Óhindikutatók a székelyek között

Óhindi nyelvkutatók a világ különböző pontjairól. Érthetetlen beszéd a Sapientia falai között

„Csodálatos az, amit itt tapasztalok: önöknél az emberek még udvariasak. Nálunk Németországban ez már nem érzékelhető annyira” – vont párhuzamot az óhindi nyári műhely egyik meghívottja, prof. Monika Horstmann, a világhírű Heidelbergi Egyetem tanára.

A maga nemében igazi unikum

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Karán belül működő Körösi Csoma Sándor Keletkutató Központ által szervezett – augusztus 15–27. között zajló – szakmai műhelynek attól van nemzetközi jelentősége, hogy ez az első olyan esemény a világon, ahol a már egyetlen közösség által sem beszélt óhindi nyelvet és az azon íródott régi szövegeket ilyen nagynevű tudósok próbálják értelmezni.

„Olyan régi indiai szövegeket olvasunk és értelmezünk, amelyek régi hindi nyelven íródtak. Ezekkel manapság már csak tudósok foglalkoznak” – nyilatkozta dr. Bangha Imre rendezvényszervező, az Oxfordi Egyetem tanára.

Az eseményen Indiából, Üzbegisztánból, Lengyel-, Cseh-, Olasz- és Németországból, Svájcból, Belgiumból, Angliából, az Egyesült Államokból és Bukarestből érkeztek kutatók, egyetemi tanárok, illetve doktori hallgatók. „A találkozás legfontosabb hozadéka, hogy az óhindi nyelvet kutatók személyesen is megismerhetik egymást, továbbá kialakul egy olyan szakmai kör, amely kapcsolatban marad egymással” – emeli ki az esemény fontosságát Bangha Imre.

Benyomások, élmények, hatások

Prof. Azad Shamatov Üzbegisztánból, a Taskenti Egyetemről érkezett. „Romániáról csak annyit tudtam, hogy rendkívül sokrétű az irodalma. Hallottam még Sinaiáról, ahol most át is utaztam. Őszintén mondom, bejártam a világot, de ilyen szintű szervezéssel, mint amilyen a csíkszeredai szakmai műhelyen van, még nem találkoztam” – ismeri el a Székelyhon.ro-nak az üzbég vendég, aki a saját és a magyar nyelv közötti hasonlóságot bizonyítandó, rögtön elárulja, a sárga és a bicska szavaknak üzbégül is úgy mondják, mint magyarul.

Dr. Swapna Sharma az amerikai Yale Egyetem tanáraként van jelen Csíkszeredában. „Vegyes érzések töltöttek el, amikor megtudtam, hogy Romániában egy ilyen szintű szakmai összejövetelt szerveznek. Egyrészt örültem a lehetőségnek, másrészt viszont tartottam az utazástól. Sosem jártam a világ ezen részén, de így utólag azt mondhatom, megérte” – jegyezte meg az egyik leghíresebb amerikai felsőoktatási intézmény oktatója.

Találkozás egy medvével

A szakmai műhely németországi meghívottja, Monika Horstmann a látogatás egy érdekes megközelítéséről beszélt portálunknak. „Lenyűgöző számomra, hogy egy kisebbség, jelen esetben a romániai magyar, mennyire meg tudja határozni ezt a térséget. Mivel német vagyok, különös hangsúlyt fektetek a még meglévő romániai német közösségre, az ő helyzetükre. Tanítványaim között sokan vannak, akik erdélyi szászok leszármazottai. Visszatérve az erdélyi és a tágabb értelembe vett magyarságra, higgyék el, az önök nemzetének nagyon nagy a hozzájárulása például a zenetörténethez, főleg, ha mindezt a magyarság számarányához viszonyítjuk” – vélekedett Monika Horstmann.

A Heidelbergi Egyetemről érkező professzor – akit elmondása szerint lenyűgözött Székelyföld földrajzi szépsége – biztatóként elmondta, ebben a kisvárosban annyira magas szinten szervezték meg a nyári műhelyt, hogy „egy ilyen szintű meghívásra bárhová elmennék a világon. Kivétel a Déli Sark, mert ott hideg van” – tette hozzá mosolyogva. Monika Horstmann a minap a Szent Anna-tavat felkeresve egy medvével találkozott, „de a pár méterre lévő medve nem fordított különösebb figyelmet rám.”