
A király bolygója – Kiss László groteszk, mégis emberi alakítása: hatalom és magány színháza
Fotó: Udvartér Színház
A kézdivásárhelyi Udvartér Színház egy közkedvelt művet, A kis herceget vitte színpadra. A darab nem a jól ismert mese újrajátszása, hanem egy érzékeny, emberi utazás a gyermeki tisztaság és a felnőtté válás határán.
2025. október 24., 20:382025. október 24., 20:38
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Kevés mondatot idézünk olyan gyakran, mint ezt – és mégis, kevés az, amelyet ennyiszer félreértünk. A kézdivásárhelyi Udvartér Színház A kis herceg című előadása nem ismétli ezt a tételt: újraéli. Nagy Norbert rendezése a mese mögötti tapasztalatra, az emberi létezés sebezhetőségére kérdez rá. Nem tanítani akar, hanem szembesíteni azzal, mit veszítünk el, amikor felnövünk, és mit találhatunk meg, ha mégis visszafordulunk.
A hiú bolygóján – Mihály János ironikus játékában a hiúság üres tükörré válik, amelyben önmagunkat is felismerhetjük
Fotó: Udvartér Színház
A kis herceget mindannyian ismerjük. A könyvből a tökéletes, tiszta gyermeket. A rajzfilmből az identitását vesztett, kiüresedett figurát. Elek Ágota kis hercege egyszerre mindkettő. Ő az emberi kis herceg.
Pici termetével, visszafogott gesztusaival és egyfajta természetes jelenléttel megtestesíti azt a határhelyzetet, ahol a gyermeki és a felnőtt nézőpont összeér. Nem idealizált alak, hanem egy esendő, mégis bátor ember, aki tudja, hogy a szeretet nem feltétlenül gyönyörű, de nélküle semmi sem az.
Csillagfényes utazás – a bolygók vetített terei között a zene és fény találkozása vezeti a nézőt a szív felé
Fotó: Udvartér Színház
Ágota játéka letisztult, minden mozdulatában ott van a létezés finom bizonytalansága. Nincs benne semmi manír: a pillantása elég ahhoz, hogy a néző újraértelmezze a szerep minden mondatát. És a darab végén visszhangként megmarad a kacagása, egy nevetés, ami nem a boldogságé, hanem az emlékezésé. Ezzel az egész előadás átlép a nosztalgiából a tapasztalásba.
Radu Enrik pilótája a narrátor, de sokkal több is annál. Ő a felnőtt, aki már tudja, mit jelent veszíteni, és talán épp ezért érti meg igazán A kis herceget. Hangja és jelenléte finom egyensúlyt tart a ráció és az érzelem között. Mesél, emlékezik, és ebben az emlékezésben a közönség saját történeteire ismer. A pilóta figuráján keresztül a darab nemcsak az elbúcsúzásról, hanem a gyász feldolgozásáról is beszél: arról, hogyan marad velünk valaki akkor is, ha már nem láthatjuk.
A kígyóval való találkozás – Kiss László hipnotikus jelenléte: a vég és a hazatérés közti törékeny határ pillanata
Fotó: Udvartér Színház
Sós Karola rózsája hangjával teremt világot. Énekében egyszerre van jelen a hiúság, a gyengédség és a birtoklás vágya. A rózsa nála nem tárgy, hanem viszony: az a tükör, amelyben A kis herceg saját szeretni nem tudását is kénytelen meglátni. Az érett, nőies hang és a gyermeki vágyódás közti feszültség teszi igazán élővé ezt a figurát.
Kiss László több szerepben is színpadon van: királyként, iszákosként, kígyóként. Az átlényegülései magától értetődőek, nem színészi bravúrok, hanem lélektani minőségek váltásai. A király nárcizmusa, Az iszákos önfeladása, A kígyó rideg bölcsessége mind ugyanannak az emberi gyengeségnek különböző arcai.
Mihály János rókaként, hiúként és geográfusként a humor finom eszközeit használja: A róka jelenete a darab lírai csúcspontja. Beszédének tisztasága, artikulációja és visszafogott bölcsessége a szövegben rejlő filozófiát kimondja, eléri, hogy megértsük.
A róka tanítása – Mihály János lírai és humoros jelenete, ahol a kötődés fájdalma csendben megfogalmazódik
Fotó: Udvartér Színház
Hodor Eszter látványterve minimális, de pontos. A vetített bolygók, a falak árnyjátékai nem díszletek, hanem belső terek: A kis herceg lelkiállapotainak kivetülései. András Zsolt zenéje érzékeny, szövetfinom dallamokkal érzelmi ívet ad a jeleneteknek, anélkül, hogy rátelepedne rájuk. A dalok szövegei (András Zsolt és Nagy Norbert munkái) nem puszta betétek, hanem a gondolat folytatásai: verssé emelt monológok.
A fiatal Nagy Norbert rendező a mese rétegei közül a filozófiai és pszichológiai szálat emeli előtérbe: az identitás keresését, a kapcsolatok terhét és a felelősség elől való menekülést.
Ez a felismerés az, ami közel hozza a darabot a nézőhöz: a felnőtté válás fájdalmát nem magyarázza meg, inkább hagyja megéli.
Az előadás végén, A kis herceg kacagása visszhangként megmarad bennünk és a térben, mintha az egész világ megállna egy pillanatra. A nevetés itt nem feloldás, hanem emlék: a hiány legpuhább formája. Ez az a pont, ahol a néző már nem a mesehőst, hanem önmagát látja a színpadon.
A kis herceg és A pilóta találkozása – két világ ér össze: a gyermeki kíváncsiság és a felnőtt emlékezés pillanata
Fotó: Udvartér Színház
Az Udvartér Színház A kis hercege nosztalgikus, gyermeki és tanító. Az előadás azt az egyszerű, de mégis fájdalmas igazságot mondja ki, hogy a felnövés nem más, mint a veszteség elfogadása, és talán csak akkor válunk újra egésszé, ha elhisszük, hogy a hiányban is ott maradhat a szeretet. Ez az A kis herceg, amelyet már nem lehet visszaolvasni, csak újra átélni.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Jeges víz, kontrollált légzés, tudatos döntés. A hidegterápia ma már nem csak az extrém sportolók kihívása.
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
szóljon hozzá!