Elhunyt Basa János, a csíkszeredai jégkorong legendás alakja

Mozgékony gyerek volt. Ikertestvérével együtt jött világra, ám fiútestvére mindössze másfél éves korában elhunyt.

Sportolói pályafutását műkorcsolyázóként kezdte, de hamarosan a jégkorong mellett kötelezte el magát. A hokisoknál Szabó István edzőtől kapta első pár korcsolyáját. Az akkori csíkszeredai fiatalok közül többek között Mezey Imre, Holló Gábor, Szilágyi Tibor, Sárkány László, Nagy Gábor, Boda Jenő és Császár Jenő volt a csapattársa.

A bajnoki cím sorsa Bukarestben, a helyi csapat elleni mérkőzésen dőlt el, amelynek utolsó percében még 4–3-ra vezetett az ellenfél.

Katonai szolgálatát teljesítette, közben a Testnevelési Főiskolán tanult, és a Bukaresti Dinamo jégkorongcsapatában folytatta pályafutását. Edzője a klubnál és a válogatottnál is a román jégkorong egyik meghatározó szakembere, Mihai Flamaropol volt.

A Dinamónál több csíki játékossal szerepelt együtt. Csapattársai között volt Fogarasy Zoltán, Texe István, Pap Tibor, Rigó István, Sipos Géza, Mezey Imre és Boda Jenő is. Az együttes 1968-ban megtörte a Bukaresti Steaua hosszú bajnoki egyeduralmát, és megszerezte a román bajnoki címet.

Különösen szép emlékként őrizte a válogatott kanadai turnéját is, amelynek során a jégkorong őshazájában léphetett jégre.

ahol ismét a helyi csapat színeit képviselte. A válogatottól az 1975-ben, Japánban rendezett világbajnokság után búcsúzott el játékosként.

A jégkorongnak köszönhetően összesen négyszer jutott el a távol-keleti országba: egyszer játékosként, három alkalommal pedig a válogatott edzőjeként.

Az 1970-es és az 1980-as években összesen tizenkét esztendőn át irányította a csíkszeredai felnőtt jégkorongcsapatot, a Sportklubot. A nyolcvanas években különösen erős együttese volt Csíkszeredának, ám a bajnoki cím megszerzését nem csupán a jégen mutatott teljesítmény befolyásolta.

A budapesti zöld-fehérekkel az 1991–1992-es idényben magyar bajnoki címet és Magyar Kupát nyert. Ez a kettős siker edzői munkásságának egyik legfényesebb eredménye volt, és a magyarországi jégkorongéletben is elismerést szerzett számára.

Óráin nemcsak a különböző sportágak alapjait sajátíthatták el a diákok, hanem a fegyelem, a kitartás, a rendszeres testmozgás és a sportszerű küzdelem fontosságát is.

Az egyetem elvégzése után, 1969 és 1971 között a mai Petőfi Sándor Általános Iskolában tanított, majd a Márton Áron Főgimnáziumban volt katedrája, ahol egészen nyugdíjazásáig dolgozott. Tanítványok nemzedékei emlékezhetnek rá, arra a pedagógusra, aki számára

A sport iránti szeretete nyugdíjas éveiben sem csökkent. Figyelemmel követte a különböző sportágak eseményeit, a jégkorong történéseit, és örömmel beszélt a régi csapatokról, játékosokról, mérkőzésekről.

Emlékét őrzik egykori csapattársai, tanítványai, játékosai és mindazok, akik ismerték és tisztelték.

Nyugodjon békében!