Klasszikusok Szárhegyen

Gaál András: A legnagyobb művész a természet, s mivel lemásolni nem lehet,
vissza kell jöjjünk hozzá, hogy valamit is el tudjunk „lopni\" belőle

A szárhegyi művésztelepen jelenleg alkotó képzőművészek közül sokan nem csak a páratlan szépségű táj októberi arcának „lemásolásáért” vesznek részt az immár ötödik alkalommal szervezett Klasszikusok Nemzetközi Alkotótáborában; többségüket az egyforma gondolkodás, a hasonló látásmód, az évtizedekkel ezelőtt ezen a helyen kötött barátságok időközben szorosra fonódott kötelékei vonzza vissza. A jelent valamikor ezek az emberek álmodták meg, és közös szándékkal, tettekkel 1974-ben megalapították a Szárhegyi Művésztelepet, amelynek jogutódja a jelenlegi Kulturális és Művészeti Központ.

Jövőt a barátság pilléreire

„Alig tudok már olyan embert összeszedni, akik még nem annyira öregek, hogy el tudjanak jönni. Az a baj, hogy több mint ötven művész meghalt már azok közül, akik kezdetekben velünk együtt itt voltak” – mondja Gaál András festőművész, a Klasszikusok Nemzetközi Alkotótáborának egyik vezetője.

Márton Árpád: Telik az idő, de általában megmaradtunk a valóság közelségében

Márton Árpád festőművész, aki Gaál Andrással közösen vállalta a táborvezető feladatkör betöltését, arról számolt be, hogy a klasszikusok alkotótáborát új meghívottakkal is bővítették. Ahogyan fogalmazott: új lájbit és új kabátot az ő generációja már nem tud venni, a táborokba viszont velük hasonló látásmódú művésztársakat hívnak el, hogy a jövőben is hasonló szellemben, a barátság pillérein folytatódhasson az évtizedekkel ezelőtt megálmodott jövő.

Az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke úgy véli,
a szárhegyi művésztelep nemzeti kincset őriz

A megvalósítható álmok szövésében újabb partnerre leltek azok, akiket egyáltalán nem hagy hidegen a művésztelep sorsa. Szakács Imre festőművész, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke – bár először tartózkodik Szárhegyen –, állítja, mindent meg fog tenni azért, hogy az itteni művésztelep az őt megillető nemzetközi vérkeringésbe jusson el.

„Tisztában vagyok azzal, hogy Szárhegy egy olyan keresztmetszetét hagyja az erdélyi művészetnek, mely páratlan. Itt egy nemzeti kincsről van szó” – jelenti ki Szakács Imre, hozzátéve, hogy bár nagyon szigorú kritériumokat kell teljesíteni az európai művésztelepek tagfelvételéhez, a táborozó művészekkel folytatott közös gondolkodás nyomán születtek ehhez az úthoz vezető ötletek.