoltatlanok, a hiszékenyek, a hívők, a hitetlenek, a focisták, a hokisták, a lobbisták, a trapisták, a művészek, az amatőrök, a szurkolók, az ellenszurkolók, a politikusok (többször is), a helyi sajtó, mert nem ír róla, a nemzetközi sajtó, mert ír róla, de hibás a rendszer és az egész világ, és főleg hibások a sajtkészítők, mert mernek boldogok lenni.
Végtére is, nem derült ki, hogy hol lehet savanyú káposztát kapni, pedig most már engem is érdekel. Ha netán tudják, kérem, írják meg kommentben.
Tíz évvel Kertész Imre halála után a Sorstalanság nem csupán emlékként áll előttünk. Nem veszít erejéből. Újraolvasva kevésbé történet, inkább gondolkodási forma, amely az elbeszélés és megértés határait vizsgálja.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
Mit jelent ma a haza, az anyanyelv vagy a teremtés rendje? Egy könyvbemutatóhoz kapcsolódó beszélgetésen nemcsak fogalmakat értelmeztek újra, hanem azt is, hogyan lehet túlélni – szellemileg és emberileg – a 21. század zajában.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
Hét év után új kötettel jelentkezett a kézdivásárhelyi Borcsa Imola. A Majd megérted cím alatt egybefűzött, egymással szoros tartalmi kapcsolatban álló novellákból egy székelyföldi kisvárosi család története bontakozik ki.