Kedvenc (és nem kedvenc) sorozataink 2022-ből

Nyilván ettől nem lett az ex-pankrátor John Cena egy hiteles színész, de amit a békeharcosként mutat, az megsüvegelendő, Gunn pedig ismét bebizonyítja, hogy nagyon ért a szuperhős-történetek adaptálásához, így kíváncsian várjuk, hogy miket fog kihozni a DC-univerzumból, aminek immár a fejese lett. De előtte jövő tavasszal még láthatjuk, hogy miként zárja le a Marvelnél a Galaxis Őrzői-sztorit, a harmadik és egyben utolsó ottani filmjével, ami egyébként egy nagyon aranyos karácsonyi különkiadást is kapott nemrégiben.

Gyászfeldolgozás pusztító nihillel – adtuk a címet Ricky Gervais Netflixes sorozata After Life - Mögöttem az élet harmadik és egyben befejező évadának, ami egy, a feleségét elvesztő kisvárosi újságíróról szól, akit a szabadszájúságáról elhíresült komikus alakít. Gervais tulajdonképpen saját magát alakítja, és a folyamatos nihilben élő karakterrel egyre jobban lehet azonosulni, ahogy egyre jobban elegünk lesz a körülöttünk zajló negatív történésekből. Gervais karaktere az önsajnálatba menekül, és nem hajlandó kijönni onnan, ám világába folyton „betolakodnak” a körülötte élő, meglehetősen kikarikírozott figurák, akiknek szüksége van rá. Emellett egy sajátos gyászfeldolgozásba is betekintést nyerünk, a mindennapi akadályok leküzdésén pedig nagyon jól szórakozunk.

korábban írtuk

Gyászfeldolgozás pusztító nihillel: After Life

Hogyan éld tovább az életed, ha egy középkorú, pocakosodó férfi vagy, aki elveszítette élete szerelmét? – ilyen súlyos az alapszituációja Ricky Gervais legutóbbi, Netflixre készült sorozatának, ami a téma mélysége ellenére nem szűkölködik poénokban.

A szuperhős-zsánernek és az amerikai társadalomnak, a nagyvállalatoknak és a közösségi média működésének görbe tükröt állító, véres, brutális, szabadszájú és öntörvényű A Fiúkról (The Boys) nem írtunk külön kritikát, de az idén megjelent harmadik évad sem adott alább sem szintből, sem tempóból. Az anti-supermanként is aposztrofálható Homelander és a gigavállalat markában tartott többi szuperhős, és az ők elpusztításán ügyködő „fiúk” története fékevesztetten száguldott a harmadik évadban is, és maximumra tekerte a vért, erőszakot és a vulgaritást, ezért nem mindenkinek ajánlott. Aki azonban szereti ezt a műfajt, és nem zavarja, hogy egy-egy összecsapásnál több vödörnyi művér vagy egyéb testnedv fröccsen szét, az biztosan jól szórakozott az év egyik legjobb sorozatán.

A rövid animációs gyöngyszemeket felvonultató Love, Death & Robots 2022-ben is új epizódokkal rukkolt elő, amik többsége megint szédületesre és áll-leejtősre sikerült. Mivel a részek nem kapcsolódnak egymáshoz, ezért bármilyen sorrendben lehetett „fogyasztani”, és a rövidsége miatt is gyorsan darálható volt, de amiket láthattunk benne, arra nincsenek szavak. Aki szereti a videójátékokat és a látványos sci-fiket, azok számára kihagyhatatlan.

Nemrégiben egy egész hosszú anyagot szenteltünk az ősz három, általunk legjobbnak ítélt sorozatának, az 1899-nek, az Andornak, és a Wednesdaynek, ezért most nem ismételnénk magunkat, akit érdekel, hogy mitől kihagyhatatlanok szerintünk, az ebben az anyagunkban mindent megtudhat ezekről.

korábban írtuk

Az ősz három legjobb sorozata: 1899, Andor, Wednesday

Az ősz három legjobb, és mondhatni „legnagyobb” sorozatát összegezzük, amelyben az új Star Wars-sorozat a kakukktojás, hiszen rendkívül alacsony nézettsége miatt lett közismert. Megnéztük a Dark alkotóinak új sorozatát, de a Wednesdayt sem hagyhattuk ki.

A futottak még kategória: Vikings: Valhalla, Bridgerton, A besúgó, Stranger Things, Ms. Marvel

A Netflix vikinges sorozata nem jobb és nem rosszabb az elődjénél, írtuk a Vikings: Valhalláról a megjelenése után, és hosszútávon is így maradt meg a sorozat: erős közepes, de semmi több annál. A vikingek ebben is brutális harcosok, számos kihívással kell szembenézniük, szövetségeket kötnek, elárulják egymást, harcolnak, békét kötnek, szóval semmi új a nap alatt. Csak épp teljesen új karakterekkel, de nagyjából ugyanazok a történések, mint amiket már az előző sorozatban is láthattunk. A kosztümös, kardozós sorozatok rajongóinál mindenképp megért egy misét.

korábban írtuk

A Netflix vikinges sorozata nem jobb, de nem is rosszabb az elődjénél

Nincs új a nap alatt a fantasy-elemeket nélkülöző kosztümös sorozatok terén, kiváltképpen, ha az a mostanában elég nagy népszerűségnek örvendő viking-legendákból és az észak-európai történelemből merít. A Netflix új, vikinges sorozata nem kockáztat.

