
Fotó: Nagy Lilla
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
2025. december 11., 14:322025. december 11., 14:32
Hat év. Ha kimondjuk, rövid időnek tűnik, mégis egy egész korszaknyi élmény, próbálgatás, vakmerő kísérletezés és el nem múló izgalom fér bele. Amikor Nagy Péter fejében megszületett a gondolat, hogy a tudományos előadást miért is ne lehetne zenével megbolondítani, talán ő maga sem sejtette, hogy ezzel egy teljesen új műfajt indít el Csíkszeredában. A város, ahol a rockzenés ismeretterjesztés korábban inkább csak kíváncsi mosolyra, mint valódi várakozásra adott okot, hirtelen megtelt hangszerekkel, fényekkel, és valami nagyon új, nagyon eleven dolog kezdett alakulni.
Jó zenészt találni, olyat, aki nemcsak a rockhoz ért, hanem ahhoz a furcsa és első hallásra talán szokatlan kombinációhoz is, hogy a tudomány mellé oda kell tenni a szenvedélyt és a ritmust, na, az nem ment egyik napról a másikra. Aztán a véletlen a legszebb módon dolgozott: megérkezett hat gyergyói zenész, akik egy pillanat alatt életet leheltek az egész vállalkozásba. A 4S Street triója – Pál Andor, Balázs Bence és Fülöp Loránd – hozta a tüzet, a másik három zenész, Csibi Andris, Korpos Szabi és György Laci pedig a szívet és a rutint. Így állt össze az a különös, mégis tökéletes egyensúlyú csapat, amely négy nagy előadást vitt a hátán, negyven dallal és temérdek mosollyal.
Fotó: Nagy Lilla
Az Üveggyöngyvarázs még csak puhatolózás volt. A közönség ismerkedett, a zenekar próbálgatott, Péter pedig kereste azt a hangot, amelyen a tudomány és a zene találkozik. Aztán jött az Egyedül vagyunk?, ahol már a Pink Floyd falai rengtek a Mikó-vár udvarán, és a közönség lélegzete együtt hullámzott a sztorikkal és a fényekkel. Az Igen Nem könnyedebb, játékosabb volt, míg az Einstein 145 az LGT slágereivel ünnepelte a tudomány születésnapját. A csapat minden alkalommal felnőtt a kihíváshoz, és ami még ritkább: valóban élvezték is. Nem csoda, hogy a műfaj hamar otthonra talált a városban, ahol a kultúra amúgy is vibrál: jazzfesztivál, filmfesztivál, színházfesztivál, régizene, sportesemények, turizmus, gasztronómiai fellendülés.
Olyanná, amelyet telt ház hallgat. Erről tanúskodik Barabási Albert László és Farkas Bertalan előadásának sikere is: itt a tudományt a közösség visszafogadta a kultúra élvonalába.
Fotó: Nagy Lilla
Idén pedig valami különleges készült a Szakszervezetek Művelődési Házában. A harmadik Valami szépet karácsonyi előadás nem egyszerű ünnepi műsor, hanem jubileum. Az 50. nagy előadás Péter pályáján, a 10. közös a zenekarral, és egyfajta ajándék-visszatekintés minden nézőnek, aki az elmúlt években ott ült, tapsolt, és hagyta, hogy a tudomány és a zene együtt meséljen neki. Best of? Igen. De nem azért, mert fogytán az ötlet, hanem mert most jött el az ideje annak, hogy az eddigi csodák esszenciáját újra átéljük.
A háttérben persze ott vannak a tudomány nagy történetei: a Voyager-szondák, amelyek lemezen viszik az emberiség üzenetét az űrbe, Karl Sagan álma, hogy a Here Comes the Sun egyszer talán idegen lények fülébe is eljut, Francis Drake pillanata, amikor egy októberi napon azt hitte, idegen civilizációtól fogott jelet, és mindaz a mérhetetlen kérdés, amely az emberiség kozmikus magányát érinti. Ezek azok a sztorik, amelyek egyszerre borzongatnak és lelkesítenek, és Péter előadásában mindig kapnak még egy plusz fényt, egy új értelmezést, egy olyan nézőpontot, amitől közelebb kerülnek a székelyföldi hétköznapokhoz.
