Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”

– hangsúlyozta a múzeum munkatársa.

De ki is volt Zöld Péter, akinek Madéfalván napjainkban iskola, Csíkszeredában pedig utca viseli a nevét?

1763 végén a székely határőrezredek erőszakos felállítása elleni mozgalom élére állt, legfőbb segítői Beke István delnei, Németi József csíkszentmihályi és Szász János csíksomlyói esperes voltak. A császári hadsereg 1764. január 7-én véget vetett a tiltakozásoknak azzal, hogy megtámadta Madéfalvát, az ellenállás fő fészkét, és megközelítőleg 500 védtelen lakost lemészároltak. A vérengzést követően az egyházi bíróság Beke Istvánt lázításért, Zöld Pétert lázításért és összeesküvésért 4 év várfogságra ítélte.

Végigjárta a csángó-magyar falvakat, fölkereste a legkeletibb magyar települést, a tatárföldi Csöbörcsököt, ahol 17 év óta nem járt római katolikus pap. Tapasztalatairól beszámolt Batthyány Ignác erdélyi püspöknek, általa került be a magyar történelmi és néprajzi irodalomba a csángó-magyarság. Időközben püspöke kieszközölte számára az amnesztiát. Hazatérve Csíkdelnén, Csíkszentimrén, végül Rákoson volt plébános.

A szervezőket és a résztvevőket egyaránt fej- és jószágvesztés fenyegette. Az intézkedés elől a csíkiak nagy része, a háromszékieknek pedig kisebbik része Moldvába menekült.
A megmozdulás legfőbb szervezője a csíkszentléleki pap, Zöld Péter volt. Fölötte a Criminalis Comissio nem ítélkezhetett, de aulikus püspöke, Bajtay Antal háromévi börtönt szabott ki rá, amely büntetést a gyulafehérvári püspöki börtönben kellett volna letöltenie kenyéren és vízen. Zöld Péter azonban hamarosan megszökött, és Moldvába ment, kivándorolt népe után.”

akik között majdnem 5 évi időtartamig maradtam, és a misszió prefektus atyjának engedelmével mint plébános voltam élükön, ezeken kívül még lelkiekben gondoztam Kömpénben, Tázlón, Furmoszán, Szalonczon, Jánosvölgyén, Ungurénben és Plubokon szétszórtan lakó magyarokat, kik most a kalugerpataki misszionárius atyának vannak alávetve” – írta Zöld Péter.

A lelkes pap és hazafi nem nézheté, miképen tágulnak lassanként a nemzetet testvérileg összeszorító kötelek, mind áradoz özönnel szét mindenfelé a zabolátlanságnak pusztító lángja, fájt, keservesen fájt neki, hogy kik eddig, mint annyi testvérek, egymást védve s szeretve éltek, most egymás ellen viaskodnak, s mint ellenségek egymást öldöklik. (Az egyenetlenség magvát pedig hintegették és táplálták a k. Comisariusok.) Össze utazá tehát a szomszéd falukat, s hatalmas szónoklattal hirdette mindenütt a békességet, szeretetet, egyességet, mit az idegen urak rosszra magyarázván, mint néplázítót, pártosságra késztető főnököt feljelentének az illető elöljáróságnak, kitől 10 napi fogságra s böjtölésre ítélteték, a nagyszebeni klastromban kitöltendő,

Alig telének el egy pár hónapok, újból bosszú vonula Zöld pap felibe, újból gyanúba keríték, mintha a székelységet a fegyverlerakásra késztetné, más hasonlókép gyanúsított 3 paptársával, ú. m. Beke István delnei, Németi József szentmihályi, somlyói, tusnádi és rákosi lelkészekkel haladék nélkül K.[ároly]-fehérvárra [Gyulafehérvárra] idéztetnek, mint veszedelmes lelkészek (…)

Megérkezvén e szerint a püspöki lakhoz, azonnal börtönbe záratának a nélkül, hogy kihallgatták, törvényes úton elintézték volna, honnan 4 hónap múlva a többi kiszabadulva, Zöld és Beke fogva maradtak, kik nemsokára, rendes úton meg nem nyerhetvén, alattomba fogházaikból elillantak (…)”

A feljegyzés szerint a német katonák ismét elfogták a bújdosó Zöld Pétert, és átadták hat falusi székelynek, hogy kísérjék őt Fehérvárra.

Alig érkezék meg bilincseibe Mádéfalvára, azonnal körülfogák a falusiak, bosszút, szánakodást lehelve e szerfeletti gyalázat felett, s elhatározák, hogy bármibe kerül is, Zöldet megszabadítják. Összebeszélének tehát némely tehetősebb gazdák, hogy a kísérőket lerészegítsék, s midőn ezek álomba merülnek, Zöldet papi öltözetéből kivetkeztetve, condrába öltöztessék, s merre angyala vezérlendi, neki szabad utat adjanak, így is történt. Zöld szabad vala bilincseitől, de nem emésztő gondjától. Elhagyatva mindentől, egy alamizsnát kolduló szegénynek alakjában, a legsűrűbb erdők közti 3 hónapi bujkálása után, mezítláb megérkezik Csíkba, szüleitől mégegyszer búcsút veendő...”

A közel öt évnyi moldvai tartózkodás után Batthyányi Ignác püspök Zöld Pétert hazahívta, Delnére, majd Rákosra nevezte ki. Csíkrákoson érte a halál 1795. június 25-én, a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra.