Szenvedélybetegek: mindig van esély az újrakezdésre

Mesébe illő történetekkel a tarsolyomban araszolgatok a Bonus Pastor Alapítvány által fenntartott és üzemeltetett magyarózdi Terápiás Központ fele. Az egykori Teleki-birtok több évszázados magtárából kialakított háromszintes centrum narancssárga épülete sok kusza emberi sors kiigazításának tanúja. Szűkebb ismeretségi körömben is akad a szenvedélybetegségéből csodával határos módon kigyógyult ember, akiről nem hittem volna, hogy soha többé nem iszik. Egykori kedvenc tanárom, a szilvórium beteges megszállottja hazatérése után próbából még kifőzte a kisüstit, de sem a pálinkafőzőben, sem otthon nem kóstolta meg többé soha. Több hónapos kezelés után az akaratgyengeségtől szenvedő emberek nemet tudtak mondani a családjukat és karrierjüket romba döntő italra, volt kellő erejük és kitartásuk újrakezdeni az életet. A pszichiátriai klinikák alkoholelvonó kúráin sikertelenül átesett páciensek régebben úgy kerültek Magyarózdra, hogy nem szakorvos irányította oda őket. Sok pszichiáter ma sem hisz a „laikusok” által felvállalt, gyógyszerek nélküli terápiában, holott ez már rég nem laikus módszer, állítja Horváth Levente református lelkész, a Bonus Pastor Alapítvány elnöke, az intézmény létrehozója.

Az egyházi keretben szerveződő erdélyi szenvedélybeteg-gondozó program ötlete Csiha Kálmán református püspök fejében született meg. Horváth Levente arról mesél, hogy a rendszerváltás utáni években teológiai posztgraduális képzésen vett részt Skóciában, ott doktorált és találkozott először a nyugati társadalom szociális érzékenységével, a lecsúszott emberek, a szenvedélybetegek egyházi, civil keretben történő gondozásával. A teológusként hallott magyarországi tapasztalatok és az angliai példák érlelték meg benne az elhatározást, hogy hazatérése után valami hasonlóval szeretne foglalkozni, lehetőleg oktatással. Ehhez képest Csiha Kálmán püspök – aki még a nyolcvanas évekből ismerte Marosvásárhelyről – felajánlotta neki, hogy az Erdélyi Református Egyházkerületben a magyarországi módszerek bevezetésével missziói munkában vállalja fel a szenvedélybetegek ügyét.

A teljes írás az Erdélyi Napló október 23-án megjelenő 42. lapszámában olvasható.