Emlékeim fiókjai – ezzel a címmel jelent meg 85. születésnapjára Márton Árpád festőművész önéletrajzi kötete, amely egy korszak lenyomata is, emberi hangon, a művész saját mesélőstílusában. A kötetet október 7-én mutatták be Csíkszeredában.
2025. október 08., 10:382025. október 08., 10:38
2025. október 08., 10:412025. október 08., 10:41
Fotó: Borbély Fanni
Emlékeim fiókjai – ezzel a címmel jelent meg 85. születésnapjára Márton Árpád festőművész önéletrajzi kötete, amely egy korszak lenyomata is, emberi hangon, a művész saját mesélőstílusában. A kötetet október 7-én mutatták be Csíkszeredában.
2025. október 08., 10:382025. október 08., 10:38
2025. október 08., 10:412025. október 08., 10:41
Zuhogott az eső, de a Csíki Mozi előtt hosszú sor kanyargott. A város egyik legnagyobb terme, a 320 férőhelyes mozi nézőtere zsúfolásig megtelt – még pótszékeket is be kellett hozni. Ritka az ilyen este, amikor ennyi ember gyűl össze, és nem egy koncertre, hanem egy könyvbemutatóra. De ez a bemutató nem akármilyen könyvnek szólt: egy életmű írott fejezetét tartották kezükben mindazok, akik megvették az Emlékeim fiókjait.
A fotókkal és művekkel illusztrált könyvben a festőművész színes, életszagú történeteken keresztül tekint vissza gyergyóalfalusi gyerekkorára, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum, majd a kolozsvári főiskola éveire, a csíkszeredai pályakezdésre és a Szárhegyi Barátság Művésztábor alapítására.
Fotó: Borbély Fanni
Az est elején elhangzott köszöntőkben a város és a közösség háláját is megfogalmazták. „Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy ma este együtt köszönthetjük a székelyföldi és erdélyi magyar képzőművészet egyik kiemelkedő alakját” – hangzott el a megnyitón. Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere személyes hangon szólt a közönséghez és az ünnepelthez: „Kedves Árpi bácsi! Márton Árpád neve Csíkszeredában több mint egy név. Otthonosság, jelenlét, biztonságérzet. Mindannyian találkozunk vele – nemcsak a város utcáin, hanem a képein, a tanításain keresztül is. A város kulturális életének oszlopa vagy, aki nemcsak szépséget teremt, hanem gondolkodásra és közösségben való jelenlétre tanít.” A polgármester kiemelte:
A bemutatón Nagy Miklós újságíró, művészeti író beszélgetett a könyv alkotóival és természetesen magával Márton Árpáddal. Ő volt az, aki már kéziratban olvasta a kötetet, és úgy fogalmazott: „Ez egy nagyon személyes könyv. Egy önvallomás, amely ugyanakkor kordokumentum is – egy egész korszak lenyomata. Márton Árpád történetei nemcsak egy művész életét rajzolják meg, hanem mindannyiunk közös emlékezetét is.”
Nagy Miklós Kund, Márton Árpád és Kelemen Zsófia
Fotó: Borbély Fanni
A borítón egy fiatal, dacos arcú fiatalember önarcképe látható – a kolozsvári főiskolás Márton Árpád tekintete. „Mintha előre nézne a jövőbe, megsejtve, mi lesz hatvan év múlva” – mondta Nagy Miklós Kund. „A dacos, mindenre kész fiatalember képe ma is felismerhető benne – 85 évesen is ugyanazzal a hittel és lendülettel áll a világ elé. Ma is ilyen fiatal. Ma is ilyen dacos.”
Kelemen Zsófia, a történetek lejegyzője elmesélte, hogyan született a kötet ötlete: „Egy családi ebédnél kezdődött, ahol Árpi bácsi mesélt. Jöttek a történetek, és egyszer csak azt éreztem: ezeket nem szabad veszni hagyni.” Nem interjúkötet született, hanem egy sodró, mesélő próza, amelyben a festő saját hangja maradt meg. „Nem volt kronológiai sorrend, csak a beszélgetések ritmusa, a történetek sodra. Olyan volt, mintha együtt barangolnánk végig egy élet fiókjai között.”
Nagy Miklós Kund, Márton Árpád, Kelemen Zsófia és Székedi Ferenc
Fotó: Borbély Fanni
Zsófia számára a legnagyobb tanulság az volt, hogy „amíg az ember eljut odáig, ami a szíve vágya, sok mélységet és magasságot meg kell élni. De ha tartása van, a végén ott ülhet 320 ember előtt, köztiszteletben, szeretetben. Érdemes küzdeni.”
Székedi Ferenc szerkesztő számára is különleges munka volt ez a kötet. „Amikor először olvastam a kéziratot, láttam, hogy ez egy igazi könyv. Csak le kell róla faragni, mint egy szoborról, hogy előtűnjön a forma. Az emlékezés ugyanis mindig ugrál – egyik történetből a másikba csúszik át. Nekünk az volt a feladatunk, hogy mindezt felfűzzük egy időrendre, hogy az olvasó is követni tudja” – fogalmazott.
Székedi Ferenc
Fotó: Borbély Fanni
A szerkesztés hónapokon át tartott, sok apró pontosítással, névhelyesbítéssel, sorrendezéssel. „Ez a könyv több mint egy visszaemlékezés. Egy utazás az időben. Miközben dolgoztam rajta, újra találkoztam olyan emberekkel, akik már nincsenek köztünk. Szinte éreztem, hogy újra beszélgetünk. Megható, emberpróbáló feladat volt.”
Amikor végül megszólalt az ünnepelt, maga is meghatottan beszélt. „Nem hiszem, hogy ezt érdemlem. De nagyon köszönöm. Ez a könyv számomra csodálatos dolog. Visszavisz egész kisgyerekkoromig, a bölcsőig – mert arra is emlékszem. A Jóisten megadta nekem az emlékezés ajándékát, és talán azt is, hogy szeretek mesélni.”
Fotó: Borbély Fanni
Gyermekkorából hozta magával a történetmesélés örömét – a kemence melletti esték, a fonók és a háborús anekdoták világát.
Zárásként elárulta az ünnepelt: sokan már évtizedekkel korábban biztatták, hogy írja le ezeket az emlékeket, de most jött el az ideje. „Zsófi volt az, aki újra elővette a történeteket, és elkezdte gyűjteni, rögzíteni. Így született meg ez a könyv – az életem fiókjai közül egy sem hiányzik már.”
Zsúfolásig megtelt a Csíki Mozi terme
Fotó: Borbély Fanni
Az Emlékeim fiókjai nem csupán egy művész memoárja, hanem egy közösség története is. A gyergyóalfalusi gyökerektől a marosvásárhelyi és kolozsvári diákéveken át a csíkszeredai tanításig, a művésztáborokig, az alkotásokig és tanítványokig – minden fejezetből az derül ki, hogy Márton Árpád életműve a Székelyföld, Csíkszereda és az emberi kitartás színekben és történetekben megfogalmazott krónikája. Ahogy az est egyik felszólalója, D. Balázs Ildikó mondta, „ez a könyv nemcsak az emlékezetet őrzi, hanem azt is, hogy mit jelent embernek lenni – alázattal, derűvel, hittel, közösségben.” És valóban: a 85 éves Márton Árpád történeteiben ott van mindaz, amitől egy város otthonos, amitől egy ember példamutató, és amitől egy művészet pedig örök.
Nagy Miklós Kund
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Fotó: Borbély Fanni
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
szóljon hozzá!