
Fotó: György Ottilia
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
2026. február 02., 20:032026. február 02., 20:03
50 dkg liszt
2,5 friss élesztő
2,5 dl tej
2 evőkanál cukor
10 dkg vaj
5 tojássárgája
só
szilvalekvár
A mákos töltelékhez:
20 dkg darált mák
8 evőkanál tej
5 evőkanál porcukor
Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos, cukros tejbe, és felfuttatjuk. A lisztet egy edénybe tesszük. A lisztre öntsük rá az élesztős tejet, a puha vajat és a tojások sárgáját. Egy fakanállal keverjük össze a tésztát, majd az asztalra kivéve addig gyúrjuk, míg teljesen sima nem lesz. Kézzel dagasztjuk, majd konyharuha alatt legalább 30 percig kelesztjük. Amíg kel a tészta, elkészítjük a töltelékeket. A darált mákot a többi hozzávalóval rövid idő alatt összefőzzük. Lágy, rugalmas tésztát kapunk, amit lisztezett felületre borítunk és átgyúrjuk. Másfél ujjnyira kinyújtjuk és pohárral kiszaggatjuk, majd kelni hagyjuk kb. 20 percig. A fánkok közepébe egy kisebb pohárral mélyedést készítünk, mindegyik mélyedésbe teszünk egy kiskanálnyi lekvárt és egy kiskanálnyi mákos tölteléket. Sütőlapra tesszük, és előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon kb. 15-20 percig sütjük.
A medvehagymaszezon érkezéséig érdemes megismerkednünk a kígyóhagymával. Ez az aromás fűszernövény sokféle étel különleges kiegészítője lehet. Az ibolyák sem csupán illatukkal hódítanak, virágaikból meglepően számtalan finomság készíthető.
Egy klasszikus tapas receptjét mutatjuk, amely garantáltan feldobja a közösen töltött családi, baráti esték hangulatát.
Volt idő, amikor a szegények ették, és volt, amikor bölcsek tanítottak róla – ma pedig újra felfedezzük, hogy a lencse nemcsak böjti kényszermegoldás, hanem az egyik legsokoldalúbb alapanyag a konyhában.
Ebben a fogásban a darált hús nem csupán alapanyag, hanem egy puha „takaró”, ami magában rejti a fokhagymán megfuttatott padlizsánkockákat.
Vajon mennyire tudatosul bennünk, hogy mi van a tányérunkon, amikor nekifogunk egy étkezésnek? Jobb esetben felismerjük az alapanyagokat az ételben – de tudjuk, hogy honnan érkeztek, milyen utat jártak be, amíg a tányérunkra kerültek?
A kockasajtot főleg szendvicsekhez fogyasztjuk, de az unalmas rántott húsból is mennyei ételt varázsolhatunk a felhasználásával.
Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
szóljon hozzá!