Emlékeim fiókjai – ezzel a címmel jelent meg 85. születésnapjára Márton Árpád festőművész önéletrajzi kötete, amely egy korszak lenyomata is, emberi hangon, a művész saját mesélőstílusában. A kötetet október 7-én mutatták be Csíkszeredában.
2025. október 08., 10:382025. október 08., 10:38
2025. október 08., 10:412025. október 08., 10:41
Fotó: Borbély Fanni
Emlékeim fiókjai – ezzel a címmel jelent meg 85. születésnapjára Márton Árpád festőművész önéletrajzi kötete, amely egy korszak lenyomata is, emberi hangon, a művész saját mesélőstílusában. A kötetet október 7-én mutatták be Csíkszeredában.
2025. október 08., 10:382025. október 08., 10:38
2025. október 08., 10:412025. október 08., 10:41
Zuhogott az eső, de a Csíki Mozi előtt hosszú sor kanyargott. A város egyik legnagyobb terme, a 320 férőhelyes mozi nézőtere zsúfolásig megtelt – még pótszékeket is be kellett hozni. Ritka az ilyen este, amikor ennyi ember gyűl össze, és nem egy koncertre, hanem egy könyvbemutatóra. De ez a bemutató nem akármilyen könyvnek szólt: egy életmű írott fejezetét tartották kezükben mindazok, akik megvették az Emlékeim fiókjait.
A fotókkal és művekkel illusztrált könyvben a festőművész színes, életszagú történeteken keresztül tekint vissza gyergyóalfalusi gyerekkorára, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum, majd a kolozsvári főiskola éveire, a csíkszeredai pályakezdésre és a Szárhegyi Barátság Művésztábor alapítására.
Fotó: Borbély Fanni
Az est elején elhangzott köszöntőkben a város és a közösség háláját is megfogalmazták. „Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ma este együtt köszönthetjük a székelyföldi és erdélyi magyar képzőművészet egyik kiemelkedő alakját” – hangzott el a megnyitón. Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere személyes hangon szólt a közönséghez és az ünnepelthez: „Kedves Árpi bácsi! Márton Árpád neve Csíkszeredában több mint egy név. Otthonosság, jelenlét, biztonságérzet. Mindannyian találkozunk vele – nemcsak a város utcáin, hanem a képein, a tanításain keresztül is. A város kulturális életének oszlopa vagy, aki nemcsak szépséget teremt, hanem gondolkodásra és közösségben való jelenlétre tanít.” A polgármester kiemelte:
A bemutatón Nagy Miklós újságíró, művészeti író beszélgetett a könyv alkotóival és természetesen magával Márton Árpáddal. Ő volt az, aki már kéziratban olvasta a kötetet, és úgy fogalmazott: „Ez egy nagyon személyes könyv. Egy önvallomás, amely ugyanakkor kordokumentum is – egy egész korszak lenyomata. Márton Árpád történetei nemcsak egy művész életét rajzolják meg, hanem mindannyiunk közös emlékezetét is.”
Nagy Miklós Kund, Márton Árpád és Kelemen Zsófia
Fotó: Borbély Fanni
A borítón egy fiatal, dacos arcú fiatalember önarcképe látható – a kolozsvári főiskolás Márton Árpád tekintete. „Mintha előre nézne a jövőbe, megsejtve, mi lesz hatvan év múlva” – mondta Nagy Miklós Kund. „A dacos, mindenre kész fiatalember képe ma is felismerhető benne – 85 évesen is ugyanazzal a hittel és lendülettel áll a világ elé. Ma is ilyen fiatal. Ma is ilyen dacos.”
Kelemen Zsófia, a történetek lejegyzője elmesélte, hogyan született a kötet ötlete: „Egy családi ebédnél kezdődött, ahol Árpi bácsi mesélt. Jöttek a történetek, és egyszer csak azt éreztem: ezeket nem szabad veszni hagyni.” Nem interjúkötet született, hanem egy sodró, mesélő próza, amelyben a festő saját hangja maradt meg. „Nem volt kronológiai sorrend, csak a beszélgetések ritmusa, a történetek sodra. Olyan volt, mintha együtt barangolnánk végig egy élet fiókjai között.”
Nagy Miklós Kund, Márton Árpád, Kelemen Zsófia és Székedi Ferenc
Fotó: Borbély Fanni
Zsófia számára a legnagyobb tanulság az volt, hogy „amíg az ember eljut odáig, ami a szíve vágya, sok mélységet és magasságot meg kell élni. De ha tartása van, a végén ott ülhet 320 ember előtt, köztiszteletben, szeretetben. Érdemes küzdeni.”
