
Fotó: HBO
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
2026. június 06., 20:202026. június 06., 20:20
2026. június 06., 20:252026. június 06., 20:25
A hedonizmus koronapéldája az HBO Eufória című sorozata, amit a harmadik évaddal immár végérvényesen lezártak, felszabadítva ezzel mind a színészi, mind az alkotói csapatot. A kezdetben csillámos sminkről, a tinédzserkori kicsapongásról és a kábítószer mámoráról szóló produkciót
Az első személyű narráció még inkább elmélyítette ezt, hiszen a belső aggályok, a lelki sebek és a mélyen megélt érzések közelebb hozták a nézőhöz Rue-t (Zendaya játékában), a főszereplőt. A látszólag kicsapongó lány ugyanis olyan ismerős élethelyzetekkel szembesült, mint
Fotó: HBO
Mindezt azonban egy vattacukornyi mázba csomagolva, tálcán kínálva a menekülés egy kicsapongó formáját megannyi fiatal számára. Nem mondhatjuk, hogy az alkotók pártolták ezt a fajta életvitelt, mégis
Való igaz, a tizenévesek lázadnak, ez univerzális jelenség. És való igaz, rengeteg fiatal nyúl illegális szerekhez alkalom adtán, olykor minden nap. A következmények azonban kevésbé hangsúlyosak a sorozatban, ez pedig roppant nagy mulasztás a részükről.
Sam Levinson rendező páratlan látványt, egyben esztétikát dolgozott ki az Eufóriában. Az általa alkalmazott színvilág álomszerű hatása maradandó nyomot hagy a nézőkben, erre bizonyíték a közösségi médiában elterjedt Eufória-stílusú képek milliója. Meg kell hagyni, a sminkmesterek és a jelmeztervezők sem panaszkodhatnak e téren, hiszen
Mindezt megkoronázta Labrinth zenéje, aki a gospel és R&B műfajok keverésével levakarhatatlan pecsétet hagyott mind magán, mind a sorozaton, egészen a harmadik évadig.
Fotó: HBO
Mindennek az egyvelegnek a sikere az irrealitáson alapszik. Egy olyan világképen, ami nem létezhet a világban, legfeljebb a felnagyítás szüleménye. Hiszen
Illetve melyik apa nem dorgálja meg fiát, ha az a tinédzser barátnőjét rendszerint bántalmazza? A szülői kontroll hiánya tehát alappillére a sorozatnak, de legalábbis olyan nevelőkkel állunk szemben, akik tekintélyüket valahol régen elvesztették. És ez nem tudatlanságból fakad.
És igen, van itt csavar: Rue édesanyja. Leslie (megtestesítője Nika King) ugyanis foggal-körömmel próbálja kontrollálni lányát. Megérti őt, átlátja a helyzetét, s eszerint is cselekszik, mégis megbukik. Rehabilitációra cipeli függő gyermekét, otthoni drogtesztet végeztet vele, tudta nélkül nem engedi el otthonról.
Fotó: HBO
Az anya megszűnik anyai minőségben lenni, s mikor a bizalom kijátszása sokadik esély után is jelen van, idegenné válik. Hontalanul hagyva azt, akiért életét adná, saját démonjaira bízza lányát. És ez nem könnyű, de szükséges határhúzás. Majd a gyermek visszajön, ha készen áll, ez viszont sosem történik meg. Egy telefonhívással kell beérniük – ahogy a nézőknek is –, mikor egyetlen mondat bebizonyítja, hogy az elhagyás csak látszólagos lehet, s hogy az anya mindig szeretni fogja gyermekeit.
Az Eufória első két évadában Rue véget nem érő küzdelmével szembesülünk a függőségében. Minduntalan ugyanazt a hibát követi el, s minduntalan változtatni szeretne az életén. Kifogásokkal győzködi magát és szeretteit egyaránt arról, hogy miért nyúlt újra szerekhez. Lehet ez a kifogás bánatból, mentális betegségéből, egyszeri alkalomra hivatkozva eredendő, de a vége mindig ugyanaz:
Ebben a két évadban lassan felépül a szemünk előtt Rue vallási irányultsága is. Mentora, Ali (Colman Domingo rendkívüli játékában) tereli az egyetemes jó irányába, kvázi ő vezeti be az istenhit miliőjébe. Így a változás vágya fohásszá növi ki magát, ez a fohász pedig maga a harmadik évad.