Nem tudnak hibázni a Bridgerton készítői – írtuk a tavasszal megjelent második évad megnézése után, és tényleg így van. Hozták a tőlük elvárt habos-babos pollkorrekt tündérmesét, amiben fiatal és szép emberek vívják harcaikat egymással és az őket körülvevő társadalommal. A sorozat igazából egy bűnös élvezet (guilty pleasure), ami rendesen ki tud szakítani a hétköznapokból, és néhány órára egy múlt századi társadalom szereplőinek elsővilágbeli problémáival lehetünk elfoglalva a saját gondjaink helyett.

korábban írtuk

Nem tudnak hibázni a Bridgerton készítői

Nem árul zsákbamacskát a Bridgerton nemrég elérhetővé vált második évada. Ugyanazok az alkotóelemek, ugyanaz a felépítés, csak más szereplőkkel a középpontban. Szubjektív elemzés a folytatásról.

Érdekes karriert futott be az év első felében az HBO Max saját gyártású (pontosabban megrendelésű) magyar sorozata: miután bemutatták A besúgót a Maxszá avanzsált streamingplatformon, nem sokra rá kiderült, hogy a Discoveryvel összeolvadni készülő Warnernél semmit sem jelentenek a saját gyártású európai sorozatok, és a spórlás jegyében eltávolítják azokat a platform kínálatából. Szóval A besúgó sorozat volt, aztán most nincs (már csak a torrentoldalakon), de attól vitathatatlan tény, hogy a megjelenését követően sokakat ültetett le a képernyők elé nem csak Magyarországon, hanem más európai országokban is.

A magyarországi rendszerváltás előtt játszódó történetfolyam ígéretesen indult, aztán egy idő után életszerűtlenné vált, és kiütköztek a gyermekbetegségei, ennek ellenére egy jó néznivaló volt, és csak remélni tudjuk, hogy a sorozatot alkotó Szentgyörgyi Bálint és a színészek is kapnak még lehetőséget hasonló kaliberű magyar és nemzetközi produkciókban a tehetségük megmutatására. Mi nagyon szurkolunk nekik.

korábban írtuk

A besúgó: a rendszer ellen és a rendszer szolgálatában

Ígéretesen indult, kissé ellaposodott, a vége pedig inkább lett középszerű, mint jó, ez mégsem veszi el a készítők érdemeit, akik apait-anyait beletettek abba, hogy az HBO Max új, magyar sorozata, A besúgó rengeteg nézőhöz juthasson el. Kritika.

Megvolt a varázsa, a vége viszont egy nagyon elnyújtott filmnek érződött – ez a végkövetkeztetésünk az idén megjelent negyedik Stranger Things-évaddal kapcsolatosan, aminek megvoltak a maga emlékezetes pillanatai, elég csak Kate Bush és a Metallica reneszánszát élő számaira gondolni, amik a sorozat miatt lettek népszerűek 2022-ben.

A nagyobb téteket felvonultató, és játékidőben az eddigieknél hosszabb negyedik évad pedig a nagy finálé felvezetése volt, és sokan egyetértenek abban, hogy jobb is, hogy az ötödik évaddal befejeződik ez a sorozat, hiszen ennyi van benne, amit eddig is láthattunk. Az viszont tény, hogy várhatóan két-három év múlva ismét egy grandiózus évaddal tér vissza, amit már csak azért megnézünk, mert kíváncsiak vagyunk, hogy miként zárják le ezt a szívünkhöz nőtt történetfolyamot.

korábban írtuk

Elnyújtott film lett a Stranger Things negyedik évadának befejezése

Végre elérkeztünk a Stranger Things negyedik szezonjának befejezéséhez is. A várakozásnak megfelelően kiugró nézettséget hozó presztízssorozat továbbra is jól működik, az elnyújtott játékidő azonban nem vált az előnyére. Kritika.

A Marvel sorozatai közül egyedül a Ms. Marvel volt szerethető, igaz, ez főként a Z-generációnak készült, tehát itt a cukiságfaktor dominál. Bár ez is egy kommersz alkotás, van benne az a báj, ami eladja, és élvezhetővé teszi a látottakat. A megmagyarázhatatlan képességeket szerző szuperhős-rajongó kislány, aki maga is szuperhőssé válik az év egyik legszerethetőbb sorozatát eredményezi, ami természetesen egy újabb Marvel-mozifilm felvezetése, ami várhatóan jövőre érkezik a mozikba, és egybefonja Kamala Khan és Marvel-kapitány történeteit.

