Gyászfeldolgozás pusztító nihillel: After Life

A sajátos brit humor jeles képviselője és művelője tehát nem ódzkodik attól, hogy bárkit és bármit kipellengérezzen, lehordjon a sárga földig, mégsem lehet haragudni rá, hiszen ezt olyan szarkasztikusan és viccesen teszi, hogy ha száz másik ember előtt aláz meg, te röhögve veregeted vállon, hogy „baszki, ez tényleg betalált”. Ez a szabadszájú nevettető pedig gyakorlatilag mindenben szabad kezet kap, legyen az műsorvezetés vagy éppen sorozatgyártás a Netflixnek, hiszen

Jelenleg ott tartunk, hogy Ricky Gervais egy vele készült interjúban már azt is kijelentette, hogy hajlandó lenne a soron következő (nézettségileg az elmúlt években a földbe álló) Oscar-gálán is elvállalni a műsorvezetői szerepet, ezért pedig még pénzt sem kérne, viszont egy feltétele lenne:

Ricky Gervais azonban a korábbi sorozatai és a Golden Globe-os műsorvezetései óta sem arról ismert, hogy otthon unatkozna, hiszen több fellépése és speciális showműsora is volt a járvány előtt, emellett pedig új sorozatot készített az őt már korábban is „befogadó” és a sajátos humorára nyitottnak bizonyuló Netflixnek, ami egy angol kisvárosi újságíró, Tony Johnson mindennapjaiba enged betekintést, azzal az alaphelyzettel, hogy

Igen ám, de Tony mindeközben azon morfondírozik, hogy öngyilkosságot kövessen el, mert nem tudja feldolgozni élete szerelmének elvesztését, ezt a próbálkozását azonban megakadályozza a tudat, hogy a kutyájának továbbra is gondját kell viselnie. Ezzel a teherrel a vállán éli tovább a mindennapjait, azonban ezt olyan nihillel teszi, hogy

A sorozatban van ugyanakkor szenilis, öregotthonban vegetáló apa (a Harry Potterekből és a Trónok harcából ismert David Bradley szenzációs alakításában), prostituált (vagy ahogy ő nevezi magát: szexmunkás), akit hősünk nem alkalmi légyottra, hanem mosogatni hív át, tutyimutyi sógor, aki egyben Tony főnöke is, rettentően elcseszett pszichiáter, és persze az elmaradhatatlan legjobb jóbarát és kolléga, aki egy kopaszodó, undorító szokásokkal felvértezett agglegény, aki rendkívüli repulszivitása ellenére is megtalálja élete párját egy kisvárosi anyuka személyében, akinek elhízott kisfia arról „híres”, hogy az orrlyukai segítségével képes két furulyát is megszólaltatni.

Ezek az úgynevezett gervaisi karakterek azok, akikkel nap mint nap találkozik a főszereplőnk, és akik minden hülyeségük ellenére azt próbálják belesulykolni ebbe a két lábon járó nihiltömegbe, hogy

A humor és az időnkénti pátosz egyvelege pedig egy olyan sorozatot eredményez, aminek az egyik pillanatában még a térdünket csapkodjuk a végtelenségig csavart, a különböző lelki és testi nyomorok kikarikírozására épülő poéncunamin, míg a másik percben már a szemeinket törölgetjük, hiszen