Fotó: HBO
A harmadik évadban Rue hite kirajzolódik, s mint egy próféta téblábol, hirdetve az igét. A környezete megkérdőjelezi ennek hitelességét, s gyanakvást is kelt bennük, jogosan. Az előző évadokból ugyanis megtanultuk, hogy Rue impulzívan cselekszik. Kétségbeesése a végletek peremén táncoltatja, emiatt kiszámíthatatlan. És nem tudni, hogy valójában isteni közbelépés eredményeként-e, de
Bűnei azonban nem nyertek megbocsátást. Bűn és bűnhődés, ez a világ rendje, Rue viszont sokak bűnéért felel.
A kábítószer-függőség egyik velejárója, hogy a fogyasztó bármit megtenne, hogy megkapja a napi adagját. Képes érte hazudni, csalni, bántani, mindent feladni. Ezt tette Rue is. Mikor függősége a tetőpontjára hágott, belekeveredett a drogkereskedésbe, s habár végzetét ezzel tudatosan megpecsételte, belement. Családját hátrahagyva, felelősséget nem vállalva lépett be az alvilági munkába, nem törődve a maga mögött hagyott károkkal.
A sorozat utolsó évadában Rue története ebből a kamaszkori döntésből formálódik ki. Egyik banális szituációból keveredik a másikba, mígnem egy sztriptízklub tulajdonosa, Alamo (játsza Adewale Akinnuoye-Agbaje) a szárnyai alá nem veszi. A mindennapok az élvezetről szólnak. Nők, alkohol, kábítószer. Rue pedig segít, ahol tud, hogy bocsánatot nyerjen.
A kettőjük találkozása Rue szemében sorsszerű. Szentül hiszi, hogy isten küldte a befolyásos Alamohoz, hiszen csakis ő mentheti meg mindattól, amibe magát keverte korábban. Alamo beszáll a játékba és leteszteli, valóban a Fennvaló akaratából termett-e oda a lány. És igen, mivel akarva vagy akaratlanul úgy alakult, hogy Rue átment a teszten, Alamo egyfajta haragos isteni képként jelenik meg a szemében, aki dönthet életről és halálról. És végül majd dönt is.
Fotó: HBO
A sorozat rengeteg bibliai képet használ metaforaként. Ilyen az égő csipkebokor is. Mózessel ellentétben azonban Rue fája elégett, a megváltás ígérete megbukott. A megannyi kiszolgáltatott lány között, akik testükből keresték a betevőt, valahol eltorzult a jó és a rossz közötti határvonal. Hiszen egy idő után félő, bármennyire is igyekszel, hogy ha a gonoszt teszed meg bástyáddá, te magad is azzá válsz. Pedig az utolsó évad elején a táncosok klubja volt az ígéret földje, megannyi potenciállal és széppel, a végére viszont pontosan ez lett a végzet beteljesülése.
Úgy tartják, hogy életünk utolsó hét percében az agyunk azt mutatja nekünk, ami a szívünknek valaha a legkedvesebb volt. Az Eufória már rég szenvedett, ideje volt, hogy megélje az utolsó hét percét. Az első évadtól az utolsóig rengeteg változáson ment keresztül, a végére pedig csupán árnyéka volt önmagának. Mégis, az alkotók
Összességében mégis, az utolsó évad egy önmagába forduló, stilizált, véget nem érő lázálom volt, ami a nőket túlszexualizálta, a férfiakat elbagatellizálta. Karikatúrákká fejlődtek a karakterek, a rendezői konfliktusok pedig a sorozat rovására mentek. Ilyenkor mondják, a csúcson érdemes abbahagyni.
Fotó: HBO
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!