
A zene a csendből születik, és a szívünkben él tovább
Fotó: forrás: Pixabay
Október 1-jén ünnepeljük a zene világnapját. Ez a nap a dallamok erejét hirdeti: képes összekötni embereket, áthidalni időt és teret, gyógyítani, felemelni, és mindenki számára elérhetővé tenni a lélek nyelvét.
2025. október 01., 15:052025. október 01., 15:05
2025. október 02., 09:412025. október 02., 09:41
A zene nemcsak művészet, hanem hidat épít kultúrák, emberek és nemzedékek között. Ezt ünnepeljük minden évben október 1-jén, a zene világnapján, amelyet Yehudi Menuhin hegedűművész és karmester kezdeményezésére az UNESCO hirdetett meg 1975-ben. Az üzenete egyszerű és időtálló: a zene a közös nyelvünk, amely mindenkihez szól, bárhol és bármikor. Ünnep, gyász, öröm vagy csend – a dallamokban mindig ott rezdül az emberi lélek.
Minden hang egy történet, minden dallam egy érzés
Fotó: forrás: Pixabay
A zene ott van mindenben: a fák susogásában, a madarak énekében, a hegyek csendjében. Ott van a szívünk dobbanásában, a kimondott és ki nem mondott szavak mögött, a tekintetekben és az érintésekben.
Amikor zenét hallgatunk, valójában saját lelkünk visszhangját halljuk. Erről vallanak azok is, akik életüket, mindennapjaikat a zenével élik meg.
A zene hidat épít a szavakon túl, emberek és generációk között
Fotó: forrás: Pixabay
Szilágyi Nóra énekesnő, a Csíki Játékszín közönségszervezője, a Csíki Jazz Fesztivál főszervezője számára a zene „majdnem minden”. Gyermekkora óta kíséri, és már a várandóssága idején is három zenekar próbáin és koncertjein „vitte magával” kisfiát: „Ő élőben érezte, tanulta, sőt a táplálék mellett szívta magába a ritmust, a zenei stílusokat”. Nóra számára a zene egyszerre gyógyír és erőforrás: „A legnehezebb időszakaimban az ad energiát, hogy kiállok a közönség elé, és teljes szívből énekelek. Amikor a nézőktől megérzem a választ, az feltölt. Köszönöm nekik! És köszönöm a zenének, hogy megélhetem ezt.”
Lukács Márton zeneszerző és zongorista a zenét „az élet megfoghatatlan dimenziójának” nevezi, amely kitölti a szavak közötti teret és menedéket nyújt a mindennapok káoszában.
Demeter Arnold író számára a zene „olyan kötőanyag, amely univerzális volta révén képes korokat és távolságokat átívelni – maga a csoda, amit a világ minden zajából létre lehet hozni”.
Keresztes Zsolt, a Josh Moograine együttes frontembere úgy látja, a zene egy kis ablak, amelyen keresztül a világot olyannak láthatja, amiben otthon érezheti magát.
Nagy Tivadar, a Role zenekar vezetője Kodály szavait idézi:
Hozzáteszi: számára zenészként aligha létezne élet zene nélkül, de a mai átlagember számára is nehezen elképzelhető. „Gondoljunk csak bele mindennapjainkba: zene nélkül a filmek, a reklámok, a templomok, a focimeccsek, az óvodai énekek – és talán a költészet sem – nem lennének ugyanazok”.
Hallgatni, érezni, átélni – a zene nyelvén mindannyian értünk
Fotó: forrás: Pixabay
A zene tehát mindennapi kísérőnk és az emberi lét legmélyebb rétegeinek kifejezője. Van, akinek menedék, másnak erő, ablak vagy kötőanyag – mindannyiunk számára a legközvetlenebb út önmagunkhoz és egymáshoz. És talán éppen ez a legnagyobb ajándéka: hogy miközben hallgatunk egy dalt, egy dallamot, nem vagyunk többé egyedül. Ahogy Yehudi Menuhin mondta, a zene az emberiség közös nyelve.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
Van-e jövője a manapság ritkaságszámba menő órás szakmának? Madarász István székelyudvarhelyi műhelyében mesélt nekünk arról, hogy miként csöppent bele ebbe a világba.
Ez a film nem győzköd senkit semmiről, egy küzdelmes alkotói sorsot mutat meg, és nemcsak róla, hanem egy korszakról is szól – véli Kovács Ákos, akivel az Ember maradj – Az Ákos-sztori. Eddig. című portréfilm kapcsán beszélgettünk.
szóljon hozzá!