fel tudják használni a természet adta kincseket és lehetőségeket. Ők boldog és kiegyensúlyozott emberek, akik nem küzdenek a depresszió fojtogató dominanciájával. Érdemes rajtuk segíteni gyermekeik fejlesztése által.

Pedagógusi pályám során sajnos meg kellett értenem, hogy a roma gyerekek jó része szociális és tanulási nehézségekkel küzd. Tanítványaim szemében egyszerre tapasztaltam az önfeledt gyermeki örömöt, továbbá az érett felnőtti bánatot. Aki roma gyerekeket tanít, mindenféle módszert, eljárást bevet a tanítás során, azért, hogy ezek a gyerekek felzárkózzanak és pótolják a szociális helyzetükből adódó hiányosságokat.

Úgy gondolom, hogy a hivatástudatos, együttérző tanító empatikusan kell kezelje hátrányos helyzetű tanítványai sorsát, elfogadva kultúrájukat és hagyományaikat. Mindez

A velük töltött évek alatt én is azonosultam fájdalmukkal, és elhatároztam, hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy segíthessem fejlődésüket. A nehéz, hátrányos helyzet, ami osztályrészül adatott, az élet, amibe beleszülettek, megfosztotta őket a bőség kosarától. Hátrányt jelentett számukra, a szociális háttér, az ingerszegény környezet, ami szegénységükből és szüleik segítségnyújtásának hiányából fakadt.

A szegénység ugyanakkor napjainkban már valamennyire mérséklődni látszik, hiszen sokan külföldön vállalnak munkát a jobb megélhetés reményében. A szülők fontosnak tartják, hogy gyermekeik iskolába járjanak. Ennek köszönhetően a tanulók felzárkóznak, beilleszkednek a közösségbe, ezáltal pedig másképp alakul az életük, önbizalmat nyernek. Sajnálatos tény azonban, hogy a szülők nem tudnak segíteni nekik a tanulásban, mivel nagy többségük írástudatlan. Ez a tény késztetett arra, hogy részt vegyek a román tanügyi rendszer által létrehozott Második Esély Programban, amely során a roma szülők oktatásban részesülhettek.

Vissza az iskolapadba

A program során kollégáimmal azt tapasztaltuk, hogy sok felnőtt napi rendszerességgel részt vett a tanórákon, remélve, hogy elsajátíthatja legalább azt a szintet, amely lehetőséget nyújt arra, hogy gyermekének segítsen a tanulásban. 2022. januárban kezdődött az oktatás, 23 tanulóval kezdtünk, utólag beiratkoztak még 5-en, így

Személyes tapasztalatom, hogy a részvevő romák illedelmesen, civilizáltan viselkedtek, pusztán érezniük kellett az elfogadást, segítőkészséget.

Családias hangulatban töltöttük a délutánokat: volt, aki az alapoktól kezdte, de a II. szint befejezése után az olvasás-írás már nem jelentett kihívást. Élvezettel, érdeklődéssel vettek részt az órákon, amelyeken informatikai ismeretekkel is gyarapodott tudásuk. Mindemellett vetélkedőkön is részt vehettek. Főzőversenyt és táncversenyt szerveztünk: a benevezők, a kellemes időtöltés mellett értékes pénzjutalomban részesültek. A versenyzők ugyanolyan odaadással készültek a megmérettetésekre, akárcsak az órákra. Nagy örömmel és tisztelettel fogadták a Hargita Megyei Tanfelügyelőség részéről érkezett bizottságot.

A hallgatók minden alkalommal, ha lehetőség adódott, hálájukat és elismerésüket fejezték ki mindenkinek, aki hozzájárult a program kivitelezéséhez. Nem volt könnyű feladat, sok munkát, felkészülést igényelt a megvalósítás, de a munkának beért a gyümölcse, jó volt látni a megelégedést az arcokon, hogy ha a megszokotthoz képest később is, de beérkezhettek a betűk és számok világába.

Következtetésképpen azt mondanám: a legfontosabb az, hogy egyetlen szülő, tanár, gyermek sem érhet el sikereket, ha nem az a gondolat vezérli, hogy szeresd felebarátodat úgy, ahogy magadat szereted és tiszteld, ahogy szeretnéd, hogy téged is tiszteljenek.

Kénesi Gabriella tanítónő,
Parajd