A csalódások: The Book of Bobba Fett, Obi Wan, Moon Knight, She Hulk, Rings of Power

Mondanánk, hogy az idei összes Star Wars és Marvel-sorozat csalódás volt, de az Andor és a Ms. Marvel kiemelkedett abból a szartengerből, amit idén a Disney produkált a franchise-jaik újabb bőrlehúzásaival. A Bobba Fett könyve egy olcsó Mandalóri utánérzés volt, aminek a legjobb pillanatait pont az szolgáltatta, amikor a címszereplőt nem mutatták és a Mandalóri, Grogu, Luke és Ahsoka cameóztak benne.

korábban írtuk

A Boba Fett sorozat akkor a legjobb, amikor a főszereplő teljesen háttérbe szorul

Unalomba fulladó nagy pofáraesésnek indult, pörgős akciósorozat lett a végére, ami minden pozitívuma ellenére sem ér fel a nagytestvérének számító The Mandalorian szintjére, még úgy sem, hogy annak több szereplője is tiszteletét teszi ebben a sorozatban.

Ennél nagyobb csalódás volt az Obi Wan-sorozat, ami a fanservice-jelenség miatt készülhetett el (amikor a rajongók kedvében szeretnének járni a szórakoztatóipar szereplői), azonban minden tekintetben rosszul sikerült, kezdve a logikátlan történetvezetésen, a suta párbeszédeken és cselekményen keresztül, a fékevesztett rajongói „kiszolgálásig”, amikor ismét megmutatták, hogy miként csap össze egykori tanítványával, a Darth Vader nagyúrrá avanzsált Anakinnal, ami nagyon nevetségesre sikerült. Egyedül a nagyon cuki gyerek-Leia volt jó a sorozatban, és persze az a tény, hogy Evan McGregor ismét magára öltötte a legendás jedi-mester öltözékét és meglengette párszor annak fénykardját.

A Marvelnél készült Moon Knight (Holdlovag) és a She Hulk (Amazon: Ügyvéd) is a csalódások táborát gyarapítják. Mindkét sorozat egy-egy másodvonalas képregényfigura eredettörténetét meséli el, mindezt pedig a lehető leggagyibb tálalásban. Bár a Holdlovag főszerepére a már nem egy szuperhőst eljátszó, rendkívül tehetséges Oscar Isaac-ot választották, sajnos az ő alakítása(i) sem mentették meg a gagyi vizuális effektekkel és lapos történettel elkészült sorozatot, és a Holdlovag eredettörténetét, akiről sajnos nem sokat tudhattunk meg az epizódok során, arra pedig egyáltalán nem kaptunk választ, hogy ez az egyiptomi szuperhős miként is kapcsolódik a többi Marvel-karakterhez.

Az Amazon: Ügyvéd „karrierje is döcögősen indult az első előzetesben látott gagyi vizuális effektek miatt, ami egyébként rávilágított arra, hogy az ezért felelős VFX-szakemberek mennyire túlterheltek és kihasználtak az iparágon belül. A Hulk unokahúgáról szóló sorozat olyan szinten próbált újítani, hogy nagyon önreflexív és kikacsintós lett, ez azonban nem vált az előnyére, a suta történet és a logikai bakik és következetlenségek mellett, amitől egy nagy katyvasz lett az egész. Arról nem is beszélve, hogy egyes aspektusai meglehetősen kínosra sikerültek (a twerkelős bónuszjelenet és társai).

Az év legnagyobb csalódása egyértelműen a Gyűrűk ura előzménysorozat, A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi volt, amit nagy várakozás előzött meg, hiszen sokan voltak kíváncsiak rá, hogy mit tud kihozni az Amazon az eddigi legnagyobb, sorozatra megítélt költségvetésből. Mint kiderült, egy hatalmas logikátlan katyvaszt, mindezt pedig lélegzetelállító látvánnyal, díszletekkel és vizuális effektekkel megspékelve, de az írást és a rendezést mintha amatőrökre bízták volna. Egy szó mint száz, A Hatalom Gyűrűi nem méltó a tolkieni örökséghez.

korábban írtuk

Kiábrándító, buta, és nem méltó a tolkieni örökséghez a Hatalom gyűrűi sorozat

Bebizonyosodott, hogy hiába a sorozatgyártás történetének legnagyobb költségvetése, a hatalmas büdzsé egyáltalán nem garancia a minőségre. Ez történt a Gyűrűk ura-sorozat esetében is, amelynek készítői sokat akartak markolni, de végül keveset fogtak.

Az év elkezdett és be nem fejezett sorozatai: Severance, The Staircase, Night Sky, Black Bird, The Sandman, The Bear, The Pheripheral

Csupa olyan néznivalók, amik az eddig látottak alapján simán benne lehetnének a topban, azonban mivel nem fejeztük be ezeket, ezért nem vagyunk hivatottak érdemben megítélni ezeket, de nyilván, hogy a mérleg pozitív oldalába kerülnének. Mindegyik ígéretes történetekkel és nagy potenciállal rendelkezik, úgyhogy reméljük, hogy a közeljövőben lesz alkalmunk végignézni ezeket, mielőtt ránk zúdulna a 2023-as sorozatdömping.