Márton Áron, a püspökségen túl: ritkán hallott történetek elevenítették fel az életét

Tanárai azonban nem fordultak el tőle: támogatták, és az év végére már a legjobb tanulók közé került.

Lázár Csilla szerint ez a történet azért is tanulságos, mert Márton Áron később maga is nagy figyelmet fordított a nevelésre. Fontosnak tartotta, hogy a tanárok megértsék a gyermekek helyzetét, és ne csupán a hibáikat vegyék észre.

A háború után nem találta rögtön a helyét. Munkát keresett Brassóban, kisebb hivatalokat vállalt, és egy időben az is felmerült benne, hogy Magyarországra költözik. Végül Majláth Gusztáv Károly püspök támogatása segítette vissza a papi hivatás felé. 1920-ban jelentkezett a teológiára, 1924-ben pappá szentelték.

A háborús élmények azonban később is foglalkoztatták. Fiatal papként, az 1930-as években tartott lelkigyakorlatain részletesen beszélt a háború borzalmairól. Lázár Csilla szerint különösen megrázó az a leírás, amelyben a lövészárkok, a sebesülteket ellátó tábori kórházak és a férfiak nélkül maradt otthonok világát idézte fel.

és a maga eszközeivel megpróbált tenni azért, hogy az emberek élete jobb legyen.

Tanárként és közösségépítőként is maradandót alkotott

Papi pályája során Márton Áron több helyen szolgált Erdélyben. Ditróban, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen és Nagyszebenben is megfordult, majd Kolozsvárra került. Különösen fontosnak tartotta az oktatást és a fiatalok nevelését. Gyergyószentmiklóson hittant tanított, és

Szolgálati helyein közösségeket szervezett, diákokat támogatott, egyesületeket segített és kulturális programokat is kezdeményezett.

Kolozsváron 1932-től az egyetemisták lelki vezetőjeként dolgozott, emellett tanított, írt, előadásokat tartott és folyóiratot alapított. György Lajossal közösen indította el 1933-ban az Erdélyi Iskola című lapot. A korabeli sajtóban gyakran szerepelt, és Erdély számos településén tartott beszédeket.

Nehéz pénzügyi helyzetet is sikerült rendeznie

Márton Áron gyakorlati érzékét jól mutatja a kolozsvári Szent Mihály-plébánia pénzügyi válságának története. A trianoni döntést követően az erdélyi katolikus egyház jelentős vagyonokat veszített el, így egyre nehezebbé vált iskolái, árvaházai és szociális intézményei fenntartása. A kolozsvári egyházközség külföldi hitelekből próbálta biztosítani működését, de az évek során súlyos adósságok halmozódtak fel. Az 1930-as évek közepére az egyházközség ingatlanjai is veszélybe kerültek.

Kolozsváron beszédben ítélte el a zsidók elleni intézkedéseket, és levelekben is tiltakozott a magyar hatóságoknál a deportálások miatt.

Lázár Csilla egy kevésbé ismert fényképet is bemutatott, amelyen Márton Áron Hajnal Imre orvosprofesszorral látható. A felvétel a kolozsvári orvosi klinikák kápolnájánál készült, és egy olyan visszaemlékezéshez kapcsolódik, amely szerint a püspök a kórházban szolgálatot teljesítő nővéreknek tartott misét és beszédet.

Márton Áron később a zsidók megmentéséért kapta meg a Világ Igaza elismerést.

Börtön, megfigyelés és házi őrizet

A kommunista hatalomátvétel után Márton Áron egyre nagyobb nyomás alá került. 1949-ben letartóztatták, majd 1951-ben életfogytiglani kényszermunkára ítélték.

1955-ben szabadult, de szabadsága korlátozott maradt. Hosszú éveken át házi őrizetben élt, levelezését ellenőrizték, látogatóit megfigyelték, és a hatóságok a beszélgetéseit is lehallgatták. A püspökről több tízezer oldalnyi titkosszolgálati irat maradt fenn.

Ehhez pedig a történészek és a múzeumok munkája mellett azoknak az embereknek a közreműködésére is szükség van, akik családjukban még őrzik a múlt egy-egy darabját.