Az utazó tapasztalata: hasonlóságok és különbségek Japán és Székelyföld között

Az ételekről azt mesélték, a japánok főként rizst és tésztaféléket esznek, rengeteg érlelt, savanyított ételt. Kóstoltak ugyanakkor csigát, polipot, kedvelték nagyon a lazacot és a tonhalat. Többféle szusit is kipróbáltak, a kedvencük volt az a szusi bár, ahol érintőképernyőn a kívánt étel képére kattintva lehetett rendelni. Ottlétük alatt kedvenc időtöltéseik közé tartozott, hogy megmártóztak a vulkanikus, meleg gyógyfürdők (onszenek) egyikében. Ilyen helyeken akár makákó majmokkal is lehet találkozni, de gyakrabban lehet látni ezeket az állatokat az út mentén.

korábban írtuk

Japánban nagy ünnep, de nem buli a szilveszter

Miután a karácsonyi ünnepek szerte a világban lecsengtek, a valódi ünnepi hangulat csak épphogy elkezdődik Japánban. Ott ugyanis az újév a legnagyobb ünnep, ehhez kapcsolódik a legtöbb szokás, hagyomány. De az óévbúcsúztató sem úgy zajlik, mint nálunk: semmiképp sem tűzijáték és buli az ünnep.

Több városban is megfordultak

Ha már Japánban voltak, nem hagyhatták ki a fővárost, Tokiót. Megtekintették a hatalmas metropolisz főbb nevezetességeit, jártak például a szigetország második legmagasabb építményében, a 332 méteres Tokió Toronyban is. „A fények városa Tokió, elektronikus kijelzőkkel van tele a város, akár egy koncertet is végig lehet nézni egy útkereszteződésben az épületek oldalára felfüggesztett hatalmas kijelzőkön” − mesélték. Hozzátették, hogy

„Tiszteletteljesek, de zárkózottak is a japánok, nem nyílnak meg egykönnyen. És ezt nem segítik elő a nyelvi sajátosságaik sem, mert szigorúan betartják az udvariassági formulákat, és csak hosszas ismeretség után szólítják egymást a baráti »kun/csan« megjelöléssel. Mi az angol nyelvet használtuk arra, hogy közvetlenebbé tegyük a kapcsolatunkat a japánokkal” − magyarázták a fiatalok. Megtudtuk, hogy valamelyest ők is elsajátították a japán nyelvet, ismerkedtek a hiragana és a katakana írásjelekkel, azonban a kínai nyelvből származó több hatezer kandzsi írásjel megtanulásához sokkal hosszabb idő szükséges.

korábban írtuk

Japán: odaadó figyelem és fegyelem

Figyelmesség és fegyelem – ez a két szó ragadt meg bennem leginkább japán utunk nyomán. Figyelem, amellyel a vásárlók, ügyfelek, utasok, gyalogosok stb. felé fordultak, és az a fegyelem is, amelynek segítségével működni tudnak a zsúfolt városok.

Hasonlóságok és különbségek

Az erdélyi városokhoz képest sokkal automatizáltabbak a szigetországbeliek: a fiatalok érdekességként elmesélték, hogy az illemhelyiségben a vécéülőkén annyi gomb volt, hogy feléről sem tudták, melyik mire való, az egyik megnyomásával például zene kapcsolt be, egy másikkal pedig a bidé funkciót indíthatták el. Hozzátették, rengeteg az automata gép, szinte bármit meg lehet vásárolni automatából a nap 24 órájában. Elmesélték, egy alkalommal egy bevásárlóközpontban felejtették a pénztárcájukat, és amikor két nap múlva visszamentek érte, tasakolva, felcímkézve ugyanott megtalálták, semmi nem hiányzott belőle. A japánok vallásáról is szót ejtettek, mint megtudtuk, a szigetországiak a buddhista és a sintó vallásokat gyakorolják, minden családban van egy szentély, ahol az elhunyt hozzátartozók hamvait tartalmazó urnákat tartják, és ott imádkoznak.

A hasonlóságokat számba véve Emília elmondta, egyik legszembetűnőbb egyezés a mindennapi szokásokat tekintve, hogy mi is és a japánok is levesszük a szobában a cipőnket, a japánok talán még szigorúbban betartják ezt. Ugyanakkor szerinte