Székedi Ferenc szerkesztő számára is különleges munka volt ez a kötet. „Amikor először olvastam a kéziratot, láttam, hogy ez egy igazi könyv. Csak le kell róla faragni, mint egy szoborról, hogy előtűnjön a forma. Az emlékezés ugyanis mindig ugrál – egyik történetből a másikba csúszik át. Nekünk az volt a feladatunk, hogy mindezt felfűzzük egy időrendre, hogy az olvasó is követni tudja” – fogalmazott.
Székedi Ferenc
Fotó: Borbély Fanni
A szerkesztés hónapokon át tartott, sok apró pontosítással, névhelyesbítéssel, sorrendezéssel. „Ez a könyv több mint egy visszaemlékezés. Egy utazás az időben. Miközben dolgoztam rajta, újra találkoztam olyan emberekkel, akik már nincsenek köztünk. Szinte éreztem, hogy újra beszélgetünk. Megható, emberpróbáló feladat volt.”
Amikor végül megszólalt az ünnepelt, maga is meghatottan beszélt. „Nem hiszem, hogy ezt érdemlem. De nagyon köszönöm. Ez a könyv számomra csodálatos dolog. Visszavisz egész kisgyerekkoromig, a bölcsőig – mert arra is emlékszem. A Jóisten megadta nekem az emlékezés ajándékát, és talán azt is, hogy szeretek mesélni.”
Fotó: Borbély Fanni
Gyermekkorából hozta magával a történetmesélés örömét – a kemence melletti esték, a fonók és a háborús anekdoták világát.
Zárásként elárulta az ünnepelt: sokan már évtizedekkel korábban biztatták, hogy írja le ezeket az emlékeket, de most jött el az ideje. „Zsófi volt az, aki újra elővette a történeteket, és elkezdte gyűjteni, rögzíteni. Így született meg ez a könyv – az életem fiókjai közül egy sem hiányzik már.”
Zsúfolásig megtelt a Csíki Mozi terme
Fotó: Borbély Fanni
Az Emlékeim fiókjai nem csupán egy művész memoárja, hanem egy közösség története is. A gyergyóalfalusi gyökerektől a marosvásárhelyi és kolozsvári diákéveken át a csíkszeredai tanításig, a művésztáborokig, az alkotásokig és tanítványokig – minden fejezetből az derül ki, hogy Márton Árpád életműve a Székelyföld, Csíkszereda és az emberi kitartás színekben és történetekben megfogalmazott krónikája. Ahogy az est egyik felszólalója, D. Balázs Ildikó mondta, „ez a könyv nemcsak az emlékezetet őrzi, hanem azt is, hogy mit jelent embernek lenni – alázattal, derűvel, hittel, közösségben.” És valóban: a 85 éves Márton Árpád történeteiben ott van mindaz, amitől egy város otthonos, amitől egy ember példamutató, és amitől egy művészet pedig örök.
Nagy Miklós Kund
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
A Piros. Produkció újra bebizonyítja: értéket teremteni és értékelni közösségi élmény. Október 8-án a Haberstumpf-villában mutatják be az ÉRTÉKelünk 4.0 összművészeti előadást, ahol képzőművészet, irodalom, zene és színház találkozik.
Az aradi vértanúk nem csak tizenhárom név – mind külön egyéniség volt, saját sorssal, politikai nézetekkel. Hermann Róbert történész szerint a kutatások ma már feltárják a csoport mögött rejlő arcokat, személyes sorsokat és az új részleteket is.
Márton Árpád festőművész október 6-án tölti 85. életévét. A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgya tehát nem véletlenül egy festészeti alkotás.
Elekes Gyula Quo vadis? című kiállítása a tűzzománc technikáit ötvözve vall az emberi lét kérdéseiről. A csíkszeredai tárlat egyszerre személyes és egyetemes, földi és transzcendens: a művész zománcba égetett létkeresése mindenkit megszólít.
Október 1-jén ünnepeljük a zene világnapját. Ez a nap a dallamok erejét hirdeti: képes összekötni embereket, áthidalni időt és teret, gyógyítani, felemelni, és mindenki számára elérhetővé tenni a lélek nyelvét.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Székelyföld egyik legkülönlegesebb természeti kincse a borvíz, amely gyógyhatásai miatt is évszázadok óta része a mindennapoknak.
Cápákkal való merülés, víz alatti építészet, tanítás és szórakoztatás – ez mind-mind belefér Szabó Kolos munkájába. A profi búvár szerint minden merülés tartogathat meglepetéseket, ezért fontos, hogy az ember szigorúan betartsa a szabályokat.
A magyar dráma napjához (szeptember 21.) kötődően tartják meg évek óta a dráMA kortárs színházi találkozót Székelyudarhelyen. Az idei mottó – Összefüggő sorsvonalak – nemcsak az előadásokra volt érvényes, hanem az évről évre ide visszatérőkre is.
szóljon hozzá!