Fotó: Nagy Lilla
Ez a karácsonyi kiadás tehát nemcsak zenés összeállítás, nemcsak tudományos est volt. Ünnep. A műfajé, a városé, a közösségé, és mindazoké, akik az elmúlt hat évben szerették, támogatták, újra és újra visszatértek. A csapat most két dalt választott minden eddigi közös előadásból, Péter pedig újra elmesélte azokat a kulisszatitkokat, amelyek eddig rejtve maradtak, miközben felidézett olyan tudományos részleteket is, amelyeknek azóta új értelmet adtak a felfedezések.
A zene díszíti, a történetek megtöltik, a közösség pedig életté alakítja ezt a műfajt. Csíkszereda egy olyan hagyománnyal lett gazdagabb, amely egyszerre szól szívhez és észhez, és ahol a tudomány tényleg megszólal. A zenekar pedig felhangosítja.
És hogy mi lesz a folytatás? Ötlet van bőven. A tarsoly nem üres. A lendület megmarad. Most azonban egyetlen dolgunk volt: megérkezni, hallgatni, átélni, és hagyni, hogy a tudomány és a rock újra varázst alkosson.
Fotó: Nagy Lilla
Az előadáson több történet is elhangzott, én egyet mesélnék el. Azt a történetet, amikor majdnem azt hittük, hogy idegen civilizáció jeleit fogtuk. 1960 októberében az asztrofizika történetének egyik legizgalmasabb pillanata játszódott le, és ezt a jelenetet Péter előadásában a közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta. A történet főszereplője Francis Drake, egy fiatal csillagász, aki a világon elsőként próbálkozott meg azzal, hogy rádióteleszkóppal észlelje egy idegen civilizáció jelét. A projekt neve Ozma volt, és Drake egy csillagot figyelt, hátha elcsíp valami mesterségesnek tűnő rádióadást. És egy októberi napon tényleg történt valami. A műszerek erős, ismétlődő jelet fogtak. Annyira tiszta, annyira periodikus volt, hogy Drake percekig azt hitte: ez az.
A kutatócsoport szó szerint dermedten állt. Senki nem mert igazán megszólalni, mert rettegett attól a pillanattól, amely egyszerre lett volna a legnagyobb tudományos áttörés és a teljes bizonytalanság ösvénye. Aztán a jel eltűnt. Drake és csapata lázasan dolgozott, kutatott, analizált, végül kiderült: egy katonai radar visszhangja tréfálta meg őket. Csalódás? Talán. De egyben mérföldkő: ez volt az első pillanat, amikor az emberiség tényleg közel érezte magát ahhoz, hogy nincs egyedül. És Péter ezt a jelenetet úgy mesélte el, hogy a közönség egyszerre nevetett, borzongott és reménykedett: mi van, ha legközelebb tényleg valaki más hív minket?
Festett kövek, bibliai idézetek és személyes üzenetek is várják majd a zarándokokat Csíksomlyón. A Csíksomlyói kövek kezdeményezés célja, hogy apró ajándékokon keresztül hozzon közelebb egymáshoz embereket és közösségeket.
Közel száz fellépő közreműködésével tartanak jótékonysági gálát május 23-án 18 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A beérkező adományokat a daganatos megbetegedéssel küzdő csíkszeredai zenész, Nagy Tivadar számára ajánlják fel.
Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.
A gyors e-mailek világában már csak nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre és az örömteli meglepetésre, amikor rokonaink, barátaink valamilyen alkalomból küldött üdvözlőlapját nyújtotta át a postás.
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
A színpadon nincs párbeszéd, csak mozdulat. A gyerekekben viszont annál több kérdés születik. A Holle anyó táncjáték megmutatja, hogyan tanulják a mai gyerekek olvasni a látványt, és hol akadnak el közben.
Egyetlen este alatt járhatja végig a közönség az év teljes körét – a tél archaikus rítusaitól a nyári aratódalokig. Az Esztendő kereke című előadásról tartott sajtótájékoztatón az alkotók a hagyomány és a színpad találkozásáról beszéltek.
szóljon hozzá!