Elnyújtott film lett a Stranger Things negyedik évadának befejezése

Ugyanakkor hamarabb is elfelejtjük az egészet, mivel nincsenek velünk huzamosabb ideig, hamar letudjuk, és már „megyünk is a következőre”.

korábban írtuk

Még mindig működik a Stranger Things varázsa

Nagyon hosszú kihagyás után folytatódott, de még mindig ugyanolyan jól működik az évadról évadra egyre többet vállaló, gyerekekről, természetfelettiről szóló, és a nyolcvanas évek horror- és popkultúrája előtt fejet hajtó sorozat, a Stranger Things.

Nem hiszem, hogy velem lenne a baj, de miután vasárnap este fáradtan megnéztem a Stranger Things két és fél órás évadzáróját,

Pedig amikor néztem, magával ragadott, meghatott, izgultam és sodródtam az eseményekkel, és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a nagy összecsapásból, és bevallom, hogy a sokadik lezárásnál bizony lekoppant a szemem. Egy kritikus a lényegre tapintott, amikor azt írta, hogy

Persze most megint azzal van tele az internet, hogy mekkora az érdeklődés a Stranger Things évadzárója iránt: 1,15 milliárd órányit néztek meg belőle (nyilván a minél hosszabb játékidőből könnyű nagyobb számú megtekintési adatokat elérni), de még így sem sikerült letaszítania (az egyébként csak a Netflix által mért és kommunikált) Squid Game nézettségét (amiből 1,65 milliárd órányit néztek meg világszerte).

korábban írtuk

Squid Game – a koreai battle royale, amire rákattant a világ

A semmiből jött és hetek alatt vált világszenzációvá – a Netflix dél-koreai túlélőhorrora és az azt övező példátlan érdeklődés jól mutatja, hogy miként működik a gerillamarketing és a tömegpszichózis. De mitől lett ennyire népszerű ez a sorozat?

Mindenesetre a Stranger Things negyedik évadának második fele volt az, ami képes volt megreccsenteni a Netflix szervereit, hiszen akkora volt az érdeklődés iránta, hogy mintegy fél órára lehalt az oldal, ami végeredményben jól is jött péntek hajnalban, hiszen a készítők elmondása szerint

Na de vissza a hosszúságra, a bődületes nézettségi adatok alátámasztásán kívül szinte semmi nem indokol egy összesen négy órás lezárást, ezen belül pedig egy két és fél órás sorozatfinálét. A mozifilm-hosszúságú utolsó epizód rendkívül túlnyújtott, és tényleg olyan a felépítése, mint a harmadik Gyűrűk ura filmnek:

A streamingen a reklámblokkok és a kötött adásidő hiányában már nincsenek ilyen korlátozó tényezők, így az epizódok hosszúsága sorozatonként a tíz-húsz perc – és most a Stranger Things esetében – a másfél, két és fél órák között váltakozhat. Gyakorlatilag a presztízssorozatok hosszú epizódjai és két-három éves szünetek után érkező évadjai

Persze most lehet azzal jönni, hogy igen, de más sorozatoknál az ember egyébként is egyben darálja le a meglévő nyolc, kilenc, de akár tíz epizódot is, szóval igazából hozzáállás és tartalomfogyasztási szokás kérdése az egész, és

A nagy terv és a végső küzdelem annak ellenére, hogy rendkívül elnyújtott volt, rengeteg jó pillanattal rendelkezett, elég például Eddie Munson: Master of Puppets „koncertjére” gondolni, de menő volt például Hopper, a semmiből érkező kardos küzdelme (amit egyébként Arnold Swarzenegger legendás Conan-kardjával forgattak), vagy éppen Vecna motivációinak megismerése és a nagy egész „összerakása”.

Végeredményben azért a pozitívumok kerülnek előtérbe, hiszen három év kihagyás után két részletben kaptunk egy, a korábbiaknál sokkal nagyobb léptékű, sokkal brutálisabb, sokkal nagyobb tétekkel bíró, és emellett sokkal hosszabb és túlnyújtottabb szezont, amivel a rajongók maximálisan elégedettek lehetnek. A készítők már megígérték, hogy

Már csak az a kérdés, hogy ezekért és a nagy mennyiségű, de futószalagos minőségű tartalomdömpingért megéri-e megtartani az előfizetést, vagy inkább majd letorrentezzük a jövőben érkező Netflix-nagyágyúkat?